Harcoshal

Szindbádban szárazföldi tartózkodása alatt felébredt a vágy a tenger után. Elbandukolt hát a halboltba. Némi rokonszenvteremtő jópofáskodás után felöltötte a leglefegyverzőbb mosolyát, majd előkapta az ominózus tárgyat. — Akkor ebbe a dobozba kérnék egy kiló törpeharcsát!
Az addig készségesnek mutatkozó kiszolgálónő elkomorodott, és ellentmondást nem tűrő határozottsággal megrázta a fejét. — Csak nejlonzacskóba adhatom.
Szindbád arcán, mintha életében először hallaná ezt a mondatot, meglepetés tükröződött.
— Miért, mi akadályozza meg abban, hogy ebbe tegye?
— Ez az előírás.
— Bizonyára — bólintott a vevő nyájasan. — Ám előfordul, hogy az előírás nem terjed ki minden helyzetre. Ebbe kérném a halat.
Az elárusítónőn látszott, hogy a kérlelhetetlen fejrázás nem új mozdulat számára. — Én csak ebbe adhatom. Utána kiveheti, és beleteheti a dobozába!
— Hogyne — bólintott Szindbád. — Csak az egésznek az a lényege, hogy elkerüljük a műanyag szemetet. Ezt a bolygót elpusztítja ez a sok egyszer használatos műanyag.

Forrás: Naja Bertolt Jensen, Unsplash

Az elárusítónőt nem hatotta meg az ilyen érdektelen, a munkaköri leírásban sehol nem szereplő adat. — Sajnálom, ez az előírás.
— Van gyereke? — kérdezte Szindbád megviselten.
— Van.
— Szeretné, hogy még maradjon neki bolygó, ahol lakhat?
— Attól az egy zacskótól semmi baja nem lesz — állapította meg a nő valódi éleslátással.
— Attól nem, csak attól az egymilliárdtól, amit naponta kidobnak — próbálta tágítani a mentális teret Szindbád.
A nő egy pillanatra kizökkent az automata-szerepből. — Tudja, hogy hány gumikesztyűt meg zacskót dobok ki naponta? — kérdezte.
— Igen, pont ezért mondom — helyeselt a vevő. — Legalább attól jó érzésünk lehet, hogy ezt az egyet megspóroltuk.
Az eladónő visszatért a jól ismert robotpilótához. — Csak zacskóba adhatom. Ez az ÁNTSZ-előírás.
Szindbád ábrázata elkomorodott.
— A náci Németországban az volt az előírás, hogy meg kell nyomni a gázkamra gombját.

Forrás: wallpapercat.com

Az eladónő arca érintetlen maradt. Láthatólag nem érdekelték az ilyesfajta, nyilvánvalóan ide nem illő adatok, melyekben sem hal, sem zacskó, sem mérleg, sem pénz nem szerepelt. Behozott viszont egy új szempontot.
— Ez új zacskó, az a doboz meg ki tudja, mennyire tiszta. Ez a maga felelőssége.
— Pontosan! — helyeselt a vevő. — Az én felelősségemre nyugodtan beleteheti.
— Nem fogom kockáztatni az állásomat — jelentette ki a nő.
— Hát ne is! — mondta aggódó arccal a vevő. Ám rögtön felderült: — Szerencsére nincs senki a boltban rajtunk kívül. Se főnök, se ÁNTSZ. Teljes léleknyugalommal beleteheti ide!
— Nem adhatom másba. Ez az előírás.
— Igen, tudom, hogy ez az előírás, de nekem, mint vevőnek ez a kívánságom — sóhajtott Szindbád. — Tegye már meg, hogy beleteszi ebbe a dobozba, gyorsan túlleszünk rajta, senki nem fogja látni.
— Nem tehetem. Megveszi a harcsát így vagy nem?
— Egye meg a rosseb a *&$#£€ harcsáját! — fortyant fel Szindbád, és kiviharzott az üzletből.

A friss levegő azonnal lehűtötte hevességét. Nem biztos, hogy ezzel a kirohanással rokonszenvessé tettem a környezettudatos életmódot — vakarta a fejét odakint. — Viszont legalább hasonlatossá váltam Zrínyihez. Még azt kellett volna megkérdeznem tőle, hogy vajon többre tartja-e magát egy robotnál.

Forrás: Rock'n Roll Monkey, Unsplash

Hősünk azért még nem adta fel sem a halat, sem az elveket, elzarándokolt egy másik halashoz. És persze nem most lépett le a falvédőről, jól tudta, hogy a „nem kérek zacskót” mondat megakasztja az eladóban futó programot, kattogni kezd, és még a biztosíték is kisülhet. Nem akarjuk, hogy az illető szétessen, alkatrészei szerteguruljanak. Csakis a megfelelő kéztávolságba nyújtott doboz és az „ebbe kérek négy kisebb pisztrángot”-sugallat válhat be. Ezt a stratégiát alkalmazta hát.

A kiszolgálónő kedvesen bólintott, elvette a műanyagedényt, majd villámgyorsan belebújtatta a kezét egy új nejlonzacskóba, megfogott vele egy halat, és betette a dobozba.

Szindbád letörten végignézte a zacskó lemészárlását, átnyújtott megfelelő mennyiségű színes papírt meg fémkorongot, udvariasan megköszönte az árut, és kiment. Ma is sikerült jelentős mértékben előremozdítanom a környezetvédelem ügyét — vont mérleget magában.

Ha már a harcmezőn nem kísérte fényes siker, igyekezett elméletben helyretenni a dolgokat. Hátha megfelelő stratégiával a következő ütközetben sikerül diadalra vinni a csapatokat. Fel, vitézek, az ármányos műanyag ellen!

Forrás: Stefan Schweihofer, Pixabay

Közben jól tudta, hogy a Zacsi (áhítatos hangsúllyal) csupán a fegyver, a valódi ellenség az embernek álcázott robotok hada. A csökött elméjű bürokrata korántsem új jelenség — sietett megállapítani. A magunkfajta őskövületek még a szocializmus nagytekintélyű elárusítónőire, portásaira is emlékeznek valamelyest. Az változott, hogy most már a látszólag normális emberek is egyre gépszerűbben viselkednek. Hozzászólsz egy idegenhez az utcán, és nem tud válaszolni, mert nem a betáplált mondatok egyike érkezett a feldolgozóegységébe. Vagy régen egy rasztáról lehetett feltételezni némi lazaságot. Ma a pulikutya-séró pusztán egy a divat irányzatai közül. Simán előfordulhat, hogy a telefonos ügyfélszolgálatban ülő, három kitérő mondat valamelyikét szajkózó gépember is rasztahajat visel. Az is lehet, hogy a fodrásznál varrták fel neki valaki másét.

Forrás: Dalila Moreira, Unsplash

Korábban leginkább csak az államhatalom különféle intézményei gépiesítették az embereket — tűnődött. — Az iskola, a Hivatal, a hadsereg. Ma az óriáscégek sokkal profibb munkát végeznek. Itt a menü: A, B, C, mire mit kell mondani. Míg a felszínes udvariasság előírás az ügyfelekkel foglalkozóknak, az önálló gondolkodás ellenjavallt.

De hát minek gondolkodjunk, mikor ott az okostévé, okosóra, okostelefon meg az okosotthon? Észrevétlenül bekerítettek, minden oldalról ránk szöktek, a hasunkon ugrálnak a gépek. Pinkódok, programok, pixelek között paráználkodunk. Legjobb barátunk Csetdzsípítí, sohasem beszél vissza. Felhasználónevekké, jelszavakká, avatárokká váltunk. Torrentezd le a filmet, fizess telefonnal, vegyél jegyet a gépből. Garázsajtó gombnyomásra, pénz az automatából, rendelés appon, jelentkezz be a profilodba. Az emberi idegrendszer oly rugalmas; ha gépként kezeljük, ha gépeket teszünk elé példaként, mit várunk tőle?

Forrás: Kohji Asakawa, Pixabay

Mi, az úgynevezett X-nemzedék tagjai — folytatta tűnődését —, még mindig az embert keressük. Hátha egy barátunknak van ismerőse a hivatalban. Ha nincs, belépünk a terembe és végigpásztázzuk a tisztviselőket, figyelve a szemekben tükröződő I.Q-t. Melyikük rendelkezik emberi érzelmekkel, és hajlandó megtalálni nekünk a rést a szabályzat falain? Ki tud még beszélni, nem csak belétáplált mondatokat ismételgetni?

Talán az ÁNTSZ-től kellene szerezni papírt — gondolta —, amely megfelelő mennyiségű pecsét társaságában közölné, hogy „Jelen élelmiszerszállító edény az ÁNTSZ által bevizsgált szabályszerű élelmiszerszállító edény. Jelen edénybe friss áru január 1. és december 31. között Magyarország területén kiadható.”

De mi van — futott át rajta —, ha ezek tényleg robotok? Mi van, ha éjszaka, miközben alszunk, szép fokozatosan kicserélik az embereket? Lehet, hogy már az összes szomszédod android, csak még nem vetted észre. Lehet, hogy a házastársadat, a gyerekedet is kicserélték robotra? Vagy a kis kutyit?

Azt hiszem, a legközelebbi lomtalanításon beszerzek egy tévé-távirányítót — spekulált. Mindig magamnál hordom, és kommunikáció idején látványosan előveszem. Az illető fejére irányítom, és csatornát váltok. Ha robot, hátha reagál. Ha ember, hátha elszégyelli magát.

De mi lesz, ha nem működik? Honnan szerzek halat?

Ugyan, gondolta. Előbb-utóbb engem is kicserélnek robottá. Már úgy várom azt a finom vashalat.

Forrás: https://thedorsetcopperfish.co.uk/project/steampunk-fish/

---

REKLÁM — KARÁCSONYI TANFOLYAMTURKÁLÓ
A mindennapinlp oldalán karácsonyig valamennyi online-tanfolyamom 40%-os kedvezménnyel kapható. Ehhez a kosár vagy pénztár oldalán be kell írni a negyven kuponkódot. Ericksoni hipnózis, NLP-varázsigék, Száz nap a karcsúságért, Boldog idők (alternatív időmenedzsment) , Érvényesülés, Gazdagság, A tanulás művészete.