Az autó legnagyobb kincsünk, legféltettebb büszkeségünk, játékszerünk, társadalmi helyzetünk jelképe, önkifejezésünk eszköze. Elvileg arra szolgálna, hogy az embereket eljuttassa a céljukba, de ezt a pórias motivációt már meghaladtuk. Bár az utazást sok más módon hatékonyabban meg lehetne oldani, mindenki külön autóval jár, hogy meghosszabbítsuk az autózás örömét.
Noha külön-külön ládikákban utazunk, ezek a bennük ülőkkel együtt gyakran egymásba szaladnak, így elmondhatjuk, hogy az autó összehozza az embereket. Egyben a társadalmi segítségnyújtást is növeli, hiszen a balesetek áldozatainak segítséget kell nyújtani. Az emberek így jobban odafigyelnek egymásra. Az autó javítja a reflexeket és edzi az idegrendszert.
Az autó határozottá teszi az embereket. Autósként mélyebb ülésünkből is lenézhetjük a biciklistát, a gyalogost, hiszen nem egytonnás fegyverrel járnak. Az autó demokratikus; segítségével izomerőtől függetlenül bárki érvényesítheti az érdekeit. Az autó szex-szimbólum, fallikus jelkép, mint ilyen, azonnal megmutatja tulajdonosának péniszméretét. A Hummer XXXS, a piros sportkocsi XXS, a BMW XS és így tovább. Ez még a nőkre is érvényes, akiknek többnyire egyáltalán nincs péniszük. Van viszont autójuk, amellyel végre képesek ugyanolyan hősiesen viselkedni, mint a férfiak.
Az autó ugyanis férfias. A cowboy mindössze egy lóerővel vágtat, az autó viszont kétszáz lóerővel adja a gázfröccsöt a piros lámpánál állva, amivel egyben zenei élvezetekkel is megajándékozza embertársait. Megülni is könnyebb a lónál, bár a gázpedál nyomása tekintélyes fáradtságot okoz. Váltós autó még a bal lábfejet is edzi, így a legelterjedtebb tömegsport. Beláthatjuk, hogy minél többet autózunk, annál fittebbek leszünk.
Azért az autóval olykor élvezhetjük a sebességet is, például versenyezhetünk éjfélkor kétszázzal az Üllői úton a szomszéd sávban álló baromarcúval, aki azt hiszi, hogy avval az ócskavassal elénk tud vágni. Ilyenkor érezzük végre, hogy élünk! A gázpedálnyomás macsó kihívásához képest mi egy szupermaraton, egy óceánátevezés vagy a K2-es megmászása? A város amúgy is valójában sportpálya, a pirosból kilőve látványosan fékezhetünk száz méterre a következő pirosnál, a zebrán pedig cikázhatunk a gyalogosok között. Amikor kocsiba ülünk, hirtelen okosabbak leszünk, hiszen mindenkiről kiderül, hogy síkagyú gyökér idióta, a mi IQ-nk legalább százzal az övék felett szárnyal.
Az autót magyarul kocsinak mondják, de ez túlságosan pórias, ugyanis a kocsi lassú, az autó pedig gyors. E tulajdonságát persze nem fitogtatja állandóan, Einstein sem találta fel minden pillanatban a relativitás-elméletet. Cigányul verdának hívják, bürokratául gépkocsinak, gyereknyelven tütünek, hiszen éppúgy rá lehet szokni, mint a tütüre. A spanyolok nem tudják, hogy a kocsi magyar szó, így coche-nek nevezik. Németül Wagen a neve, mert vágni lehet utána a füstöt, franciául voiture, mert sokat tűrünk miatta, angolul pedig car, mivel nagy kárt okoz. Törökül araba-nak hívják, ugyanis már az arabok is ezzel terelik a tevéket, sok nyelven pedig masinának, ez a bőgőmasinából ered. Az autó további előnye, hogy elnyomja a kellemetlen zajokat, például a gyerek nyafogását.
Az autó roppant kényelmes közlekedési eszköz, akár napokig ülhetünk benne ugyanabban a testhelyzetben. Nincs csábításunk, hogy enenergiapazarló módon felálljunk, jobbra-balra forgolódjunk, mászkáljunk benne, mint az elavult vonatban. A lábfejünk mellett az ujjaink is edzésben maradnak, hiszen az ablakát gombnyomással nyithatjuk, akárcsak a garázsajtót, a csomagtartót. Az így megerősített ujjunkkal bekapcsolhatjuk a légkondit is, hogy edzze a légzőszerveinket és az immunrendszerünket.
Az autó szabadságot ad, hiszen kiránduláskor muszáj visszatérnünk hozzá. Szabadon fizethetünk utána adót, javítást, alkatrészt, kötelező biztosítást, kaszkót, üzemanyagot, olajat, fékfolyadékot, útdíjat, parkolást és büntetést. Az autó fellendíti a gazdaságot, mert akkor is fizetnünk kell érte, ha megy, és akkor is, ha áll. Mivel csökkenti a nyugdíjasok számát, közterheket takarít meg a társadalomnak. Az autó az egyik legdrágább tulajdonunk, ezért lent tartjuk az utcán.
Ha nem volna autó, a modern társadalom számos vívmányától is meg kellene válnunk. Nem autózhatnánk el hétvégén a szupermarketbe, hogy megvegyük a heti csipsz- és fagyasztott pizza-adagunkat. Helyette kénytelenek lennénk ásatag, idejétmúlt módon gyalog menni az ismerős kisboltba vagy a piacra. Nem üvöltözhetnénk a gyerekkel reggel, hogy készüljön már el, mert a dugó miatt félórával előbb kell indulnunk az iskolába, mint ha biciklivel mennénk. Nem autózhatnánk el a belvárosi ózondús konditerembe a szalagon kocogás lebilincselő élményéért; kénytelenek lennénk az unalmas parkban futni, ahol rossz a levegő. Bár a parkba így is elautózhatunk kutyát sétáltatni, a gyepen jól meg lehet állni. Autó nélkül a közeli utcákat sem ismernénk meg olyan behatóan parkolóhely utáni vadászatunkon.
Mióta Kelet-Európa a nyugatiak autóösszeszerelő műhelyévé változott, az autó még az eddiginél is fontosabb szerepet kapott nálunk. Ha nem lenne szükség annyi autóra, az embereknek a kényelmes, neonfényes szerelőcsarnok helyett újra ki kellene menniük a napfényre krumplit ültetni. Persze ma ezt is óriási autók: traktorok végzik helyettünk. Egyesek szerint amikor elfogy a kőolaj, úgyis vissza fog kelleni térni a kapához, de ez butaság. Majd termesztünk bioetanolt a traktorunkba, hogy felszánthassa a bioetanolhoz szükséges repceföldet. Ha nem lenne annyi autógyár nálunk, kénytelenek lennénk önálló gazdaságot felépíteni, amely nem függne mindenben a világgazdaság rezgéseitől, ám ez nem volna korszerű. Ma már az autókhoz öt földrészen gyártják az alkatrészeket, ez különösen világjárványok, háborúk és szankciók esetén praktikus. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni!
Bár Magyarországon egyelőre még több az ember, mint az autó, az előbbiek száma csökken, az utóbbiaké pedig növekszik, így logikus, hogy a helyzet hamarosan megfordul. Ha nem a darabszámot nézzük, hanem a négyzetmétert, a pesti hétszázezer autó már most jóval több helyet foglal el az 1,6 millió lakosnál. Egy 12 méter széles pesti mellékutcából 2 méter marad a gyalogosoknak, de mivel ők nem fontosak, ezen is többnyire autók állnak. Szerencsére a járdán parkoló autók jól megvédik az úttesten rohanó autóktól a falhoz tapadó, így dörzsöltté váló gyalogosokat. Az útszélen, a járdán, a virágágyásban és mindenütt veszteglő autók hatékonyan óvják az útburkulatot az esőtől, ezenkívül menedéket nyújtanak a kóbor macskáknak. Megakadályozzák a gyalogosokat, hogy összevissza rohangáljanak és túl gyorsan kapkodják be a kipufogógázt.
Az autók által beszennyezett levegőjű városból autóval eljuthatunk a jó levegőre. Persze mások is így tesznek, amikor is már nem lesz jó a levegő. De ekkor gyorsan beülhetünk az autóba és továbbmehetünk egy olyan helyre, ahol még az. Mivel a bolygó gömbölyű, hamarosan hazaérünk, márpedig mindenütt jó, de a legjobb otthon. A munkahelyünkre is bejárhatunk autóval, az ily módon megszerzett pénzt pedig rákölthetjük az autóra.
Az autó segíti a törzsfejlődést, elpusztítva a lassú és gyenge lényeket, de a tirannoszaurusz például fittyet hányna rá. A kipufogógázok szintén evolúciós hatást fejtenek ki: hajdanában az oxigén is mérgező volt az élőlényekre, de pár milliárd év alatt megszokták. Amíg ez bekövetkezik, őshazájában, Amerikában öngyilkosságra használják: a garázsban begyújtják a motort; mennyivel humánusabb ez az önfelgyújtásnál. Az amerikaiak mellesleg autóban is fogannak, autós étterembe járnak, moziznak, intézik bankügyeiket, gyakran benne is laknak. Visszatérve az öngyilkosságra, az atmoszférát is felfoghatjuk egy nagyobb garázsnak, mely hamarosan megtelik kipufogógázzal.
Az autónak mindenfelé utakat építenek, hogy hamarabb eljuthassunk rajtuk a szerelőhöz. Az út azonnal megtelik autókkal, ezért újabbat kezdenek építeni. Már nem vagyunk messze attól, hogy ezek egységes aszfaltmezővé olvadjanak össze, mely egyenletesen fedi bolygónk felszínét; ekkor bármerre autózhatunk rajta, mint a tálibok a dodzsem-pályán.
Az emberek imádnak vezetni, hiszen a saját autójuk az utolsó, ami felett ők uralkodnak. Mivel ez túlságosan sok autonómiát ad nekik, az autó hamarosan önvezérlő lesz. Központi Bizottság fogja irányítani mindenki autóját, melynek demokratikussága abban is megmutatkozik, hogy egy Trabant épp akkora tömegbalesetet képes okozni, mint egy Mercedes.
Szép autóban a kevésbé előnyös külsejű hölgyek is jó színben tűnhetnek fel potenciális udvarlóik előtt. Ráadásul önkifejezésre is lehetőséget ad: Ha szívünk választottja nagyon szerelmes lesz az autónkba, váláskor magával is viheti. Egyben művészeti eszköz is: szivárványszínű olajfoltokat hagy a pocsolyában, melyben az óvodások elmélyülten gyönyörködnek. Színéből következtethetünk tulajdonosának lelki alkatára. Alkalmat ad az egyéniségünk kifejezésére; felszerelhetjük nagyszerű illatot árasztó karácsonyfával, bólogató kutyussal és bölcs feliratokkal. Az autó az egyik legesztétikusabb tárgyunk.
Már eddig is többmilliárd autót gyártottak ezen a bolygón. Az emberiség sokat tűnődik az élet célján, nem sejtve, hogy ez az autók összeszerelése, működtetése és csodálata. Autóval egyenesen eljuthatunk a mennyországba. Azért is ragaszkodunk hozzá, mert több embert öl meg évente, mint bármi más, a túlszaporodást pedig mindenképpen meg kell állítani.
Akinek nincs autója, az nem is ember. De az autó akkor is autó, ha nincs embere. Vagy lehet, hogy az autó a jövő embere?
Az autózás jó játék. Autózni menő. Autózni muszáj. Autózz te is!
igen es nem ertem miert nem mas vagy a villamos- igy hat ez az alternativa jutott itten eszembe (from Erdos Virag) :
"Négyeshatos
Akármilyen büdös-sáros,
mégiscsak jó hely a
város!
Nem kell ide-
oda futni, bárhová el lehet
jutni
kész kaland az életed, ha
nálad van a
bérleted!
Akinek bejön a retró,
tessék, annak ott a
metró!
Aki inkább tili-toli,
arra vár a teli
troli.
Sőt, aki nem
győzi szusszal,
utazhat felőlem
busszal
ámde aki vakmerő és
vidámságra hajlamos,
annak jobban megfelel a
négyes-hatos
villamos!
*
Ez aztán a fura látvány:
állunk egymás hegyén-hátán!
Tolakodni nem ér! Vili?
tele van velünk a
vili
egy pár okos, buta
sok:
ilyenek az
utasok.
Vannak köztük egész
dinkák!
(jobb is odébb menni inkább)
szenvedélyes könyökölők, a
szemükkel öldö-
kölők
puccosak és spiccesek
(mondjuk azok
viccesek!
ellenőrök (álruhások!)
komplett mobil-
mániások
trógerek, meg
brókerek
(ránézésre jó fejek)
vonatjegyre kalapozók,
nehéz szívvel
adakozók
ülőhelyért reklamálók,
pont az ajtó
elé állók...
Ez a világ során borong,
az a föci
dogán szorong
isisek meg gimisek:
mindenféle
dilisek.
*
Egy baj van csak. Az az ábra:
sokkal jobb ülve, mint
állva!
Téblábolunk ide-oda,
hú, de leülnék, de
hova?
Folyton ezen fő a fejünk...
Ezt a mázlit: ott a
helyünk!
Le is ülünk szépen, csendbe',
anya háttal, én meg
szembe
szaladnak a fasorok,
én meg persze
sasolok
s ha tudnátok,
miket látok,
tátva maradna a szátok!
Látok ezer tarka képet,
ótépét meg príma
péket
látok bio-
boltot százat,
meg egy nagyon
öreg házat
mekit is meg börger-
kinget,
pultost, ahogy kite-
kintget
fenn egy óriás, nagy plakátot,
lenn egy alvó
nagykabátot
STOP-táblához kötött tacskót,
lábra kapott nejlon-
zacskót
látok szépet is
meg rondát,
lehagyjuk simán a
hondát...
Hogyha kérdi bárki, nos:
nincs jobb, mint a
villamos!
Négyeshatos (Magvető, 2014)"
Tömény, jó írás, tele olyan példákkal, amiken vagy mosolyogsz vagy elgondolkozol, milyen morbid az egész autó-téma.
Köszönöm!