Fordított újhold tündököl az égen Éden városkája felett, ahol a nyugdíjas tanár néhány órával korábban kitette Szindbádot. A sokat látott acéledénykében megfő a zöldségleves. Az emberek akkora máglyákat raknak — gondolja Szindbád. Nem mindenki tudja, hogy két marék fával meg lehet főzni egy ételt. Jólesik az egyszerű, tiszta eledel a vendégeskedésben habzsolt sok hal és egyéb fehérje után. Szindbád elrejti az övtáskáját és lelépked a hosszú, homokos tengerpartra. Az óceán e védett öbölben szelíden hullámzik, de azért meg-megáll, ahogy tanították, érezve, nem húz-e befelé a víz. Bemerül a habokba a fejreállt Orion, a helyet cserélt Szíriusz és Aldebaran alatt.
Másnap fürdés előtt gyorsan elbontja a sátrat, majd szöszmötöl a tárgyak ádáz hadával, de hiába, mert elindulva szét kell szednie az egész csomagot, a vízhólyagbántó cipő helyett bice-bócán megragasztott szandált húzni. Egyelőre tart.
A benzinkútnál, a régi 1-es számú főúton alig ténfereg valaki. Az első fuvar apró benzinkúthoz viszi, alig 25 kilométerre. Jobban szeret a szabadban stoppolni, de ez a kies, magas eukaliptuszerdőben megbúvó hely nem sok jóval kecsegtet. A verdák gyorsan jönnek, ha néha-néha lehúz egy a kúthoz, szinte kirándulás átfutni hozzá. Telnek az órák. Nő a meleg. Közben a hajós — közeledik a péntek — a telefont csépeli. Az eltűnő árnyéksávból továbbhúzódik egy még meglévő foltba, majd abból is az utolsóba. Aztán az is eltűnik. A Nap úgy szúr, mint valami égre mászott hangyászsün. Csak 550 kilométer, mégis éreztem tegnap, hogy nem fogok ma eljutni. Honnan tudja az ember az ilyesmit? — tűnődik Szinbád.
Láttalak, itt vagy reggel óta, int a foghíjas bácsi. Ebben a kanyarban senki nem fog megállni neked. Elvihetlek Genoáig. Az mennyi? Ötven kilométer. De száznál van a következő kút. Hidd el, ennél jobb hely.
Ha megakadt az energia, tovább kell menni. Szindbád beül. Nincsenek már stopposok, az emberek meg vannak riadva, mondja a bácsi. Fiatalkoromban bejártam az egész országot. Nálunk is mindenki retteg — hagyja helyben Szindbád. Pedig ma aztán olyan biztonságos megállni, lefényképez, elküldi a mamájának. De a gázralépéshez ennyi I.Q. sem kell. Megérkezvén a hajós udvariasan elhárítja a dzsointot. Egy háznál vizet kér, fal valamit a zsákból, majd kiáll az útra. Pontosabban, mivel kocsi alig jön, a hátizsák árnyékába rejtett telefon felett kuporogva folytatja a cikk fordítását.
Jó félóra múlva fiatal pár, francia turisták. Olyan a francia akcentusod, mint a finn anyósomé, mondja a lány. Végtére is szegről-végről rokonok lennénk. A következő benzinkút nagyon jó, körforgalom, árnyék, és itt már becsatlakozik a canberrai út, amelyre eredetileg ki kellett volna érnie a hegyekből. Tíz perc sem telik bele, megáll egy idős hölgy. Gyilkos vagy? Persze, tömeggyilkos. Akkor jó. Kiderül, Viktória államban napi 10 dollárért korlátlanul lehet utazni busszal. Ez még nekünk is olcsó, mondja Szindbád. De nem azért csinálom. Ültem eleget az USA-ban, a busznak nevezett guruló elmegyógyintézeteken.
A következő kútnál rögtön az első kocsi lehúz. Középkorú, fiatalos férfi ül benne, már a mosolyából látszik, hogy ez jó lesz. Mivel foglalkozol? Hippi vagyok. Hülyeségeket irkálok. Magam sem állok messze a hippiségtől, bár most épp céget vezetek. Mifélét? Egy bennszülötteket foglalkoztató és istápoló szervezetet. Sok jószívű emberrel találkoztam ezen az úton, sóhajt Szindbád, de olyan jólesik végre egy kicsit árnyaltabb témákról diskurálni. Mélyebbre menni, bólint a másik. Szavak nélkül is megértik egymást. Azért persze nagy beszélgetés kerekedik. Egy ponton a férfi a tornyosuló felhőkre mutat. — Nagy vihar jön. Ha akarod, alhatsz nálam, főzök vacsorát, másnap kihozlak az útra. Szindbád habozik. Estére van pamlaglovas-szállása Melbourne-ben. De hát az utazás az előzetes elképzeléseink elengedéséről szól. Új cimborája elétart egy sört. Szindbád nincs oda a sörért, meg általában a szeszes italokért, de a fullasztó meleg után jólesik, nem csak a torok, de az agy bizsergése is.
Lovak, zöld, zöld környezet. Az őslakók lelkivilága. Meg az ausztráloké. Az újmagyar feudalizmus. A világ helyzete. Az ultrafutás rejtelmei. Átjön pár barát: Taylor Swift miatt dugó lesz Melbourne-ben. Az ki? Összenéznek: De jó, hogy valaki nem tudja. Egyszer csak felpattannak, jön a vihar. Mint az őrült, söpör végig a szél, úgy fújja el a teraszról a tárgyakat, mint a papírt.
A hőség után jólesik a hideg meg az eső. De azért ebben nem szeretnék kint lenni, gondolja Szindbád. Vacsora, feltöltődik a test, az agy, a lélek.
Másnap reggel jó hetvenes, meglehetősen csapzott hajú hölgy. Lassan derül ki, hogy a proletárkülső és -hangvétel miféle egyéniséget takar. Terápia előre beépített emberekkel, vödör vízzel, Erickson elismerően füttyentene. Errefelé sok bennszülöttet mészároltak le mondja. Igen, hallottam, hogy szikláról lökték le őket. Meg méreggel. Mi?? A vizüket, meg a lisztet, amit adtak nekik. Mindketten hallgatnak egy kicsit. Beszéljünk másról. Most már egyes természetvédelmi területeket közösen gondoznak. Sok őslakó házában jártam, mind tiszta volt.
Miért mész abba a városba? Füvet terítek, találkozom a dílerrel. Mennyire büntetik? Attól függ, hogy ki akarnak-e szúrni veled. Tudjuk, hogy a rendőr felesége is ültet. Inkább ezt tolja a sok sérült, mint a kristályt (itt "jégnek" hívják), meg a nyugtatót. A díler biztos továbbvisz Melbourne-be.
A díler cowboykalapos, tetkós keménycsávó, ez jó, mert nem tartja be a százas meg száztizes sebességkorlátozást. Most jöttem vissza Indiából. Borzalmas. Nincs mit enni! Hogyhogy? Minden agyon van fűszerezve. És nem kapni sehol marhasültet. Ott tehénkednek az út közepén, neked kell kikerülni őket. Te vezettél abban a káoszban? Még jó. Most már értem, miért akar mindenki Ausztráliába jönni. Soha többé nem megyek külföldre. Itt minden megvan!
Kiteszi Szindbádot egy külvárosban. Vonat, központ, csomag a vendéglátónál, aki a számítógépével van elfoglalva. Ki az utcára. Százszínű emberek, négyzethálós utak, tömeg, fogyasztás. Jólét, mindenki habzsol valamit. Nem nagyon mennek át a piroson, de ha valaki mégis, nem néznek rá vasvillaszemmel. Széles, elkülönített bicikliutak. Élhető, nem otthonos. Ez egy másik Ausztrália. Szindbád idegenül érzi magát benne, de van még egy napja, mert akkor olcsóbb a hajó. A nagy parkban csavarog.
Eyszer csak látja, hogy egy helyen őslakó meg palesztin zászló leng, tűz ég, körülötte emberek. Arrafelé veszi az utat.
Na — mondta Szindbád. Íme a konkrét úti élmények, az olvasók kérésére. Sok részlet nem fért bele, hozzá nem tettem semmit. Mire ezt kézhez kapjátok, már régen a tasmán ördöggel cimborálok.
Kedves otthonom, a Világegyetem! -- sóhajtott Szindbád. Azért persze a Kárpát-medence kitüntetett hely benne. Királyok jönnek-mennek, a hegyek maradnak.
:-) mindenütt jó, de legjobb otthon ? Néha jó elmenni, h vissza akarj térni (bár én jelenleg nem akarnék visszajönni).