Mzga Aldár s Blki gy űrtazásn mglát gy őrlt gyrsasággl prgő blygót. Clba vszik, s zspsz, lszállnak rá! Lképesztő sbességgel pregnek z esmények! Mndnki rhan, gyrek pllnat alatt flnő, ftal, kzépkrú, idős, ggstyán, s már mgy s nrvnába. Vajn skerl-e hsinknek mgmnteni a blygót?
Készítette: Pannónia Filmstúdió - https://hu.wikipedia.org/w/index.php?curid=1095439
Pedig azokban a békés hetvenes években hol volt még Rapídia! Úgy tűnik, az élet egy cseppel könnyebb, mint száz évvel ezelőtt, amikor a patakra kellett járni mosni meg kézi fűrésszel vágni fel a tűzifát. És mégsincs időnk a felére sem annak, amit szeretnénk? Miért rohanunk? Hova tűnt az idő?
Forrás: Marten Newhall, Unsplash
A középiskolának csúfolt kanadai kamaszmegőrző épületén, ahol életem egyik legdilisebb szakaszát töltöttem, nem volt ablak. Mit nekünk fény, mit nekünk levegő! Majd szépen szabályozzuk a változókat, lesz a kölyköknek szemsimogató neon és tizennyolc fokra beállított légkondi. Európába ez a jó szokás a multiplex mozikon keresztül lopódzott be, sál-sapka-kabát augusztusban is előírás. De azért úgy általában még nem vastüdő nyomja belénk a levegőt, annyit szívunk belőle, amennyire épp szükségünk van. Viszont az időt már régóta úgy kezeljük, mintha valami présgép volna, amibe betesznek, aztán megnyomják a gombot. Mit nekünk tél, mit nekünk nyár! Kit érdekel, hogy hány órája van világos, hogy a belső szerveid még -16 fokosak meg ilyen nevetséges csekélységek. Szól a kürt, indulni kell!
Edward T. Hall antropológus West of the Thirties című könyvében az USA délnyugati részén élő négy kultúra, a navahók, hopik, spanyolajkúak és angolszászok eltérő világfelfogásáról ír. Például arról, amikor az indián gyalog elzarándokolt a több napi járóföldre lévő boltba, amelyet zárva talált, és tudta, hogy aznap nem is jön vissza a gazdája. Elképzelem a monori vonat közönségét, hogy mit tenne ilyen helyzetben.
Az indiánok leültek, és nyugodtan vártak, ha kellett, napokig. Valószínűleg azért voltak erre képesek, mert egyszerűen jelen voltak a pillanatban. Élni jó. Máskülönben ki a fene vesződne avval a sok vad- (ma pénz)hajkurászással, nők után futkosással, téglahordás, csőtörés, kell ez nekünk? Leülnénk egy fa alá, és várnánk a csendet. De nem tesszük, mert élni öröm, és azt sejtem, hogy a legtöbb élőlény: állat, növény, folyamatosan kapcsolatban van ezzel az állapottal. A természeti ember szintúgy. Annak idején, amikor jött a tigris, megijedtünk, elfutottunk vagy szembeszálltunk, és amikor vége lett, rögtön le is tettük a félelmet. Visszatértünk a mindennapi nirvána-érzésbe.
A civilizált ember valamiért elfelejtette ezt a boldogságot. Nem tud csak úgy lenni, ez üresnek, ijesztőnek tűnik neki. Mindig csinálnia kell valamit, házi feladatot, fesztivált, fényképet, műanyag gólyát, mókuskereket, atomrakétát. Egy időben azért jártunk mi, magyar furcsa emberek állandóan Törökországba, mert nagyjából az volt a legközelebbi hely, ahol nem az európai idő honol. Ahol nem kell beerőszakolnunk magunkat a külső idő dobozába. Ahol még könnyebb átélni az örökkévalóság áramlását.
Persze a céltalan csavargás gyanús. Ezért mentségeket kell kitalálni, hisz tisztes polgárként mindig figyelünk, nincs-e a szomszédok tekintetében megrovás. Egy barátom azt találta ki, hogy csoportokat visz, akkor az utazás munkahellyé válik és ez már elfogadható. A tanulóút is jó, végül is őseink is elindultak Hollandiába, majd különleges tudással a tarisznyában hazatértek, ilyesmi még manapság is megtörténik. Aztán itt van még a gyógyító utazás, add össze, mennyibe kerülne hat-hét év pszichoanalízis! Tisztára megéri inkább belegyalogolni a horizontba, a mérnökök is elégedettek lennének a számokkal. Költők homlokukat simítva lobogtatják a papírt, hogy ihletet meríteni indultak. Miközben valójában arról van szó, hogy kilépünk a megszokásokból — meg az időből.
Csak nem arra akar kilyukadni ez a krapek, hogy útnak indult? — gondolod magadban. Bizonyára az eltűnt idő nyomába eredt. Hogy találtad ki? Addig haza sem térek, amíg meg nem tudom, hová lett az időnk. Azt nem ígérem, hogy vissza is hozom, de legalább hírt adok róla.
Na és merre lesz az út, teszed fel a kérdést, ügyesen kikerülve a tegezés vagy magázás problematikáját. Izgalmasabb, ha ez közben derül ki, az olvasó kényelmes székéből is — hát még az utazóéból, akit nagyobb részt nem az irodalmi remekművek szerzése fog foglalkoztatni, hanem a mindennapi betevő falaté. A luxusút ugyanis nem tanít semmit, ezért a turista-mutatványok kerültetnek, a hotelek, múzeumok békében nyugodhatnak. Annyit azért elárulok, hogy van valamilyenfajta cél, és közben megállók, a kerozinégetés bűnét egy kicsit csökkentendő. Rettenetesen környezetszennyező dolog ez a repülő, ugyanakkor bizonyos helyekre nem nagyon lehet eljutni nélküle. Mindjárt itt az első kérdés: Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a világgal harmóniában levő, a bolygót lélegezni engedő élet és a rugalmasság között?
Forrás: John McArthur, Unsplash
Ami a hírlevelet illeti, elképzelhető, hogy lazul az időzítés, sőt, lehet, hogy kevesebb lesz a szöveg, ám több a kép, mint a Blikkben. Haladunk a korral! És megint itt a döntés egy kibillent társadalom pillanatnyi kényszere és az eszményi életmód között. Annak idején az utolsó előtti voltam a köreimben, aki letérdelt a telefonként marketingelt lehallgatógép előtt. És egészen a múlt hétig bírtam okostelefonnak becézett, kivehetetlen akkumulátorú miniszámítógép nélkül. Jó, az arabtól vettem használtan, valamelyest csökkentendő a talajvízbe oldódó nehézfémek mennyiségét. Ám van még egy másik szempont is: az ősi tétel, mely szerint a telefon és gazdája összeadott I.Q.-ja nem lehet több 200-nál. Minél okosabb az egyik, annál kevesebb pont marad a másiknak.
Forrás: Ayo Ogunseinde, Unsplash
Az úton természetesen továbbra is a társadalom egészségesebbé, barátságosabbá, szabadabbá formálását lehetővé tevő gondolati mintákat fogjuk kutatni. Mindeközben valószínűleg kiderülnek hétköznapi dolgok is. Hogy lehet a repülőn engedélyezett hétkilós csomaggal elvinni házat, irodát, konyhát, mindent, ami sivatagba, őserdőbe valószínűleg kell? Hogy lehet kijönni az ismeretlen tájak ismeretlen nyelven beszélő ismeretlen embereivel, hatóságaival, mérgeskígyóival? (Annyira csak nem lehetnek mérgesek, mint a 9-es busz közönsége.) És persze a szokásos rutinból kilépve előkerül a lényeg: a jelenlét az örökkévalóságban. Mi végre vagyunk e Földön? A különböző időzónákban megnyíló tájak között hátha erről is megtudunk valamit.
Ember -- még csak nem is tervez, csak gondol, Allah végez.
Több szöveg - kevesebb kép?😁