A fészbuk olyan, mint a fészek; ma már ez az igazi otthonunk. Minden a fészbukon történik, egyes országokban egyenesen a fészbukot értik internet alatt. Nekünk még van mit fejlődnünk ilyen téren. Viszont a magyaroknak külön előny, hogy indoeurópai stílusban megfordítja a nevünket: az Istvánné Kovács mégiscsak tetszetősebb az elmaradott Kovács Istvánnénál.
Forrás: Pling Pling, Pixabay
A fészbuk elősegíti a kapcsolattartást. Olyan helyekre is beviszi a szociális életet, ahol eddig nem volt jelen. Például a vécén is írhatunk az ismerőseinknek, vagy egy remetebarlangban is megoszthatjuk a gondolatainkat a világgal. Minél több ismerősünk van a fészbukon, annál menőbbek vagyunk. Segítségével úgy is érintkezhetünk barátainkkal, hogy nem érezzük az izzadságszagukat. Sőt, egyáltalán nem is kell beszélnünk velük, így kiküszöböli a pletykát. A fészbuk révén ugyanis rengeteg kulturális eseményről szerezhetünk tudomást, amelyekre nem megyünk el, hiszen akkor nem maradna időnk fészbukozni. Mindenesetre bejelöljük, hogy el fogunk menni, tehát képzeletben valójában átéljük ezeket. Néha az is előfordul, hogy elmegyünk, ilyenkor a buszon, majd a koncerten is fészbukozhatunk.
A fészbuk csökkenti a telefonszámlát; megkímélve attól, hogy ósdi módon fel kelljen hívnunk a barátainkat, ezzel megzavarva őket fészbukozás közben. Egyszerűen mindent, amit közölni akarunk, feltesszük a fészbukra.
A fészbukon keresztül a világ híreiről is értesülhetünk, mármint azokról, amelyeket nem tilt le. A fészbuk segítségével újra elválaszthatjuk az Igazságot (Правда) az álhírektől, és így az energiánkat tisztességes fogyasztásra fordíthatjuk, például a fészbukon engedélyezett hírek falására. Az ezek miatti rettegés mindjárt az alakunkat is fogyasztja, megállapíthatjuk hát, hogy a fészbuk egészséges. Mivel az ember csoportlény, a fészbukon rengeteg csoport található, amelyhez csatlakozhatunk és társas életet élhetünk. Olvashatjuk emberek informatív híreit, kiegyensúlyozott, mély gondolatait, láthatjuk az aznapi székletükről készült fényképet, illetve elolvashatjuk az ehhez fűzött mélyreszántó megjegyzések sorát. Ezek után ki akarna még felkelni a képernyő mellől?
Forrás: riis riiiis, Unsplash
A fészbuk nem csupán az emberek magányosságára gyógyír, de a társadalomra gyakorolt pozitív hatása is jelentős. Miközben fészbukozunk, nem lopunk, tehát javítja a bűnözési statisztikát. Nem vágunk ki fákat, vagyis csökkentjük a globális felmelegedés mértékét. Verekedni is nehéz lenne úgy, hogy közben a kezünkben tartanánk a telefont, eképpen elősegíti a békét és az egyetértést. Mindezeket az előnyöket figyelembe véve minden állampolgár számára hasznos lenne előírni a napi minimum fészbukozási időt.
Forrás: Gary Cassel, Pixabay
A fészbuk előnye abban is megmutatkozik, hogy kevésbé káros például a heroinfüggőségnél. Nem kell hozzá tű, csupán számítógép vagy telefon, amin keresztül nem lehet tbc-t meg AIDS-t kapni. Ráadásul sok pénzbe sem kerül, csak időbe, de ez sem vészes, simán gondját tudjuk viselni a testünknek, hiszen fészbukozás közben bekaphatjuk a fészbukon rendelt pizzaszeletet. Közben percenként rápillanthatunk, hányan lájkolták az új fotónkat, melyen csábosan pózolunk az ausvici múzeum előtt.
A fészbuk letisztult képernyője elénk tárja a világ megannyi izgalmas oldalát. Görgetünk lefelé: egy Észak-Koreából csodával határos módon megmenekült lány megható beszámolója. Elérzékenyülünk a szenvedésen, az emberi túlélőerőn, de nincs megállás, máris vár a női betét-reklám, a cuki cicás videó, a 2072-re kihal az emberiség, ha nem teszünk valamit, a glutén ártalmai, izgalmas esti programok, stb. A rengeteg gyors információ valódi elmélyülésre ad lehetőséget.
A fészbukra azért is nagy szükség van, mert szó szerint az arcok könyvét jelenti.
Forrás: Doz Gabrial, Unsplash
Ma már ritkán nézünk egymás arcába, nem csak a sok arcátlanság miatt, hanem azért is, mert a telefonunkba temetkezünk. Könyvet sem igen olvasunk, hisz akkor kevesebb időnk maradna fészbukozni. Hálistennek a fészbuk mind az arcot, mind a könyvet visszahozza az emberek életébe. Minden ember arca nyitott könyv — illetve most már az élete is. A hatóság, munkáltatók, titkosszolgálatok különösen szeretik a fészbukot, mert jóformán mindent megtudnak belőle rólunk, ami érdekli őket. Ha diktátorok, netán multinacionális cégek személyzeti osztályvezetői vagyunk, ez különösen nagy előny.
Forrás: Glen Carrie, Unsplash
Persze a fészbuknak, valódi világsikerhez méltón, sok irigye van. Kígyót-békát kiáltanak rá: hogy ő okozza a tizenévesek lelki összeomlását, hogy az amerikai titkosszolgálatokkal kötött alku révén terjedt el olyan hirtelen, hogy gátat szab a szabad véleménnyilvánításnak, sőt, a cenzúra modern változatává vált. Nem is érdemes felsorolni a sok igaztalan vádat, melyet bírálói rázúdítanak. Még azt sem átallanak állítani, hogy személyre szabott hírekkel manipulálja a politikai választásokat, illetve nem csak azokról gyűjt információt, akik rajta vannak, hanem mindenkiről. Ám az igazi nagyszerűséget nem zavarja a tehetségtelenek kárálása. A kutya ugat, a karaván halad. A fészbuk alapítója nem hiába vált autistaképű egyetemistából a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberévé, nem hiába emelkedett nagyszerű, köztiszteletben álló géniuszok közé.
Forrás: Wikipédia
Mark Zuckerbergre, azaz Cukorhegyre mi, magyarok is büszkék lehetünk, hisz Beast nevű pulikutyájának több, mint kétmillió követője van a fészbukon. Ez is mutatja, hogy a fészbuk növekedése akkor sem áll majd meg, amikor már minden embernek lesz profilja. A gazellák előtt is nyitva áll a nagyszerű lehetőség, hogy megosszák a csúful járt gepárd felbukfencezését. Az amőbák posztolhatnak a legújabb állábdivatról, a kékalgák pedig — nem tudom, a kékalgák miről posztolnának, hisz még nem jelöltük be egymást.
A fészbuk az életünkre óriási befolyással levő néhány technológiai óriáscég egyike. Egyeseknek ez sem tetszik. Miért, Gullivernek talán jobb volt az óriások földjén? Hogy a Gulagról meg az inkvizícióról ne is beszéljünk. Na ugye. A fészbuk senkit sem állít máglyára, a legrosszabb, ami történhet, az, hogy az általa átadott információ alapján drónnal levadászik valakit az egyik amerikai titkosszolgálat, de minket ez sem érint, hiszen többnyire csak a harmadik világban fordul elő. Különben is, miért nem viselkedett megfelelően az illető? Ha lázongás helyett a fészbuk híreit nézte volna, ma is élne. Annak a pár másik embernek meg, aki véletlenül pont arra járt, semmi baja sem történt volna, ha lófrálás helyett otthon ül a képernyő előtt.
Forrás: John Moeses Bauan, Unsplash
Persze a mindent lekoppintó kínaiak nem fértek a bőrükbe, megcsinálták a maguk fészbukját, a Tik-Tokot. Nyilvánvaló, hogy a Tik-Tok ún. „hátsó kapuval” rendelkezik, azaz a kínai titkosszolgálatok rendelkezésére bocsát minden információt, nem úgy, mint a fészbuk, aki biztos nem ad ki semmilyen adatot azoknak a demokráciaellenes, záptojás- meg madárfészekzabáló kínaiaknak. Ezért az USA-ban, a demokrácia hazájában, a szabadok földjén, a bátrak hazájában be is tiltották a Tik-Tokot, ne ketyegjen mindegyre az emberek fülébe, ne mutassa a gázai koncentrációs táborban lebombázott gyerekeket, ami megzavarná a tisztességes emberek álmát.
A fészbukkal dicsőséges, új korszak köszöntött az emberiségre. Nem zárhatjuk ki, hogy tulajdonképpen Isten üzeneteit közvetíti, akárcsak Mózesnek a kőtáblák. Spirituális jelentőségét mutatja, hogy alapítóját és vezetőjét Cukorhegynek hívják, keresztneve pedig lefordítva nem más, mint Jel. Ez a Jel lebeg előttünk minden reggel, amikor bekapcsoljuk a fészbukot, s elrebegjük reggeli imádságunkat.
A face book elképpesztően undoritó stilusáról nen írtál én ezért utálom és ritkán nézek bele Mac