Halványzöld repülés

Szindbád és az égi gyík 5.

Történetünk idején a kék bolygón igencsak elszaporodott az Égi Gyík, szörnyű zajt, s rettentő füstöt okádva szegény földlakókra. Ám a vizeket már csak gigantikus teherszállítók, illetve úszó turistatenyésztőtelepek szelték, s tengeren túlra csak a gyík gyomra szállította az embereket. Ezúttal Szindbád is lenyelette magát a gyíkkal, noha már régen elhatározta, hogy nem növeli a füstöt, a zajt, a világot elárasztó tárgyak áradatát. Inkább a kevés aranyú talpasok népe közé vegyül, hisz így érdekes utakat fedezhet fel, melyeket akár még mások is kipróbálhatnak. És több ideje marad merengeni a Világmindenség titkain.

A tenger végtelen horizontján úszó hajó mindig tűnődésre ad alkalmat, és ez alól az égben villámként szálló gyíkok sem kivételek. Két pont között, felfüggesztve az éterben az ember könnyebben számot vet az életével. Szindbád, az élőlények szószólója a lényeket befüstölő gyík gyomrában ül? Ezt semmiképpen sem helyeselhetjük. Ám ha nem akarunk teljesen remetévé válni, aligha van más választásunk, mint egyensúlyt keresni a bolygónak egészséges életmód és a személyes rugalmasság között.

Azért nem mentem Kínán keresztül olcsóbban, mert az a kerülő még több kerozinégetéssel járt volna – mentegetődzött Szindbád. Így szó szerint “egy füst alatt” látogatok meg számos útbaeső helyet, némileg csökkentve ama sokat emlegetett lábnyomot. Ritka utazás, de legalább hosszú, mélyebb élményeket adva. Noha önző a messzi tájak felfedezésére irányuló vágy, önmagunk fejlesztésére szintén szükség van. Meg a módszereinkére is: egy zsebben elférő szűrővel műanyag palackok százait válthatjuk ki, s a Földre éppúgy vigyázhatunk, mint otthon.

Ha már benne volt, úgy gondolta, itt az idő, hogy – akár holmi influenszer – sokat emlegetett hátizsákját, s tartalmát is bemutassa. A nevezetes, Székelyföldön varrt holmit tökéletes állapotban helyezték ki annak idején a pesti utcára, csak a két merevítő fémlap hiányzott belőle. Annál alkalmasabb összenyomható, repülőre felvihető csomagnak. A benne lapuló meg rákötözgetett sátor, derékalj, takaró, kabát, palack, övtáska és egyéb, kisebb tárgyak fesztiválból, illetve lomtalanításból megmentett, multikat és boltokat kikerülő, teljesen ép tárgyak.

Azt hiszem, nekünk, csupasz majmoknak ma kétféle normális között kell valahogy megtalálnunk az utunkat – szőtte tovább a fonalat. A normalitás a legalapvetőbb szinten azt jelenti, hogy harmóniában vagyunk a valóságos világ, a Természet örök, világos törvényeivel. Úgy élünk, hogy lehessen holnap, hogy az egész élő rendszer, melytől a fajunk léte függ, fennmaradhasson. Ugyanakkor társas, közös elmével rendelkező lények is vagyunk, akiknél a normalitás a csoport normáihoz való tartozást is jelenti. Amikor ez a kettő ellentétben áll egymással, nincs igazán lehetőségünk arra, hogy minden szempontból normálisak legyünk.

Az Égi Gyík Napkelet felé haladva szembetalálkozott a Hajnal tündérével. Az Éj elillant, ám a Gyík gyomrából sokáig csak napsütötte felhők látszottak. Míg csak el nem kezdett kibontakozni egy új szárazföld. Mégpedig igen takaros: folyók ezüstös csíkja kanyargott rajta, tavak csillogtak, erdők integettek. A Gyík rendületlenül folytatta útját célja felé.

Mind a biológiai, mind az emberalkotta rendszerekben fontos a negatív visszacsatolás – gondolkodott tovább Szindbád. Ez nem kritikát jelent, hanem azt, hogy amikor túl magas értéket ér el egy bizonyos változó, a rendszer visszafogja. Ha a pajzsmirigy túl sok hormont termel, az agy csökkenti a TSH (a pajzsmirigyet stimuláló hormon) termelését. Vagy ha a tengely túl gyorsan kezd forogni, a lengő súlyok szűkítik a nyílást, ahol a gőz beáramlik. A pozitív visszajelzés jóval ritkább, így működik például a szex. Minél jobban beindul az egyik partner, annál jobban beindul a másik, ettől még jobban az egyik, és így előre az orgazmusig. A pozitív visszajelzés mindig valamilyenfajta robbanással jár. 

Ebben a pillanatban a Bender Log népe (meg az összes többi élőlény) egy elromlott szabályozójú gőzhajón ül. Minél gyorsabban pörög a tengely, annál több gőzt kap. Minél jobban fegyverkezik az egyik fél, annál jobban iparkodnak a riválisok. Hasonló figyelhető meg a gazdasági versengésben, a tömegek ellenőrzésében, az eladósodásban és sok más téren. Ennek csak robbanás lehet a vége, s ekkora rendszernél ez is folyamat, már egy ideje érezhető, pedig ez még csak a kezdet. Ám egyre nyilvánvalóbbá válik, s mind többen szeretnének közülünk kimaradni ebből a kollektív harakiriből. Viszont ha úgy döntünk, hogy mindinkább kivonódunk az emberiség közös elmebajából, el kell fogadnunk, hogy a "normális" emberek, a társadalom intézményrendszere szerint kattantak leszünk. Sikeres, jól érvényesülő embereknek ez különösen próbára tevő lehet. Hurcoljam haza az utcára kirakott szemetet?

Azt hiszem, gondolta Szindbád, mindent összevetve még mindig jobb a mai vallás szerint eretneknek lenni. Ma már annyira málló a társadalom szövete, hogy a teljes fogyasztói őrületben élők, műanyagban pancsikolók, fészbukrabok között is egyre több a klinikai értelemben vett pszichotikus. A rendszer oly mértékben felborítja a homeosztázist, hogy már nem nagyon éri meg a saját épelméjűségünk érdekében bennemaradni. Talán inkább arra törekedhetünk, hogy remetebarlangok helyett új mikrotársadalmakat hozzunk létre, ahol a közös valóság illeszkedik a Természet rendjébe. Akkor, ha nem is a megdonálc szerint, de a saját kis körünkben újra normálisak leszünk.

Az embernek szüksége van arra, hogy folyamatosan egyeztethesse a nézeteit a hozzá közel állókkal, különben hamar be tudja pörgetni magát egy olyan valóságba, ahonnan nehéz kijönni. Sajnos, volt alkalmam végignézni egy-két hozzám közel álló személy megbolondulását – sóhajtott Szindbád az Égi Gyík gyomrában.

Hogy ezeknek a mikrotársadalmaknak sikerül-e összekapcsolódniuk és új civilizációt alkotniuk, miközben javában zajlik a régi rendszer összeomlása, azt még nem tudhatjuk – töprengett tovább. De mi más lehetőség áll előttünk? A jelenlegi társadalom intézmény- és paradigmarendszere a baj okozója. Miniszterek meg nagyvállalkozók biztosan nem fogják megoldani a helyzetet. Várhatjuk a messiást, netán a jóságos ufókat, hogy megmentsenek, vagy elkezdhetünk mi magunk a világ igazi törvényei szerint normálisan élni. Ez persze nem fog azonnal menni, sok kísérletezéssel jár, ám még mindig jobb tudatában lenni a helyzetnek és stratégikus döntéseket hozni az életünkben, mint beállni a közös, normálisnak látszó halálmenetbe. Arról nem is beszélve, hogy az autonóm életforma mennyivel izgalmasabb.

Az Égi Gyík ereszkedni kezdett egy vadonatúj földrészre. Kirajzolódott a tenger; az ígéretes erdőségek egyre közelebb jöttek. Szindbád nagy reményekkel nézett ki az ablakon.