A kapitalizmus

Útmutató a Földhöz, 8. rész

A kapitalizmus a feudalizmusból fejlődött ki, ami pedig az evolúció egyenes folytatása. Az emberek immár nem csak a génjeiket adják át utódaiknak, hanem a tőkéjüket is. E demokratikus találmány biztosítja, hogy életképtelen utódok is nagyvállalkozók lehessenek. A vagyon öröklése különösen progresszív elem, hisz így nem kell minden nemzedékben újrakezdeni az eredeti tőkefelhalmozást. És, noha Lakatos Dzsennifer a Havanna lakótelepről talán kevesebb kezdőtőkével rendelkezik, mint a Rotschild család egy ifjú sarja, épp ugyanannyi eséllyel indul az életnek.

Forrás: Mathieu Stern, Unsplash

Noha Dzsennifernek még nincs tőkéje, ebben az igazságos rendszerben jogában áll szereznie. Ez utóbbiban segít, ha a környezetben vannak még meghódítatlan, szűz területek, ahol nem élnek emberek, mint például Columbus idejében Amerika, vagy a rendszerváltáskori Kelet-Európa.

A tőkés társadalom azért is olyan hatékony, mert nem az ideológia mozgatja, hanem a profit. Pénz beszél, kutya ugat: mindennek a lényege a profit. Ha egy kórház, iskola, házastárs vagy művészi alkotás nem profitábilis, akkor az igazi kapitalizmusban nincs helye. Bezzeg az opioid gyógyszerek mennyi milliárd dollárt hoztak a konyhára, a népességet is hatékonyan csökkentették és a gyártói talán börtönbe kerültek? Ha van profit, felbérelhetünk ügyvédet, roppant profit és nem kell eltakarnunk a pofit.

Forrás: Gordon Johnson, Pixabay

A társadalom egyensúlyát a tőke biztosítja, akár a hajótestét a tőkesúly. Sokféle tőke létezik, például uzsoratőke, monopoltőke, szőlőtőke, karvalytőke meg finánctőke. Az uzsoratőke igazságtalanul sok pénzt szed be azért, hogy nem csinál semmit, ellentétben a nem uzsoratőkével, amely valamivel kevesebb pénzt szed be azért, hogy nem csinál semmit. A monopoltőke olyan, mint amikor a választási vitára csak egy párt jelöltje jön el és önmagával vitázik, a végén pedig el kell döntenünk, hogy melyikükre szavazunk. A szőlőtőke a filoxéra óta már nem a régi, oltás nélkül nincs nemes szőlő, ahogyan oltás nélkül ma már nincs igaz ember. A karvalytőke a legbecsületesebb, akárcsak a karvaly, amely sohasem állítja magáról, hogy ő az énekesmadarak érdekében vadászik. A finánctőke nem a finánc tökét jelenti, hanem azt, hogy elképzelhetetlenül sok pénz felett rendelkező emberek a haladás érdekében fejlesztési terveket támogatnak. Például megtisztítanak egy többre érdemes területet az útban álló trópusi erdőségektől, elmaradott embercsoportoktól, majd ásványkincseket aknáznak ki belőle, mely az emberiség javát szolgálja.

Forrás: Aidenvironment, 2006 - flickr:Riau flickr user:Wakx, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10605283

A kapitalizmus a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek. Az erőforrásokat két helyről vonhatják el, a szegényektől, akiknek már úgyis mindegy, illetve a természettől, amely pedig párszázmillió év alatt úgyis regenerálódik. Úgy is mondhatjuk, hogy a kapitalista a pénzével keresi a pénzt. Azzal aztán még több pénzt kereshet, amivel pedig még annál is több pénzt. Ha egy bizonyos szintre feljutott, akkor pedig még az eddigieknél is nagyságrendekkel több pénzt. Felmerülhet a kérdés, hogy mire jó, ha valakinek ennyi pénze van. De valójában ez nem a kapitalistának jó, hanem a társadalomnak. A kapitalista ugyanis befekteti a pénzét, azaz munkát ad az embereknek. Gyárthatnak például műanyag tehenet, amit aztán a munkájukért kapott pénzből megvehetnek és felállíthatnak a kertjükben. A tőke közös társadalmi értékeket is teremt, többek között F35-ös vadászbombázót, melynek darabja kijön csekély nyolcvanmillió dollárból, és az USA-nak egyelőre még háromszáz sincs belőle, beláthatjuk, hogy égető szükség van a további ezernégyszázra, amit a hadsereg igényelt.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2467463

E nagyívű fejlesztés mellett eltörpül a tőkés magára költött pénze, az a néhány kastély, sziget, ország, illetve földrész, amellyel rendelkezik. Ám ez is hasznosul; az autója munkát teremt az autógyári robotoknak, nemkülönben a tolvajnak, a rendőrnek, a műtősnek, a sírásónak és így tovább. Ettől pörög a gazdaság, akárcsak a helikopter, amellyel a kapitalista közlekedik, frissítve a levegőt és zenei élményeket okozva embertársainak.

A kapitalizmus másik fő előnye, hogy ebben a rendszerben a legolcsóbbak a termékek. Ha például egy doboz aszpirin előállítási ára egy euró, akkor a Bayer Thaiföldön 70 centért árusítja. Cinikus gáncsoskodók felróhatják, hogy közben Németországban ugyanezt hét euróért adja, de nem veszik figyelembe, hogy a német is felszállhat a kapitalista repülőgépére, elutazhat Thaiföldre és hozzájuthat 70 centért. Igaz, hogy miután a helyi gyártók tönkrementek, Thaiföldön is felkúszik az ár, de még mindig kereshetünk olyan országot, ahol a Bayer épp akkor intézi el a konkurenciát. Ha a Földről ezek az országok már elfogytak, akkor a kapitalizmus további égitesteket hódít meg. A növekedés megállíthatatlan!

A kapitalizmus azért is jó, mert létezik benne az úgynevezett jogi személy. Ez azért hasznos, mert amikor egy gyár felrobban, az emberiség sorsának jobbra fordításán munkálkodó személyeket nem lehet felelősségre vonni, hisz a céget nem zárhatjuk börtönbe. Felróják, hogy 1984-ben az indiai Bhopálban félmillió embert mérgezett meg a gáz, párezren meghaltak és megvakultak, de hát mennyi ember él Indiában? Az ügyvédeknek hála, az amerikai anyavállalat ügyesen kivédte a vezetők felelősségre vonását. Erősen megakasztaná a fejlődést, ha ilyen esetekben nem lehetne a vagyont átmenteni más cégekbe, és új gyárat építeni egy másik városban, arról nem is beszélve, hogy ha minden biztonsági intézkedést betartanának, akkor a cég profitja csökkenne és a társadalom megrekedne a kőkorban. A haladás, sajnos, áldozatokkal jár.

© Yann Forget / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9646513

A kapitalizmus természetes dolog, annyira, hogy már a fák is rendelkeznek tőkével, a medve, a mormota pedig egyenesen a testében halmozza fel a zsírt télire. Olyan hír is felröppent, hogy a kapitalizmust a tőkés réce találta fel, de ez kacsa. Élnek viszont kapitális bikák, amíg a kapitalisták ki nem lövik őket. A kapitális bakik pedig a médiában úsznak, akár a tengerben a tőkehal, bár ő nemsokára kihal, mert a kapitalisták kihalásszák, mutatván, hogy még a tőke sem örökéletű, ellentétben a kapitalizmussal.

Eredetileg azokat nevezték kapitalistának, akik hadikölcsönt folyósítottak a kormánynak. Végül is az élet szünet nélküli küzdelem, nem igaz? Ám még a tökéletes rendszerek is változnak: manapság például a tőke koncentrációját figyelhetjük meg. A koncentráció, mint tudjuk, igen pozitív dolog. Koncentrált sósavval megtisztíthatjuk a lefolyót, majd rövidesen ezután a folyót is a benne élő undorító csúszómászóktól. Ha nagyon koncentrálunk a lottószámokra, előbb-utóbb valakinek telitalálatos szelvénye lesz. Lord Kitchener, későbbi angol hadügyminiszter pedig feltalálta a koncentrációs tábort, amivel megnyerte a búr háborút. Ez járt néhány civil áldozattal, viszont később Európában is sikerrel alkalmazták. Ráadásul Kitchener sok pénzt meg kitüntetést kapott, sőt, Kanadában várost is neveztek el róla. A kákán is csomót keresőkkel ellentétben koncentráljunk mi is a folyamatok előnyeire! Minél kevesebb óriásvállalat kezében koncentrálódik a hatalom, annál kevesebbet kell vajúdnunk, hogy melyik multi áruját vegyük meg, vagy melyik multihoz menjünk árufeltöltőnek.

Forrás: ekenamillwork, Pixabay

A kapitalizmus ellentéte a kommunizmus. Ez abban különbözik a kapitalizmustól, hogy a tőkést vezérigazgatónak hívják, és nincs benne verseny, nem úgy, mint a monopolkapitalizmusban. Újabb lényeges különbség, hogy míg a kommunizmusban tervgazdaság volt ötéves tervekkel, az Európai Közösségben hétéves fejlesztési tervek vannak. A kommunizmus csúfosan megbukott, ebből is látszik, hogy a kapitalizmuson kívül bármi más rendszer csakis mosolyognivaló, naiv ostobaság lehet. Ha az ember a szilvásgombóccal elrontja a gyomrát, evidens, hogy barackos gombócon kívül semmit sem fogyaszthat. Kapitális tévedés lenne azt hinni, hogy ennél a rendszernél létezhet jobb, úgyhogy ne is próbálkozzunk. Kész csoda, hogy a Homo sapiens hogy bírt évszázezredekig fennmaradni nélküle. Az ember, sőt, a Világegyetem is múlandó, de a mohóság örök!

Forrás: Ryan McGuire, Pixabay