
Discover more from Aldebaran99
A pszichológia szó már önmagában is intelligencia-teszt. A gyerekek és az alsóbb néposztályok szihológiának, netán picológiának mondják, ami könnyebben kiejthető, tehát helytelen. Helyesen kiejtve tüsszentésnek hangzik, márpedig régen azt hitték, tüsszentéskor démon távozik az emberből. Tehát a pszichológia tulajdonképpen mantra, már a puszta kimondása is gyógyít. Abból is látszik, mennyire komoly tudomány ez, hogy kizárólag görög-latin szavakkal él, mint például a skizofrénia, a neurózis és a depresszió. Ehhez újabban néhány angol betűszó is járul, mint az ADHD meg PTSD, hisz fontos a haladás, a gyarapodás, legalábbis a mentális kórok számát illetőleg. A pszichológia e téren roppant fejlett: hetente fedez fel újabb és újabb lelki betegségeket. Ebben is jobb például a kémiánál, amely sokkal ritkábban fedez fel új elemeket. Viszont a kémia felfedez új gyógyszereket, melyeket alkalmazhatunk a lelki problémák tüneteinek elnyomására. Ez már a pszichiáter dolga, aki a kesztyűs kézzel dolgozó pszichológussal ellentétben csakis kőkemény drogokat ír fel, hiszen, amint a heroinisták is tudják, ezek hatékony tudatmódosítók.
A pszichológust ellentmondásos viszony fűzi a pszichiáterhez. Mivel az utóbbi orvos, más szóval isten, irigy rá, hisz őt korántsem tartják istennek. Egy kicsit fel is néz rá, mert dr. van a neve előtt, és mégiscsak végigseggelt hat évet egy brutális egyetemen, miközben ő a kocsmában tivornyázott szociokulturális összejöveteleken vett részt. Ugyanakkor le is nézi, mert nem elég spirituális. Bosszúból minden reménytelen pácienst hozzá küld, hogy vesződjön vele ő.
A nyugati pszichológia egyik első nagy felismerése szerint a tudattalan elme erősebb a tudatnál. Attól, hogy valaki tisztában van a dohányzás kárával, még nem lesz képes csak úgy abbahagyni. Tehát – érvel a pszichológia – a legfontosabb, hogy tudatosítsuk a problémákat. Így ugyan nem változnak meg, de legalább edzzük az akaraterőnket, az állkapcsunkat azzal, hogy megpróbáljuk elnyomni őket. Ráadásul tudjuk, hogy miért jöttek létre, és felmentést írhatunk a páciensnek olvasásból.
A pszichológia szerint a mentális problémákat úgy kezeljük, hogy diagnosztizáljuk, ezzel a páciens önképébe építjük őket, majd megállapítjuk róluk, hogy miért nem gyógyíthatók. Ezért a pszichológia minden lehetséges emberi problémának, alproblémának és al-alproblémának nevet ad, így készülve fel azok megváltoztatására. Már a középkorban is tudták, hogy ha megtudjuk az embereket megszálló ördög nevét, akkor megszólíthatjuk és kiűzhetjük. De persze a pszichológia nem babona, hanem objektív tényeken alapuló valódi tudomány. Egzakt, magasröptű volta abból is látszik, hogy a terapeuta hetente egzakt, magas összeget szed be a pácienstől. A számlától többnyire tapintatosan eltekint, hiszen nem akarja kompromittálni védencét az adóhatóság tisztviselői előtt.
Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy e szakterület miért a mentális zavarokat vizsgálja, miért nem azt, hogy miképpen válhatunk kiegyensúlyozottá. Ezek az együgyű egyének elfelejtkeznek Columbusról, aki nyugat felé indult Indiába, és lám, milyen sikerrel járt! Ha Pestről Debrecenbe akarunk utazni, logikus, hogy Győr felé induljunk, hiszen a bolygó gömbölyű, úgyhogy mindenképpen eljutunk a célunkhoz. Nem beszélve arról, hogy a normális emberek nem olyan érdekesek, mint a bolondok, sőt, tulajdonképpen nincsenek is normális emberek, mert ha elég alaposan megvizsgálunk valakit, úgyis kiderül, hogy vagy neurotikus, vagy pszichopata.
A pszichológia izgalmas tudomány, melyben számos irányzatot találhatunk. A legrégebbi, leghíresebb, ám napjainkban méltatlanul háttérbe szoruló módszer a pszichoanalízis. A pszichoanalízis rájött, hogy úgy tudjuk megváltoztatni a jövőt, ha a múlttal foglalkozunk. Például ha le akarunk bontani egy romot, akkor először öt-tíz éven át azt kell vizsgálnunk, hogy az eredeti házat miért építették oda. Ez jó, mert így öt-tíz évig nem kell csákányoznunk, izzadnunk meg talicskáznunk, kényelmesen fekhetünk a díványon, és henceghetünk a gyermekkorunk traumáival. Ha időközben netán elhaláloznánk, nem is lesz szükségünk új házra, és megtakarítottuk a bontási meg az építési költséget. Egyben a terapeuta megélhetését is biztosítottuk hosszú időre, így javul a társadalom lelki egészsége és csökken a munkanélküliség. Mi pedig kipihenhetjük magunkat, és újult erővel indulhatunk dolgozni, hogy a pszichológus díját megkeressük, tehát mindenki jól jár.
A pszichológia arra is rájött, hogy mindnyájan többszörös személyiségek vagyunk. Ez remek, hiszen így jóval többet elvégezhetünk adott idő alatt; míg egyik személyiségrészünk főz, a másik felvághatja a tűzifát, a harmadik pedig feláshatja a kertet. A tranzakcióanalízis tündöklő felfedezése szerint mindenki három részből áll, szülőből, gyerekből és felnőttből. A pszichoanalízis ezzel ellentétben tudja, hogy valójában az egó, az id és a szuperegó rejtőzik bennünk. Legjobb mindkétfajta terápiának alávetni magunkat, akkor több részünk lesz, még jobban növelve a teljesítményünket.
A behaviorizmust Skinner találta ki, akinek a neve annyit tesz, hogy „nyúzó”. Skinner tanítványai addig nyúzták a patkányokat a labirintusban, míg rájöttek: az emberek valójában patkányok. Ezt már közülünk is sokan észrevették, különösen azok, akik figyelemmel kísérik a politikusok és a nagyvállalkozók tevékenységét.
Forrás: riccardo ragione, Unsplash
A humanisztikus pszichológia világrengető felfedezése szerint az embereknek jót tesz, ha elektrosokkolás meg kritizálás helyett szeretjük őket. Művelői nem is kritizálnak senkit, kivéve a nem humanisztikus pszichológusokat, meg azokat, akik másokat bírálnak. Meg persze még azokat is, akik nem értenek egyet a humanisztikus irányzattal.
Az integrálpszichológia e tudomány magasabb foka, hiszen valójában matematika. Elődje a differenciálpszichológia, és hamarosan feltalálják majd a számelmélet-pszichológiát is. A pszichológia-egyetemen addig is statisztikát oktatnak, mert ez hasznos az emberek gyógyításában. Ha például tudjuk, hogy az emberek 7,5%-a depressziós, mindössze annyit kell tennünk, hogy összevárunk kétszáz pácienst, kiválogatjuk a megfelelőket, és máris indíthatjuk a depressziós csoportot. Vagy ha a „kreativitás pszichológiája” tárgyat egy balkezes, homoszexuális tanár tartja, akkor statisztikai adatokkal bizonyíthatja, hogy a balkezesek és a homoszexuálisok kreatívabbak a többieknél. Így máris nyilvánvaló, mit kell tennünk, ha kreatívabbak szeretnénk lenni.
Az I. Q. mérése hasonlóképpen fontos, hiszen azok, akik jó eredményt érnek el a teszten, büszkén feszíthetnek, akik pedig nem, úgysem fogják fel, hogy ez mit jelent. Valójában a pszichológusok sem értik, hogy a teszt mit mér, de a lényeg úgyis az, hogy ők magasabb pontszámot érjenek el az átlagnépességnél. Az I. Q-nak immár testvérei is születtek, hogy ne szomorkodjon egyedül, legnépszerűbb az E. Q, aztán itt van még a kis S. Q. és a többiek. Ezek mind roppant tudományosak, bár az még nem tökéletes bennük, hogy csak két betűből állnak. A fontos rövidítések ugyanis mindig három betűsek, lásd GDP, KGB, NSA, a legmodernebbek számot is tartalmaznak, mint például a GPT-4 vagy az O1G.
A pszichológia művelője a pszichológus, aki eredetileg azért lépett erre a pályára, mert szeretett volna jóban lenni magával. Az egyetemen ráébresztették arra, hogy ez lehetetlen, viszont cserébe nagyszerű görög szavakat kapott, amelyekkel kifejezheti a másságát. Később választhat, hogy patkányokat kínoz vagy embereket. Ha az előbbit, akkor nagy ember lesz, kutató. Ha az utóbbit, akkor lesznek páciensei, akik még ezeket a szavakat sem értik, így hozzájuk képest mégiscsak jobban érezheti magát. Vannak, akik azt állítják, hogy a pszichológus az egyetem előtt olyan volt, mint a többi ember, de ez utólag már nem állapítható meg. Mindenesetre a pszichológus azt hiszi, hogy az emberek nagyrésze zizi, az emberek nagy része pedig azt hiszi, hogy a pszichológus a zizi. Ez remek egyensúlyt teremt a társadalomban, és növeli mindenki önbecsülését.
Forrás: HANSUAN FABREGAS, Pixabay
Pszichológust úgy találhatunk, hogy elmegyünk egy osztályba, és megkeressük a legkattantabb gyereket. A pszichológus az ő anyukája lesz. A férfi pszichológus ritka, de agyafúrt, mert olyan helyre ment tanulni, ahol jó és bizonytalan csajok vették körül. Ebből a szempontból a pszichológia-szak nem hasonlít a papneveldére, ám abból igen, hogy csodás elveket hirdetnek benne. Ezek, akárcsak a papneveldében, még nem mindig találkoznak tökéletesen a valósággal, de itt legalább nincsenek ministráns fiúk.
Az egyetemi képzés alatt nem tanítanak gyógyító módszereket, hiszen mások elméjével játszadozni veszélyes. Ezt inkább meghagyják a reklámügynökségeknek, értékesítőknek, PR-művelőknek és egyéb feddhetetlen erkölcsű szakembereknek. Persze az elvetemült kuruzslók ellen, akik nem átallnák pszichológiai diploma és a szakmai szervezetek áldása nélkül gyógyítani az emberek lelkét, szigorúan fellépnek. Az egyetem az ősi bölcsességet hordozó teóriák ismertetésével kellőn megalapozza a morális és a szakmai látásmódot. Más tudományok is okulhatnának ebből, a már említett kémia például jobban számon kérhetné a flogiszton-elmélet részleteit. A gépkocsivezetőket kiképezhetnék az ökrösszekér irányításának elméletére, a hadsereg pedig lényegesen nagyobb gondot fordíthatna a muskéta és az alabárd működési elvének ismertetésére.
Pszichológia-hallgatónkat a diplomája elnyerése után már alig további fél évtized választja el attól, hogy terapeutává válhasson. Ezen idő alatt különféle képzésekben vehet részt korábbi tanárai és egyéb, a Szakma által megbecsült egyének vezetésével. A képzések nem mondhatók olcsónak, ezért értékesek, és ami még fontosabb, oklevéllel járnak. Ráadásul akármennyit elvégezhet belőlük, ha a szülei gazdagok, megnyerte a lottót vagy eladja a fél veséjét a szervkereskedőknek.
A pszichológia nagyszerű tudományának talán a legragyogóbb vonása, hogy a lelki egészséggel nem foglalkozik. Míg ő más, komoly és fontos kérdésekre összpontosít, ezt a terepet meghagyja nekünk, így nyugodtan megteremthetjük magunknak a belső békét, harmóniát, kiegyensúlyozottságot, derűt és boldogságot.
A pszichológia
Igen, hálistennek, létezik ilyen is -- nekem most Bhután jut eszembe összehasonlítva az egész bolygón terjengő rendszerrel. És persze nekem is voltak zseniális, beleérző, ügyes és hatékony tanáraim, akik eredetileg pszichológusok. Ami meg a Szakmát illeti, mindenre sajnos nem tudtunk kiterjedni...
Köszi Péter, mint gyakorló pszichológus szórakoztatónak találtam írásodat, egyfajta paródiának, karikatúrának és görbetükörnek olvastam —remélem ez volt Neked is a szándékod—, melyek a jelenségekből vagy személyekből egy-egy vonást, részletet emelnek ki, torzítanak el és gúnyolnak ki.
Minden fának van árnyéka, de balga lenne, ha valaki az árnyékból szeretne gyümölcsöt szakítani.