Betyár Banksy nem érdemli meg, hogy írjunk róla, de hálistennek jóérzésű emberek már eltüntették csodás alkotásait, melyekben különösebb ékesszólás nélkül szólította fel a pesti népet a menekültek kiirtására. Csakis a névválasztása miatt vonul be történetünkbe, és nem azért, mert padokon hagyott mázolmányait szerényen Banksyéhez, a titokzatos graffitiművészéhez hasonlítja. (Az igazi Banksy kilétét szintén homály fedi, ám egy-egy falfestménye dollármilliókat ér.) A padfirkáló csupán azért érdekes, mert a magyar rónák igaz szülöttje lévén betyárként határozza meg magát. Rajta kívül valószínűleg az iráni meg afgán menekültek sem tudják, hogy a betyár szó a török bekar (legényember)-en keresztül a perzsa bi-kar (munkanélküli) szóból ered. A jelentésfejlődés világos: Akinek nincs munkája, nem házasodhat, és előbb-utóbb útonállóvá válik.
Bár a nyelvünk finnugor, az újabb genetikai kutatások szerint bizony egy kicsit kunok, úzok, besenyők stb. (törökök) és szittyák (irániak) is vagyunk. Kulturálisan pedig, a sztyeppi lovaskultúra révén még inkább. Izgalmas, amikor mindkét harcban álló elméletről kiderül, hogy igaz, és ettől szélesedik a megértésünk. Ami a kölcsön (pontosabban örökbe) vett iráni szavakat illeti, számneveink közül ilyen a hét, a száz, az ezer (haft, szád, hezár), egyéb kultúrszavak mellett (üveg, híd, kard, arany, gazdag stb.) Közvetlenül a perzsából vettük át a vásár, a vám és a vár szót, amelyből város szavunk származik. Ez aztán több kelet-európai nyelvbe is bekerült.
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
Az épületnevek közül perzsa eredetű az eredetileg őrtorony jelentésű csárda is: Csárták, azaz csár (négy), boltív (ták). Tehát az elképzelhető legmagyarabb szónak, a betyárcsárdának mind a két része a perzsából származik! A legemblematikusabb román szó, a cioban [csobán] (juhász) szintén perzsa eredetű, egyéb, ősrománnak tartott szavak tömegével egyetemben. A többi balkáni nyelvbe is jutott bőven, akárcsak az arabba és az indiai nyelvekbe. A török maga teljesen át van itatva perzsa szavakkal: semmi, minden, hogy, mert, vagy – a főnevek és igék csődülete mellett a nyelv legbelső rétegébe is behatolt, számos rag meg képző is onnan ered. Egyébként, ha már erről van szó, a magyar -i rag is iráni eredetű. Teheráni perzsául tehruní. És, ha már a betyárról beszélünk, valószínűleg a zsivány szó is perzsa: dzsavún, azaz ifjú. Mindnyájan tudjuk, hogy az ifjak zsiványok.
A betyárját! Jó, mondhatjuk, ide a Balkán közelébe elhoztak egy csomó perzsa szót a törökök, de a világ vérkeringésére ez nem hatott. Persze, néhány ezeregyéjszakai szó itt kering a fejünkben, mint a dervis, a turbán, a karavánszeráj, a bazár, a papucs meg a kaftán. Ja, meg még a Tigris (és a tigris) meg az Eufrátesz is. Illetve a lime, a kajszi, a pisztácia, a padlizsán meg a spenót. És még a tulipán, a jázmin is. Na meg persze a bronz, a kioszk, a pagoda, a kaviár, a jáspis. A keki, a lila, a bézs. A pizsama, a sál meg a szandál. Sőt, a becsekkol is a csekken és a sakkon1 keresztül. Ja, meg még a paradicsomkert, az algoritmus és a mágia is. Ej, ezek a tudatlan, babonás, törülközőbe csavart fejű alakok!
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
De valójában kik is a perzsák, akikről a magyar (és általában a nyugati) sajtóban nagyjából csak negatívan írnak? A rezsim rémtettei, az iráni diákok hőzöngése Pesten, még az első diagnosztizált Covidos is iráni volt nálunk! (Véletlenül ismerem.) Hogy lehet, hogy ilyen keveset tudunk egy népről, amely annyi minden között az európai lovagkultúra forrása is? A perzsák már Krisztus előtt a IV. században hordták a páncélinget.
Számoltál ezzel? Mert itt a matematika is: A földkörüli hajózást lehetővé tevő csillagászati meg matematikai tudás Andalúzia meghódításával került az európaiak birtokába. Miközben Európában boszorkányokat égettek – hamarosan lehet, hogy megint –, a mohamedán kultúra virágkorát élte. E kultúrkör szellemi központja pedig az arabok által hamar meghódított perzsa birodalom volt.
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
Az indoeurópai nyelvű perzsákat így nemegyszer arabnak nézik, ami körülbelül olyan, mint összekeverni Budapestet Bukaresttel. Úgy is viszonyulnak hozzá. A nemzetközivé vált szavak egy része tényleg az arabon, na meg a latinon, az ógörögön keresztül érkezett az európai nyelvekbe. Ez mutatja, mennyire régi ez a kultúra – az irániak háromezer éve helyben lakó, városi életmódot élnek. India és Kína mellett ez az egyik ősi, máig fennmaradt civilizáció. Hozzájuk képest az ezeregyszáz letelepedett évünkkel csavargók vagyunk. Míg mi a folyók szabályozásával elkezdtük sivataggá változtatni az Alföldet, Perzsiában évezredekkel ezelőtt földalatti csatornákon párolgási veszteség nélkül vezették a vizet többszáz kilométerre és energia nélkül légkondicionált épületeket emeltek.
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
Na jó, de ez régen volt, mondhatod. Azóta némileg zuhantak az állapotok. Hát nem éppen maguktól. A perzsalakta terület „a nagy játszma”, azaz az Oroszország és Anglia közötti versengés színtere volt. Először csak megnyirbálták a birodalmat, majd nyugati befolyás alá került. A britek és amerikaiak 1953-ban megpuccsolták a demokratikusan megválasztott Mosadeq elnököt, aki vissza akarta venni az irányítást az ország olaja felett. Az irániak nyakába ültették a sahot, hogy tovább rabolhassák a naftát (ja, ez is perzsa szó).
Szűk három évtizeddel később erre eléggé természetes válaszként jött az iráni forradalom, mely Khomeini [ejtsd: Homeini, reszelős H-val] és a mollahok uralmával végződött. A csöbörből-vödörbe került irániak szíve ettől körülbelül annyira repes, mint a mienk annak idején az elvtársaktól. A rendszer eredményezett hasonló kulturális vonásokat, például az általános betyárbecsületet, a kritikus gondolkodást: Igen, tudjuk, hogy mi a hivatalos igazság – a másikat otthon megbeszéljük, miután becsuktuk az ajtót. Ez magasabb I.Q.-val jár, mint az: „Isn’t everybody happy? McDonalds and you!” összetett szellemisége.
Más, érdekes érdekes egyezések is akadnak, például a művészetben. Vagy harsány, vallásos / kigúvadtszemű-szerelmes vattacukor, vagy mély, kifinomult zene meg filmek, melyek végén az ember azon tűnődik, hogy akkor most melyik hídról is vesse le magát. Ha szeretsz bűbájos zenére sírni, hallgass Mardzsan Farszadot.
A perzsa kultúrát még a mienknél is jobban áthatja a költészet. Titokban minden harmadik ember rímfaragó, és munkások kívülről tudják a hétszáz évvel ezelőtti verseket. Amúgy a reneszánszra is ható trubadúrköltészet szintén az araboktól csúszott föl Provanszba, így könnyen lehet, hogy perzsa gyökerekkel is rendelkezik. A misztikus szúfi költészet nagy alakjai is perzsák.
A mai életet is belengő spiritualitás mellett gyakorlatiasság is jellemzi ezt a kultúrát. Meghódították az arabok, a görögök, a törökök, a mongolok, az angolok, de sohasem teljesen, mindig megrázta magát és feltámadt, mint valami főnixmadár. Beépített magába a hódítók génjeiből, vallásából, életmódjából, és közben mégis önmaga maradt. Negyven éve él szankciók alatt, és mégsem omlott össze. Úgy is tekinthetjük, hogy az egész ország egy nagy betyártanya – nem sok állam mer ellenszegülni az amerikai hegemóniának. Közben egyszerre régi és modern, titokzatosan kiismerhetetlen és ismerős.
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
Hogyan felejthettük el ennyire ezt a kultúránkra oly sok téren ható, ma is létező ősi birodalmat? A „pogányság” is, a távolság is, az európai beképzeltség is játszhatott benne szerepet. És miért lehet jó friss szemmel újra felfedezni? Talán azért, hogy egy kicsit tágabb perspektívánk legyen a világról. Miért csakis a nyugatiak szemével tekintünk a világra, akiknek a gyarmatai voltunk? Lehet, hogy tanulhatunk egy többezer éves kultúrától, amelynek sorsa némileg hasonló a miénkhez.
Forrás: Mostafa Meraji, Pixabay
Azért is érdekes lehet közel kerülni az Ezeregyéjszaka mai földjéhez, mert még mindig van benne valami csodálatos. Például a kertkultúra: képzelj el egy száraz országot, ahol a növények nagy részét emberek ültetik és locsolják, különleges kapcsolatot teremtve a fákkal, virágokkal. Noha a régi Teheránt a sah Ceaușescuéhoz hasonló barbársággal romboltatta le, a stílustalan, zsúfolt, kipufogógázos betonrengetegben olyan emberek közötti kapcsolat maradt meg, amire Európában már alig van példa. Az iráni vendégszeretet legendás, az utazók paradicsomában a stopposnak nem csak vacsora, de szállás és kalauzolás is jár. Az ízek pedig… Hű! A török közmondás szerint: „Az arab jóllakásig, a perzsa pukkadásig eszik.” Miután megkóstoltad a fogásokat, megérted, miért. Mindez csak a kapukon belül; az utcán jóformán csak pizzát meg rablóhúst lehet kapni. Ezek a rabló zsiványok… Rózsa Sándor otthon érezné magát közöttük. Már csak azért is, mert rózsa szavunk (a görög rhodon, majd a latin rosa közvetítésével), úgyszintén iráni eredetű.
Maga a játék Indiából származik