Üdv az Aldebaran csillagon!

Ma a tematikus blogok, hírlevelek divatosak, írj bár a permakultúráról, a törzsfejlődésről vagy a bicikliszerelésről. Mindenki könnyen el tudja helyezni a témát, és azt is viszonylag hamar felmérhetjük, hogy a szerző mennyire jártas benne. Ha kirándulni akarunk a Pireneusokba, előtte nyilván hasznos olvasni róla egy helyi túravezetőtől, aki az egész életét ott töltötte.

Amikor valaki egymástól látszólag különböző dolgokat vizsgál, gyakran azt feltételezik, hogy egyikhez sem ért. Pedig olykor hasznos távolabbról is megszemlélni a dolgokat, hogy lássuk az összefüggéseket. És a szokásostól eltérő szemüvegeket felölteni, amelyekkel valamelyest beláthatunk a felszín alá.

A homokozóforma a vörös agyagból is, a sárga homokból is, a fekete humuszból is ugyanolyan alakú süteményt csinál. Az elménk is hasonló pogácsákat gyárt a világ jelenségeiből, akár a személyiségfejlődésről, akár a társadalmi változásokról, akár filozófiai kérdésekről van szó. Jól jönne néhány másfajta gondolatforma, amellyel jobban elérhetjük, amire igazán vágyunk.

De hát már így is túl sokat okoskodnak az emberek – mondhatod. A legmélyebb emberi élmények, a szerelem, a gyógyulás, az áramlás inkább érzetekkel, érzelmekkel járnak. Nem kellene inkább kevesebbet gondolkodni?

Hogyne. Erre törekszik a legtöbb spirituális hagyomány. Amikor szünetel a belső szóáradat, képfolyam, megtapasztalhatjuk a lét mélyebb szintjeit, az univerzummal való egységet. Nagyon is biztatlak, hogy meditálj, tölts időt a természetben, érd el az elméd csendességét. Ugyanakkor úgy tűnik, emberként nem söpörhetjük félre teljesen a gondolkodást, a világ megértését segítő belső szerkezeteinket sem. A gondolatok irányítják a viselkedésünket, így szó szerint valósággá válhatnak. A Hufu-piramis, a Panama-csatorna is gondolatként jelent meg először, de a keresztes hadjáratok meg a közösségi finanszírozás is. Ezért fontos árnyaltan gondolkodni, úgy, hogy az elménk harmonikus mintákat teremthessen. Az indiai filozófia egyik vonzó vonása, hogy művelői a tanulságokat rögtön alkalmazzák is az életükben. A gondolkodás és a cselekvés ugyanazon egység két oldala.

Az emberi civilizáció jelenlegi válságát nem külső körülmények okozzák, hanem a saját rendszereink. Intézményeink nemhogy megoldanák a problémákat, de fenntartják, sőt, gyakran maguk okozzák őket. Ha fenn akarunk maradni, új társadalmi szerkezeteket kell alkotnunk, ezekhez pedig másféle gondolati háttérre van szükség. Erre van esély, hisz ugyancsak kreatív lények vagyunk.

A fürkésző elméjű emberek többnyire hosszú utat járnak be az oktatási intézmények labirintusában. Ez nem biztos, hogy mindenben segíti a független gondolkodást. Ha teletömik múlttal a fejedet, hol marad hely a jövőnek? Fegyelmezetlenségnek is felfoghatjuk, hogy valaki nem bírja ki a kaszárnya levegőjét, ugyanakkor jól is jöhetnek a szökevények nézőpontjai. A természetes életközösségek annál stabilabbak, minél többféle lény él bennük. A modern társadalom intellektuális világa sokszor monokultúrára emlékeztet, tenger búzaszál mered az égnek, mindegyik a másik feje fölé akar ágaskodni egy fél centivel. Sehol egy pipacs vagy szarkaláb.

Ebből a hírlevélből vadvirágmagok fognak kiesni, amikor kinyitod a borítékot. Szokatlan perspektívák fognak felvillanni. Nem lesznek szent tehenek, sem ta’arof[1] – udvarias mellébeszélés. Nevükön neveződnek a dolgok, és remélhetőleg megkérdőjeleződnek egyes, nem túl hasznos előfeltételezések. Onnan már neked kell továbbszőnöd a fonalat. Az én gondolataim csak madártollak, melyek megcsiklandozzák az agytekervényeidet.

Az Aldebaran narancsvörös óriáscsillag, az Orion öve nagyjából rámutat a Szíriusszal ellentétes irányban. Egyik magyar neve a Bujdosók lámpása. Hátha tudunk egy kis fényt vetni arra, hol rejlenek az igazi gondok a modern társadalomban! Sőt, talán még némi megoldásfélékre is, utakra, melyeken érdekes, lelkesítő jövőbe indulhatunk. Azt hiszem, az izomerőnél, a tőkeerőnél elsődlegesebb a képzelőerő. Miután mertünk gondolni valamit, körültekintően és részletesen, akár el is kezdhetjük megvalósítani.

A legtöbb film másodpercenként 24, egymásra vetített fényképből áll, ez elég az agyunknak, hogy mozgóképként értelmezze a szemünkön beérkező információt. Minden téma, amire ennél a csillagfénynél rápillantunk, hasonlóképpen csak kis részlete egy hologramnak. Ahogyan a sokféle, látszólag különálló tárgyról olvasol, fokozatosan elkezdhet összeállni benned a mögöttük rejlő egész. Persze egész biztos, hogy ez nem „a” valóság, de talán többre lehet menni vele, mint amivel a nagy médiákban találkozunk.

Azt hiszem, a kész válaszoknál, a visszhangbuborékunk már ismert téziseinél, a vélt igazságunknál többet érnek az előrevivő, érdekes kérdések. Meg a hit, a bizonyosság, hogy van hatásunk nem csupán az egyéni, de a közös sorsunkra is. Üdvözöllek, kedves Olvasó, az Aldebaran csillagon!

---

[1] perzsa تعارف – körülményes illemszabályok