A demokrácia

Útmutató a Földhöz 3. rész

Douglas Adams ötrészes trilógiájának egyik részében hősei olyan bolygón kötnek ki, melyen gonosz, kegyetlen, hazug, vérengző gyíkok hatalmaskodnak az emberek felett. Vajon hogyan képes néhány gyík legyűrni többmilliárd embert? Sehogy, az emberek választják meg őket. Miért? Nehogy a másik gyík kerüljön hatalomra… E mű csupán a fantázia szüleménye, semmiben nem hasonlít a Földre, ahol a legfejlettebb társadalmi rendszer, a demokrácia uralkodik.

Forrás: Dariusz Sankowski, Pixabay

A demokrácia a görög demo (nép) + kratosz (hatalom) szóból ered. Mivel a közvetlen uralkodás a népnek fáradságos és intellektuálisan megterhelő volna, szavazással dönti el, melyik önzetlen, emberbaráti csoportra bízza az érdekei képviseletét. Sok országban akár két jóságos, galamblelkű csapat közül is választhatunk, amelyek között számos különbség van, például a nevük, a jelük színe, illetve a Vezérük.

A Vezérek derék, megértő, minden erejükkel a nép boldogságán munkálkodó egyének. Kompromisszumkészek, szelídek és árnyalt gondolkodók, sohasem uszítanak más embercsoportok ellen. Jóságuk abból is kitűnik, hogy a nép újra meg újra meg újra megválasztja őket.

A választási kampányban a nemes, altruista társaságok őszinte ígéreteket tesznek a népnek, hogy mit valósítanak meg, ha rájuk szavaz. Néhány kiválasztott gladiátor arcát, fogadkozását és szócsatáit a tévé is közvetíti. Mindenki demokratikusan szurkolhat a saját gladiátorának, izgulván, hogy bekerül-e a parlamentbe. Ez a szórakoztató időszak olyan, mint a focibajnokság, sőt, rendkívül demokratikus helyeken egyenesen a válogatottba be nem került focisták, ökölvívók irányítják az országot.

A népszerű médiacsatornák, újságok természetesen teljesen függetlenek a különféle érdekcsoportoktól, ezért minden képviselőjelölt egyenlő eséllyel indul. Egyes jelöltek csak azért nem kapnak publicitást, hogy túl ne terhelődjön a nép agya a sok választási lehetőségtől. De te bárkinek teret adhatsz a nézők millióit vonzó jutyúk-csatornádon.

A pénznek sincs semmi szerepe abban, hogy melyik képviselő nyer, ez abból is látszik, hogy sok olyan gazdag ember is elindul, aki nem nyer, mert egy másik gazdag ember nyer helyette. A cégek sem azért támogatják milliárdokkal a jelölteket, hogy azok majd nekik kedvező döntéseket hozzanak, hanem azért, mert elő akarják segíteni a demokrácia működését. Hogy a szegények, indiánok stb. ne akadályozzák a demokrácia gördülékenységét, a büntetett előéletűeket kizárják a választhatók és a választók köréből.

Mialatt a figyelem a gladiátorokra vetül, az óriáscégek nyugodtan dolgozhatnak. Melegíthetik a bolygót, hogy ne dideregjünk. Eliminálhatják a túlhaladott fajokat, ezzel is elősegítve az evolúciót. A még megmaradt törzseket is felszámolhatják, mert azok nem ismerik a demokráciát.

A pártok mindig betartják a szavukat. Miután bekerültek az országházba, pontosan azt csinálják, amit ígértek, hiszen kötelezi őket a jó erkölcs. Az országházban a képviselők a lelkiismeretük szerint járnak el, vagyis lelkiismeretesen megszavazzák a Vezér döntéseit. Egyes értetlenkedők azt szorgalmaznák, hogy a képviselőket vissza lehessen hívni, de ez helytelen volna; ilyen stresszben ki tudna felkészülni a négy év múlva következő választásra?

A választókerületek határait az uralkodó párt demokratikus módon alakítja, hogy az jobban képviselje a nép akaratát, így egyéni képviselős rendszerben kevesebb szavazatot begyűjtő párt is lehet győztes, mert ez a demokratikus. Például 2019-ben Kanadában a Konzervatív Párt az összes szavazat 34,3%-át kapta meg, mégis a Liberális Párt alakíthatott kormányt a szavazatok 33,1%-val; ebből is látszik, hogy a demokrácia mindig győzedelmeskedik.

Sajnos, a népesség jelentős része még mindig nem érti, hogy a választás az ő érdekében történik, és nem szavaz. Így a többség olykor a népesség húsz százalékát jelenti. Igazán haladó demokratikus szabad országokban, például Ausztráliában ezen úgy segítenek, hogy kötelezővé teszik a szavazást.

A parlamentbe való bekerülés küszöbe a legtöbb országban igen magas. Ez arra szolgál, hogy mindenféle gyüttmentek, akiknek még tévécsatornájuk meg egy pár vacak milliárdjuk sincs, ne juthassanak be a parlamentbe és ne forgathassák fel a tisztességes demokrácia rendjét. Amikor 2018-ban Törökországban a kurdok pártja mégis átvitte a 10%-os küszöböt, a vezetőit rövidesen letartóztatták, hogy ne veszélyeztethessék a demokráciát.

Számtalanszor hangoztatják, hogy a demokrácia tökéletlen, csak ennél jobb rendszert még nem találtak ki. Ez nem igaz: a demokrácia tökéletes, hiszen a többségi szavazás elvén működik, mely kizárja, hogy cinikus gáncsoskodók megakaszthassák a fejlődést. Puha-pöcs kompromisszumok helyett a parlamentben így karakán, férfias döntéseket hoznak, különösen a női Vezérek, mint Margaret Thatcher.

A demokrácia annyira jó, hogy különleges esetekben még a népszavazást is engedélyezi. Ezáltal az urnához járuló polgárok 51%-a jótékonyan megvédheti a többi 49%-et a helytelen döntésektől. Így a vallási kisebbségek és egyéb marginális csoportok rémuralmát is kizárjuk. Például ha egy nemzetiség szeretné, hogy az ő nyelvén is kiírják a dolgokat, azt a többség demokratikusan akadályozza meg, hiszen ez széthúzást szítana és feleslegesen pazarolná az erőforrásokat.

A demokrácia a családi életet is elősegíti. 2000-ben az USA-ban George W. Bush Florida állam vitatott szavazataival került hatalomra. Floridában történetesen Jeb Bush, a testvére volt a kormányzó. Így W. édesapja, George Bush korábbi elnök nyomdokába léphetett. Sajnos, Jeb 2016-ban elvérzett az elnöki előválasztáson, ezek szerint még a demokrácia sem mindig tökéletes. A kákán is csomót keresők felvethetik, hogy 2000-ben miért nem Al Gore lett az elnök, aki félmillió szavazattal többet kapott Bushnál, de az ilyen tudálékoskodók nem értik a demokrácia valódi működését. Pedig a demokráciát könnyű megteremteni. Szingapúrban például már évtizedek óta van mindig egy ellenzéki képviselő is, nehogy a diktatúra árnyéka vetüljön a haladó Lí elnökre.

Egyes országokban, mint Törökország, Oroszország, a legtöbb közép-ázsiai állam, illetve egyes még közelebbi helyek, sorozatosan ugyanazt a hős, nemzetépítő Vezért választják meg demokratikusan a polgárok. Aki ilyen — vagy bármilyen egyéb — esetben fel merné vetni a nyomásgyakorlás vagy a csalás esetleges lehetőségét, az hazaáruló, összeesküvés-hívő, paranoid és minden bizonnyal szervkereskedő is. Mi, polgárok, az elektronikus rendszerek minden zugába tökéletesen belelátunk. Különben is, kinek állna érdekében adatokkal vagy információval manipulálni? Ilyesmi ma, a kiberbiztonság korszakában nem fordulhat elő.

Vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy a képviseleti demokrácia csupán színház, de ez nyilvánvaló butaság, hiszen akkor mi szükség lenne arra, hogy a demokratikusan, ám tévedésből választott kormányokat fegyverrel távolítsa el a legdemokratikusabb ország, az USA, mint például 1953-ban Iránban, 1973-ban Csilében, 1990-ben Algériában, 2013-ban Egyiptomban, számos alkalommal Haitiban, 2019-ben Bolíviában stb. stb. Mégiscsak más érzés, amikor demokrata drónok bombázzák le az esküvőnket, mintha valami aljas diktátor tenné ezt.

Mert bizony, a demokrácia arra is alkalmas, hogy az érdekében háborút indítsunk olyan országok ellen, amelyek nem demokratikusak. Hogy egy kormány nem demokratikus, azt úgy állapítjuk meg, hogy már előre nem küldünk nemzetközi megfigyelőket a választásra, mint például 2020-ban Venezuelában.

Persze még ma is léteznek naiv délibábkergetők, akik konszenzusos döntési mechanizmusokról, a képviselők elszámoltatásáról, direkt, helyi demokráciáról és hasonlókról álmodoznak. Mivel e módszerek nyilván nem működnének, a modern társadalomban nem próbáljuk ki őket, nem beszélve arról, hogy már az idő is eljárt felettük. Immár a demokrácia dicső korát éljük! Ebben a rendszerben nem kerülhetnek hatalomra diktátorok! Hitler csupán véletlen volt, ilyesmi soha nem ismétlődhet meg – különösen nálunk.