Szépia

— Miért szépek a szivárványosok? — kérdezte Nilüfer.
Biztosan volt már olyan élményed, hogy valaki megfogalmaz valamit, ami tudattalanul egyértelmű neked is, csak addig még nem öntötted szavakba. Egy csapat kormosképű, füstszagú, mezítlábas hippi, aki az erdő mélyén zenélget a tűz körül, szép lenne? Közben meg nyilvánvalóan az.
— Miért? — néztem Nilüferre.
— Mert csillog a szemük — tárta szét a karját.

Forrás: Егор Камелев, Unsplash

A szépségről sokat morfondíroztak már esztéták, szerelmesek meg filozófusok. Később ipar lett belőle, nem is akármilyen. Vannak kissé különös szavak, mint szépirodalom meg szépművészet — mintha lenne csúf irodalom meg rusnya művészet is. És hát persze van is, de a szándékosan csúnya művek feltehetően valamilyen magasabb szintű szépségre, illetve annak hiányára akarják felhívni a figyelmet. Hogy ez mennyire sikerül, az más kérdés. De hogyan foghatjuk meg ezt a jelenséget? Mi a szépség?

Pingvin nevű zenész barátnémmel (női barát) volt egyszer egy emlékezetes beszélgetésünk erről. Elmeséltem neki, hogy olvastam egy interjút Lagzi Lajcsival. (Sokan meglepődnének azon, hogy konzervatóriumot végzett zenész.) Lajcsi kertelés nélkül elmondta: tudja, hogy mit művel, de betegre keresi magát vele, az éhező széplelkek pedig mehetnek, ahova tetszik. Mennyivel jobb, mint Ákos, a rendszer pszeudó-lázadó kegyence, aki meg van győződve arról, hogy mekkora művész, és annak a halom salaknak, amit produkál, köze van a zenéhez. Mitől csúszik el egyeseknek annyira a szépérzékük?

Forrás: Szabó Bálint, Unsplash

Pingvin megrázta a fejét. — Biztos jobban el tudnék beszélgetni Lajcsival, aki ezek szerint rendelkezik némi önreflexióval, mint egy önimádóval, de akkor is csak annyit jelenthetek ki, hogy nekem tetszik-e valami vagy nem. Tudom, hogy a magamfajták nagyjából egyetértenek velem, mert hasonlóan ítéljük meg a világot. Ugyanakkor meg többen szeretnek olyasmit, amire én azt mondom, hogy jajistenem. Nem tudok semmilyen objektív kritériumot, aminek az alapján meg lehetne mondani, hogy valójában mi a szép.

Na szép dolog. Akkor nincs is rút meg gyönyörű? Csak egyéni meg kulturális ízlés létezik? Végül is a méhek biztosan gyönyörködnek a lárvákban, a madarak meg a csupasz kis dinoszauruszokban ott a fészek mélyén. A hím víziló pedig ellenállhatatlanul gyönyörűnek érzi a nőstény szagát. Merthogy azt hiszem, a szépséget minden érzékszervünkkel felfoghatjuk.

Forrás: Andreas Vonlanthen, Unsplash

Óriásmanó megállt az estfalvi utcán és elragadtatva legeltette a szemét egy házon.
— Nézd — mondta — milyen szép!
— A szemem végigfutott a málló vakolaton, a félig leszakadt postaládán, a fűvel felvert, törmelékes udvaron, keresve valami szemrevaló élőlényt, netán tárgyat a szakadt összevisszaságban.
— Micsoda?
— A ház.
— Ez a romhalmaz??
— Nézd a fal színét, ahogyan harmonizál a postaládáéval, és mindkettőben ugyanaz a fénytelítettség, mint az égben. A festék olyan mintákban pereg le, mint valami óriási fa gyökerei. A postaláda ferdesége pontosan visszatükröződik a falhoz támasztott műanyag lécekben a másik oldalon.

Csodálkozva bámultam az ember és a természet koprodukciójában előállt festményt. Azelőtt soha nem jutott volna eszembe, hogy egy elhanyagolt, az ipari kor tárgyait felvonultató porta rozzantságában az arányokat meg a színharmóniákat keressem. A rozsdás bádoglemezeknek, műanyag elemeknek már mintha maga az anyaga is alkalmatlan lett volna az esztétikára. És mégis, barátomnak igaza volt; egyfajta más dimenzió-beli szépség tárult fel előttem azon a borús napon.

A Mandelbrot-halmaz. Forrás: Simpson, Wikipédia

— Szerinted létezik olyan ismérv, ami alapján meg lehet állapítani valamiről, hogy szép-e? — kérdeztem Óriásmanót. Meglepetésemre bólintott.
— Ha visszatükrözi a természet mintáit. A természet mindig szép, és amikor egy emberalkotta tárgy természetes mintákat sugároz, akkor szépnek gondoljuk.
— Van, aki igen — ismertem el. — Valószínűleg más korokban ez általánosabb volt. Még nem láttam népművészetet, mármint valódit, ami csúnya lenne. De egy csomóan például a giccset szeretik, amiről sok mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy természetes.

Forrás: ivabalk, Pixabay

Már nem emlékszem, hogy barátom erre mit mondott, csak annyi maradt meg, hogy talán igaza van: hátha mégiscsak létezik egyéni ízléstől független szépség. Vajon ez csak a mi földi világunk esztétikáját, az élet zenéjét tükrözi-e vissza, vagy valami általánosabb, kozmikus harmóniát? Az omániak sokszor mondták a komor, riasztó kőhegyekre: Nézd, milyen szép ez a sivatag! Noha az élet otthonossága teljes mértékben hiányzott a tájból, valahol volt igazság ebben is.

A marosszéki faluban általános vélekedés szerint Virág mama volt a legszebb vénasszony. Mióta az amerikai fiatalságkultusz oly szűk sávba szorította az emberi szépséget, erre egy kicsit felhúzzuk a szemöldökünket. Hogy lehet egy vénasszony szép? Ha nem duzzadó, sima az arcbőröd, elbújhatsz a szénakazal mögé. (Vagy gyorsan egy kis botoxot!)

Talán van értelme megkülönböztetnünk felszínes és mély szépséget. Esetleg őszinte és hazug szépséget. A csillogó szem az előbbi, a szépségipar az utóbbi bajnoka. Persze csak egy csepp belladonna, és már csillog is a szemed… A szépségipar mindenre tudja a megoldást!

Élő barbibaba. Forrás: https://www.gq.com/story/valeria-lukyanova-human-barbie-doll

A legszebb öregemberek, akiket valaha láttam, egy iráni barátom szülei voltak. Szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és a lényükből sugárzó derűnek szinte érezni lehetett az illatát. Úgy tűnt, végigéltek egy életet, amelyben minden a helyén volt. Nem akartak semmit bizonyítani, nem siettek sehova, látták a lényeget, jelen voltak minden pillanatban.

A tömegtermelés átalakította a minket körülvevő tárgyi világot. Lelket tükröző dolgok helyett a hasznosság sivatagában élünk. Illetve kisebb-nagyobb királyok, udvartartásuk büszke ízlésficamában.

A német megszállás emlékműve. Forrás: Elekes Andor, Wikipédia

Noha a szépség talán szubjektív, az ocsmondaság lehet, hogy képes elérni egy szintet, ahol ez a kérdés már nem merül fel. Persze otthon sokan megteremtik a maguk esztétikum-oázisát. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet ezeket elkezdeni kiterjeszteni a közös világunkra. Nem hangulatos kávézókra gondolok, ahol kétezer forint+szervízdíjért vehetünk egy szelet sütit. A szépséget a pénz, a haszon vette ki az emberi világból, nem tudjuk a segítségével visszatenni. Ha újra közös szépséget akarunk építeni, más eszközökkel kell megteremtenünk.

A sötét üvegű, fekete béemvé megállt. Platinaszőke cicababa húzta le az ablakot. Kanizsáig — mondta a sofőr, széttetovált izomgyerek. Szindbád beült. A beszédes, jószívű pár végig fogta egymás kezét, a srác nagyokat kacagott. Szindbád örült, amikor felbukfenceztek az előítéletei. Milyen volna, túl frusztráció-falakon, bicepsz-páncélokon, mindenkiben rögtön meglátni a belső szépséget? — gondolta.