Részlet terapeutáknak szánt, íródó könyvemből, a Léleksimítóból:
Egy időben valaki kis matricákat ragasztgatott a pesti metrókocsik ajtajára "Jézus a vérét adta a bűneidért!"-felirattal. Ahányszor láttam, mindig bosszantott az előfeltevés. Ugyan miféle bűneimért, és mi ez az egész vérgőzös gondolatkatyvasz? Szerencsére egy nagyrabecsült ismeretlen elvégezte a terápiát, tollal a felirat alá biggyesztve: Legyen Ön is véradó!
Szent dolgokból tréfát űztem — írta gyerekkorom imakönyve a meggyónandó bűnök között. Azt gondoljuk, eltávolodtunk ettől, holott ma igen hasonló zajlik a társadalomban. Különféle csoportok a homlokukra csapnak, hogy bizonyos szavak, viselkedések sértők rájuk nézve, és azontúl bűn ezeket kimondani vagy megtenni. Nem teljesen világos előttem, hogy a minél több mindenen való megsértődés hogyan segíti elő a lelki egyensúlyt, de biztosan még sok tanulnivalóm van.
A pszichológia igen komoly tudomány, mely komolyan veszi az emberi problémákat, osztályozza, névvel látja el őket. Ha ezzel az a célja, hogy megőrizze, netalán kiteljesítse a páciens pillanatnyi állapotát, akkor jó úton halad. Járjunk lábujjhegyen a tünet körül, nehogy felébredjen és elszaladjon! Őrizzük aggódó arckifejezéssel a problémákat, hisz ha elmúlnak, miből fogunk megélni.
A komolysághoz fűződő gondokat elég sok kifejezés mutatja. A bulit meg a szabadságot nem nagyon szokták komolynak hívni. Bezzeg a probléma, a betegség, a hiba, a nehézség lehet nagyon is komoly. Lehet, hogy itt az idő elengedni ezeket a komolyokat? Mielőtt még kirágják a lelkünket. Bandler a halálkomoly kifejezés miatt is komolyan aggódik.
A humor egyik üzenete, hogy a dolgok nem annyira vészesek. A komolyság általában egyetlen világnézetet enged meg, akárcsak a legtöbb emberi bemerevedés. A humor épp ellenkezőleg: felborítja a fárasztó struktúrákat, fejük tetejére állítja a begyepesedett nézeteket, kívülről engedi látni a börtönöket, amelyekbe zártuk magunkat. Kizökkent a problémába süllyedésből, az önsajnálatból, a reménytelenségből és elkezd erőforrásokat ébreszteni. A jóízű nevetés már testileg is felszabadító, nyugodtan mondhatjuk, hogy gyógyító.
Nyilván nem a védencünkön fogunk nevetni, hanem vele együtt a mindnyájunkban meglévő emberi gyarlóságon, faramuciságon, a sok képtelenségen, amit képesek vagyunk művelni magunkkal. Az emberek nem mindig tudják, hogy az elménk —egyéniségtől, kultúrától függetlenül — mennyire hasonló kacskaringókat jár be.
A humor formáit nem biztos, hogy érdemes kategorizálni, hisz épp a mátrixból való kibújást segítik elő. Mégis, ha figyelünk a jó humorú emberek nyelvi mintáira, bővíthetjük az eszköztárunkat. A humor része általában valamilyen váratlan átirányítás egy másfajta értelmezésbe. Ez lehet logikai bukfenc, nyelvi kétértelműség, különféle kategória-áthágások. Vagy valamilyen oda nem illő elem.
A túlzás valamilyen formája is gyakori. Ennek egyfajta enyhe változata, egyben az információgyűjtés egyik módja, hogy szó szerintértjük a pácienst és képtelen megoldásokat ajánlunk fel. — Nem bírom hallgatni a főnököm dumáját! — panaszkodik az illető. Megértően bólintunk, és kiveszünk a fiókból egy tekercs leukoplasztot. Nem jó? Akkor pontosan mit szeretne?
Egy másik, amikor félreértjük a vendéget. — Nem merem megsúgni a férjemnek, hogy mit szeretnék... —Tessék? Szeretnéd megrúgni a férjedet? — A Gyógyító szavak című könyv sikítana az ilyen sugallatokon, de néha fel kell rúgni a szabályokat. Természetesen ennek előfeltétele a korábban tárgyalt mély rokonszenv, és hogy figyeljünk a hatásra. Ha kell, gyorsan továbbugrunk, még mielőtt a páciensnek lenne alkalma megsértődni.
Olyan is van, hogy nyelvi szinten minden egyenes, csak valamilyen más elem, a környezet, a célok, a metakommunikáció nem illik hozzá. Ez sokszor már csak súrolja a humort, de azért felvillant egy kis fényt, miközben átcsomagolja a dolgok jelentését. Tudnál egy kicsit halkabban beszélni? — kérdezzük jó hangosan a motyogó vendégtől, aki szerint az emberek nem figyelnek rá. Az iróniát önmagunkra is alkalmazhatjuk. — Nekem ilyen gondom sohasem volt!" — mondjuk a szemünket dörzsölve, ásítva az álmatlanságról panaszkodó páciensnek. Büszke önlekicsinyítéssel egyszerre adhatunk példát az önelfogadásból és a hibáink elismeréséből.
A humoros gyógyítás elég extrém formája Frank Farelly provokatív terápiája (https://www.goodreads.com/book/show/392656.Provocative_Therapy), amelyben minden pszichoterápiai szabályt áthág a páciens érdekében. Csak akkor olvasd el a könyvet, ha nem zavarnak a nevetéstől csorgó könnyek az arcodon.
Jó komikusoktól, akik kíméletlenül neki mernek esni az egyéni és közösségi tabuknak, fontos terapeutikus hatást gyakorolva a társadalomra, sokat meríthetünk. Ha beszélsz nyelveken, az interneten számos, vicces lepelben praktizáló filozófust és gyógyítót találhatsz, de itthon is büszkék lehetünk néhány arcra. Akár idézni is érdemes tőlük. Á, Kőhalmi erre azt felelné... Bödőcs szerint... Hofi mindig azt mondta... Szűcs Tibi mentális ugrásokban nem szűkölködő hírlevele (https://mindennapinlp.hu/t-i-t-k-o-s-levelek-onfejleszto-gyakorlatok-minden-hetvegere/) is képes lehet új szinapszisokat alkotni, miközben felderíti a fancsali arcokat.
A Kádár-korszak egyik legemberibb vonása a minden új eseményre azonnal megjelenő vicc volt. Ha valamit, ezt érdemes feléleszteni a régi időkből. Addig is itt egy régi:
— Szenved-e valaki mentális problémától a családban?
— Nem, mindannyian élvezzük őket.
a témáház kapcsolodóan Monty Pythonéktól: https://youtu.be/zep3hPnjqj4?si
O.K.Majd jót röhögök azon hogy sok szenvedés után végre meghaltam ebből az állandóan kötelező vidámságtól tudok csak igazán dühbe jönni Nincs jó és szép és vidám önmagában, össze van bonyolódva a rosszal a rondával és a szomorúval