A bank

Útmutató a Földhöz 1. rész

E hírlevél többnyire igyekszik a dolgok pozitív oldalára is rámutatni, kívánatos jövőképeket felvillantani, hisz ez mindkettőnknek jobb érzés, és a valóra válás első lépése. Néha elengedi magát és rávilágít a dolgok fonák oldalára a nagyszerű Nagy Lajost próbálván követni, kinek Képtelen természetrajza irodalmunk egyik, nem biztos, hogy eléggé ismert gyöngyszeme. Következzen tehát az 1. rész:

A bank

A bank szót egyes kutatók Bánk Bántól, mások Banka Rolandtól, a szamaras zarándoktól származtatják. Mindkét elmélet téves. Bánk Bán sokat bánkódott, amiért nem volt bankja, a csacsis embernek viszont pénze nincs, amit betehetne a bankba. A bank kivételesen nem magyar szóból ered, hanem az olasz banco, azaz pad, asztal szóból, ugyanis annak idején a pénzváltók az asztalukon tartották a pénzeket, ezzel is mutatván bizalmukat az emberiségben. A pad igen fontos szerepet tölt be a társadalom életében. Már az iskolában a padban tartottuk a zsíros kenyeret, a könyvet és a sakkot, így viselvén el az óra végtelen szürkeségét. Nem túlzás azt mondani, hogy a pad készleteinek köszönhetően sikerült valahogy túlélnünk azokat az éveket.

A bank hasonlóképpen mindennek az alapja a mai társadalomban. A bank adja a házkölcsönt, a bank veszi el a házadat, a bank adja az autókölcsönt, a bank veszi el az autódat. Amikor a házasodási kölcsönt kitalálják, akkor majd a feleségedet is elveheti. A bank adja a bankkártyát, a fedezetet, a garancialevelet, a személyi hitelt, a bankba utalják a fizetésünket, ahol hálistennek nincs ideje elértéktelenedni, hisz onnan fizetjük a számláinkat. A mindennapok részévé vált bankolás nem bankrablást jelent, hanem azt, hogy az ember élvezetében ordítozik a bankok legújabb, űrlapkitöltéssel, aláírással és költségekkel járó lépése miatt. Képzeld el, hogy kölcsönadod valakinek a pénzedet, mire az illető pénzt számol fel azért, hogy elveszi, hogy tartja, hogy visszaadja, hogy levelet küld róla és általában mindenért. Ebből is látható, hogy a bank mennyire zseniális – nem véletlenül irányítja az életünket. Ha úgy gondolja, hitelt is ad, az ő szavának is bátran adhatunk hitelt, hisz a közöttünk lévő szerződést úgyis megváltoztatja egyoldalúan, amikor neki tetszik. A bank sohasem bunkó, hisz márvány fedi a falát. Esztétikai nemessége abban is megmutatkozik, hogy elősegíti a tisztaságot. Bank nélkül hogyan moshatnának pénzt a kábítószer-kereskedők?

Forrás: Arek Socha, Pixabay

A bank eredeti szerepét immár átvették a pénzváltók, bár azért a bankban is lehet pénzt váltani, csak drágábban – hiába, szívünknek mégiscsak drágább a bank. Amely pénzváltás mellett számos egyéb hasznos tevékenységet végez, például pénzt kölcsönöz. Haladó ember ma már nem kuporgat, hanem kihasználja a bankok nyújtotta számos kedvező pénzügyi konstrukciót, például a többcélú hitelkeretet, melyet nem csak keretlegények igényelhetnek, az adósságrendező hitelt, mely új megvilágításba helyezi a matematikát, netán az Agrár Széchenyi beruházási hitel go! nevű gyöngyszemet és hasonlókat.

A bank természetesen nem csupán az egyének életét segíti áldozatos munkájával – a társadalomban is nélkülözhetetlen. Ő adja a pénzt fejlesztésre, például vízierőmű építésére, amelyhez néhány százezer törzsi lakost ki kell telepíteni a földjéről. Beláthatjuk, hogy új lakhelyükön fejlettebb életet fognak élni, vályog helyett bádoglemezből építhetnek viskót, ami mégiscsak jelentős előrelépés. Az új lakhely nyáron jó meleg, télen viszont kellemesen hűvös lesz, tehát segíti az időjáráshoz való alkalmazkodást. Az sem baj, hogy a marháiknak nem lesz hol legelniük, hisz addigra rég elpusztulnak. A nép is elkerüli a káros beltenyészetet a nőkre váró prostitúció áldásos hatásaként. Talán még árama is lesz, amivel nézheti a tévét és értesülhet a legújabb banki konstrukciók előnyeiről.

Mert bizony a bank általában minden előremutató projekt mögött jelen van, készséggel áll a világ rendelkezésére, különös tekintettel a fejlődő országok demokratikusan választott vezetőiére. Így lehet, hogy még mindig a Kádár-korszakban kapott hitelek törlesztésére szolgáló hiteleket kiváltó hitelek kamatait fizetjük. Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy miként lehet a felvett összeget sokszorosan visszafizetni és még mindig adósnak lenni, e naivságból kitűnik, hogy ezek a tudatlan egyének nem is konyítanak a magasabb matematikához. A nyugati bankok szakemberei a nyújtott hiteleken keresztül hatékonyan irányítják a társadalom életét, hisz az államok bevételének nagy része immár a korábban felvett hitelek törlesztésére megy. Ezt nevezik adósságspirálnak, márpedig a spirál nem csupán tetszetős, de a világ legtermészetesebb mintái közé is tartozik, gondoljunk a csigára, a páfránylevélre, vagy akár galaxisunkra! Feltehetnénk a kérdést, hogy például az USA kormánya mikor és miből fogja kifizetni a harmincezermilliárd dollárnyi tartozását, szerencsére a bankárok realisták, nem elefántcsonttoronyban élő teoretikusok, így ilyen céltalan kérdésekre nem pazarolják a drága idejüket.

A szegény országok szerencséjére most már nem csak a nyugati bankok állnak rendelkezésre, új szereplők is feltűntek a színen, melyek bőkezűen nyújtanak hitelt fejlesztésre. Oroszország boldogan épít atomerőművet, mely már Csernobilban is bizonyított. Olyan jó feltételeket kínál, hogy a szerződést titkosítani kellett, nehogy más országokban lázongás törjön ki. Kína épít utat, vasutat, kikötőt, bányát, repülőteret, gátat, erőművet, egyetemet, jóformán minden civilizációs áldást, ami aztán, amikor a helyiek nem tudják fizetni a kamatokat, átmegy a kínaiak tulajdonába. Így mindenki jól jár; Afrika felmutathatja a modern kor legújabb vívmányait, eképpen törve ki az elmaradottságból. Igaz, hogy a helyi lakosok nem használhatják az új létesítményeket, de legalább az államnak nem kell fenntartani őket, a kínaiak pedig könnyen közlekedhetnek gyarmataik között. A kínai bankok ugyanis hosszú időre vesznek bérbe óriási földterületeket ezekben az országokban, ahol élelmiszert termelnek Kínának. Ezek a telepek idővel át fogják rajzolni Afrika európai gyarmatosítók által kijelölt, igazságtalan határait.

Sokféle bank létezik, többek között nemzeti bank, kereskedelmi bank, hitelbank, magánbank, Világbank és Amerikában a Federal Reserve. Ez utóbbiról sokan azt hiszik, hogy állami intézmény, mert ez nyomja a dollárt, de valójában magánkézben lévő állam az államban. A Világbank a világon mindenki fájdalmára tud megoldást, feltéve, ha az illető diktátor vagy óriásvállalat, végtére őket is kell szeretnie valakinek. A Világbankot azért hívják Világbanknak, mert a világ legdemokratikusabb országa, az USA az egész világot irányítja rajta keresztül, legalábbis azt, aki elég haladó ahhoz, hogy hitelt kérjen tőle. Ennek a feltétele az, hogy csökkentsék az idejétmúlt gondolkodásból adódó állami kiadásokat oktatásra, egészségügyre, tömegközlekedésre, nyugdíjra, munkanélküli segélyre meg hasonló piacellenes, pénzpocsékoló dolgokra.

A nemzeti bank neve, akárcsak a nemzeti dohánybolté és a nemzeti parké, fordítási hibából ered, valójában állami központi bankról van szó. Ez a bank az állam pénzügyi egyensúlyát hivatott biztosítani, például a spekulánsok ellen. Amikor azok megtámadják az ország pénzét, a központi bank dollárt ad el – ha van neki elég. Az alapkamat szabályozásával és más módszerekkel is próbál lavírozni az infláció, a defláció, a spekuláció, a kalkuláció és az aberráció hánykolódó tengerén, amikor ez nem sikerül, pénzügyi válság lép fel. Ilyenkor a Világbank készséggel segít a már említett feltételekkel. Diktatúrákban kézi vezérléssel avatkoznak a központi bank munkájába, nem úgy, mint a demokráciákban, ahol egyszerűen kirúgják az igazgatót.

A bankár neve magáért beszél. Amikor éppen nem kárt okoz, akkor kárt szenved, azaz csődbe megy. Ilyenkor az állam kisegíti párezer milliárdocskával, hiszen a bankár is ember, ő is tévedhet. Felmerül a kérdés, hogy téged miért nem segít ki ilyen esetben, de hát te nem vagy bankár. Kár.

A bankrablás romantikus divat volt egy időben, de az emberek immár belátták, hogy sokkal inkább megéri bankot alapítani és működtetni, mint kirabolni. Akinek még nincs elég milliárdja ehhez, az ne bánkódjon, hisz szorgalmas munkával megkeresheti és megtakaríthatja az alaptőkét. A másik út az, hogy élünk a kapitalizmus nyújtotta számos lehetőséggel, illetve a bankok nagyszerű pénzügyi konstrukcióival. Beláthatjuk, hogy csupán a lustaság, illetve a magunknak felállított, túlságosan szigorú erkölcsi szabályrendszer állhat a bankalapításunk útjába.

A búbos banka tolla szép, ám a fészke büdös. A bank márványfala, kristálycsillárja szintén szép, viszont a pénznek nincs szaga. A pénz elvont fogalom, valójában a bizalmon alapszik, ez akkor derül ki, amikor hiperinfláció van és az emberek kosárnyi bankóval indulnak a piacra, de nem kapnak érte semmit, mert a papír fűtőértéke csekély. A bank számítógépében található nullák fűtőértéke még ennél is kisebb, de az ilyesfajta hátrahúzó gondolatokat száműzzük a fejünkből, amikor a nehéz munkával megkeresett pénzünket betesszük a bankba.