A kereszténység hét halálos b... helyrehozható hibája

Isa, Jézus a kurd sofőr neve, aki felvett minket a kamionjába. Finom spirituális kisugárzásától szinte révületbe esünk. Egy másik Jézus jut eszembe róla, aki vagy kétezer éve élt és szeretetet hirdetett. Közben történt pár esemény, félreértették, félrefordították, államvallássá emelték a tanait, adót szedtek, háborúkat indítottak a nevében. Érdemes lehet elgondolkodnunk azon, hogy mi is lehetett Krisztus eredeti tanítása. A keresztény szellemiség tévedései pedig rávilágíthatnak a nyugati civilizáció néhány alapproblémájára.

Most egy eléggé próbára tevő rész következik, de tarts ki, a végére kiderül az ég. Először is képzeld el, hogy bennszülött vagy néhány száz évvel ezelőtt, aki még sohasem látott fehér (rózsaszín) embert. Egy nap furcsa hajók kötnek ki a parton, s egy sor büszke idegen száll ki belőlük. Ünnepélyesen közelednek, magasra tartva egy férfi szobrát, aki éppen kínhalált hal. Ez az egyetlen igaz isten, jelentik ki, majd nekiállnak gyilkolni, rabszolgát szedni, erőszakolni és rabolni a nevében, mindezt figyelemreméltó hatékonysággal. Vallási szertartásuk csúcspontja az, amikor jelképesen elfogyasztják a kereszten vonagló ember húsát és vérét. Miféle vérgőzös kannibál szekta ez? – nézel döbbenettel. Később, ha a kevés szerencsés túlélő közé tartozol, felfedik, hogy Isten nem a férfi, csak a fia, aki a bűneidért halt meg.

Vizsgáljuk meg ennek az eszmerendszernek néhány problémás elemét, mely mind a mai napig hat a társadalmunkra, a lelkivilágunkra.

1. Létezik bűn, pokol, sátán

Eme axióma szerint a sötétség önmagában létező erő, mellyel harcolnunk kell. Félnünk kell a Gonosztól, mely hatalmasabb nálunk. Ez a külön akarattal rendelkező entitás ráadásul állandóan rá akar venni minket mindenféle rosszra, hisz bennünk is elrejtőzhet. Ha valamit nem a kívülről kapott ideálok szerint tettünk, hanem a belső érzéseinket követve, akkor gyötörni kell magunkat miatta. A múltbeli hibák miatt gyűlölnünk kell magunkat, és sokat kell ezekkel foglalkozunk. A figyelmünket nem a kívánatos cselekvés felé kell fordítanunk, hanem a nemkívánatos felé. Az érzéseink jó részét el kell nyomnunk, sanyargatnunk, büntetnünk kell magunkat, rettegnünk kell az örök szenvedéstől.

2. Az eredeti bűn

Az életünk kiindulási pontja, hogy rosszak vagyunk. Eredendően selejtként jöttünk a világra, és csakis az egyház különleges szertartásainak a segítségével tisztulhatunk meg. Lappangjon egész életünkben bűntudat bennünk olyasmi miatt, amiről nem is mi tehetünk. Építsük iszapra a házunkat, a magokkal együtt vessünk sót a kertünkbe, tervezzünk olyan gépet, amelyben összeakadnak a fogaskerekek. Ez a tétel jól megalapozza a személyiséget.

3. Az élet szenvedés

Jaj, azok a citrombaharapott arcok a templomi freskókon! De hát végül is jogos: Jézust elárulták, igazságtalanul elítélték, megkínozták és meggyilkolták. Borzasztó. Csakhogy egy apró részlet kimaradt abból, ahogy visszaemlékszünk Rá. Feltámadt! Dicsőségesen felszállt a mennybe, az örök békébe és boldogságba!! Győzedelmeskedett és örökké él!!! Hogyan felejthettük el, hogy a gyötrelem véget ért és a jó diadalt ült?! Hogy söpörhettük félre ezt a csodás hírt, hogyan térhettünk vissza a szenvedéshez, a kereszten haldokló testhez? A kereszténység jelképének kereszt helyett valamiféle madárléleknek, égbeszálló mámoros csodának kellene lennie. Ami létezik is a Szentlélek megjelenítésében. Mi volna, ha ez kerülne a templomtornyokra, az emberek nyakában függő láncra?

Forrás :Ilianna Brett, Unsplash

4. Az isten ember

Még a Mohamedet annyira tisztelő muzulmánok sem vetemedtek arra, hogy istennek kiáltsák ki a prófétájukat. Persze Jézus valóban azt mondta: „Isten fia vagyok.” Igaza volt, mindnyájan azok vagyunk, akárcsak a fák, a madarak meg a gombák. De azok a főpapok a harmadik konstantinápolyi zsinaton nem így gondolták. Jézus oly különleges volt, hogy kikiáltották istennek. Mivel egyistenhívők voltak, nem tehették meg nyíltan. Úgyhogy végül a három az egyben-megoldás mellett kötöttek ki, amit az égvilágon senki nem bír felfogni. Hát persze, hiszen szupernaturális dolgokról van szó! A református egyházak közül egyedül az unitáriusok szabadultak meg ettől a ködgomolyagtól, büszkén hirdetve templomaikon: Egy az Isten.

A szentek kultusza amúgy erősen emlékeztet az alistenekre. Gondod van az utazással? Imádkozz Szent Kristófhoz. Bűnöztél? Kérd meg Szent Ritát, hogy könyörögjön érted. E mellékalakok jó oldala, hogy legalább valamelyes női energiát visszacsempésztek a képbe. Nem csak a szakállas krapekot látjuk mindenhol.

Tőlem lehet egy istened vagy ezer, nem ez a gond. Hanem az, hogy emberek. Általuk olyan erős antropomorfikus bélyeget sütünk rá a világra, amitől nem látjuk benne a valódi helyünket.

5. Az isten különáll tőlünk

Belépünk „Isten házába”, felnézünk a kupolába, és ott, elérhetetlenül magasan magunk felett megpillantjuk Őt. Az Istent, aki rajtunk kívül található. Noha hittanórán azt mondták: „Isten mindenütt jelen van”, ebben mi valahogy nem vagyunk benne. Mindenütt jelen van, persze, les minket, hogy jól viselkedünk-e. Rettenetesen kell iparkodnunk, hogy a közelébe kerülhessünk. Állandóan tennünk kell valamit. Nem lehetünk boldogok csak úgy, hiszen nem vagyunk egyek vele.

Az egyesüléshez pedig közvetítő kell. A helyes viselkedés, a keresztelés, az áldozás (egyesülés), a megbocsátás (miért is?), az utolsó kenet pap által következik be. Ne a belső érzésedre hallgass, majd a pap megmondja, hogyan jutsz el az Istenhez.

6. Csak egy igaz vallás van

Japánban egyszerre lehetsz buddhista és sintóista, hiszen ezek nem fegyveres csoportok, hanem eszmék. A mohamedánok legalább „a könyv vallásait”, azaz a sajátjukon kívül a kereszténységet és a judaizmust elismerik valamelyest. Mi, keresztények, nem. Senkinek nem lehet igaza, csak nekünk. Persze nem is tudjuk, hogy a többi vallás mit mond, de hát eszünk ágában sincs megismerni azokat a pogány téveszméket. Ha nem a mi szektánk keresztelt meg, ha nem a mi papunk kísért el utolsó utadra, elkárhozol.

Mi, magyarok, viszont arra büszkék lehetünk, hogy Európában először Erdélyben mondták ki a vallásszabadságot.

7. A többi élőlény nem számít

Dehogy vagyunk állatok, az állatok durvák, nyersek, ösztönök vezérlik őket, nem magasröptű gondolatok, nem juthatnak a mennyországba. Mi különleges lények vagyunk. Csak nekünk lehetnek érzelmeink, csak nekünk lehetnek jogaink. Nem számít, hogy ugyanolyan szerveink vannak, mint az állatoknak, nem számít, hogy az ember és a csimpánz közötti genetikai különbség legfeljebb, ha akkora, mint a ló és a szamár közötti. A többi sok-sokmillió faj sem számít, úgy bánhatunk velük, mintha tárgyak lennének. Minden fát kivághatunk, minden állatot megölhetünk, hisz ők nem emberek. Az erkölcsiség az embernél kezdődik.

De miért fontos ez ma, amikor a legtöbb ember már nem is hívő? Túljutottunk a valláson, immár a tudomány, a racionalitás dönti el az emberiség sorsát! Legalábbis ezt hirdeti a kereszténység utódja, a modernitás. Csak hát a fenti téziseken alapuló kultúra foglalta el a világot. Ha meg akarjuk érteni, hogy miképp jutottunk el a kihalás szélére, itt a történet jókora része. Bármilyen kultúrában is élj, nem maradhattál érintetlenül az úgynevezett fehér embertől, aki alatt főleg férfit értenek. Történetesen katolikus neveltetésben részesült fehér férfi vagyok, és úgy érzem jogom van beleérezni abba, hogy mik lehettek e tanok igazi alappillérei. Persze ez nem bizonyítható empirikusan, de hálistennek a prófétáknak sem kellett statisztikai számításokat végezniük. Lehetséges, hogy a következő tézisek közelebb állnak Jézus Krisztus eredeti tanításaihoz?

1. A sötétség nem más, mint a fény hiánya. Nincs sátán, csak néha ijedtünkben alakokat képzelünk a sötétségbe. Nincs pokol, a hibáink „büntetése” maga a tett, a harmónia hiánya. A rossz is a Jó része, és mindig lokális. Ha nem lenne tökéletlenség, nem létezhetne fejlődés. A hibák fontosak, sőt, szükségesek a tanuláshoz. Amikor érezzük a kapcsolatot a Fénnyel, amely a világra hozott minket, természetes módon jól cselekszünk, és minden a helyén van.

2. A világot átható legnagyobb erő, a teremtőerő, a szeretet. Szeretetből jöttél a világra, tehát jó vagy. Eredendően jó, úgy, ahogy vagy. És mivel jó vagy, képes vagy erkölcsösen viselkedni. Minden alapból megvan benned, amire csak szükséged van a boldoguláshoz. Minél inkább odafigyelsz a belső érzéseidre, annál könnyebben. Nem lesz minden cselekedeted tökéletes, de folyamatosan javíthatod, amennyiben ebben örömed telik. Ezzel még az emberi civilizáció pillanatnyilag tévelygő tudatát is segíthetsz visszairányítani, hogy a többiek is újra átérezhessék a kapcsolatot a Mindenséggel.

3. A világ fény. Áradás. Tapasztalás. Tanulás. Élet. Zsibong benne a sok lény, és mindegyik pont annyival jön a világra, ami szükséges a létéhez. A fájdalom is a világ része, legalábbis a mi egyéni életünkben, valahogy ez egyensúlyozza ki az örömöt. Az élet jó: ésszel felfoghatatlan, de átérezhető, mágikus, mámoros valami. Valahol az a célja, hogy boldogok legyünk benne, tovább árasztva a fényt, amit kaptunk.

4. Az isten nem személy, hanem az egész világ tudata. A Mindenség, ami korántsem élettelen molekulák céltalan keringése, hanem egy szavakkal nehezen kifejezhető tudatosság, mező, érzelemhalom, magasztos csodálatosság. Racionálisan nem tudjuk megérteni, és csak körülményesen próbálhatjuk körbemagyarázni. Viszont átélhetjük belőle az emberi részt, és ez minden, amire igazán vágyunk.

5. A Világmindenség részeként máris egy vagy mindennel, és halálodkor visszatérsz ebbe a magasztos, egységes tudatba. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten gyermeke vagy, az Univerzum álma, a Világ fájának virága. Folyamatosan kapcsolatban vagy az isteni természeteddel, különben nem lehetnél élő. Ha eddig nem figyeltél erre tudatosan, az életed minden pillanatában egyre jobban átérezheted az istennel való egységet. A lélegzeted, a szívverésed egyenesen kapcsolódik a világ lüktetésébe, és amikor megengeded magadnak, hogy odairányuljon a figyelmed, már ezen kereszül is elkezdheted megélni az egységet.

6. Sokféle spirituális hagyomány létezik, mindegyiknek az a célja, hogy átérezzük az istennel való egységet. Nincsenek kitüntetett utak, a megélés számít. Persze ehhez a hagyományok sok eszközt adhatnak, és a közös átélés erősebb lehet az egyéninél. Ugyanakkor a konkrét szabályokra, pláne a hatalmi struktúrákra való túlságos figyelem el is téríthet a belső lényegtől. Valójában csakis te magad érzed, hogy beteljesül-e az egység az életedben egy-egy adott pillanatban. Ezért nem szükséges hagyományt követned, egyedi utat is választhatsz.

7. Az egészben az embernek nincs kitüntetett helye, pusztán egy a sokmillió, a Földön élő faj közül. Istennek minden gyermeke egyformán kedves. Könnyen lehet, hogy a világ más tájain teljesen másféle, a mi szerves életünktől különböző élőlények is vannak, sőt, az is, hogy amit mi élettelennek tartunk, például a csillagok, a bolygók, szintén valamilyenfajta élőlények. Minden érző lény egyenértékű. Ahogyan egyre jobban odafigyelünk erre, elkezd visszaállni bolygónkon a harmónia.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy az igazán fontos szinteken mindezt már réges-rég tudod. Csupán emlékeztetlek, hogy gyakrabban emlékeztetheted magad rá.