Az illatos kert
Emberszagot érzek! — kiált fel a sárkány a mesében, amikor belép a házába. Az elrabolt királykisasszony megmentésére jött hőst elárulta a kipárolgása, elő kell bújnia. A szaglás talán a legrégebbi érzékszervünk, ráadásul kitüntetett szereppel bír. Ez az egyetlen érzékünk, mely az agyban megkerüli a talamusznak nevezett, egyfajta kapcsolóközpontként szolgáló szerkezetet, közvetlenül belépve az agykéregbe. Amikor munka közben égett szagot érzünk, nem spekulálunk, azonnal ledobunk mindent, és elkezdjük kutatni a veszélyes hír forrását. És a szaglás más agyi területekkel is összeköttetésben áll, többek között az érzelmekkel. A szagok egyetlen pillanat alatt vissza tudnak hozni emlékeket.
Sokat beszélnek arról, hogy a kutyák meg a vadon élő emlősök milyen kifinomult szaglással rendelkeznek. Ettől mi valóban elmaradunk, ezért hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy azért a mi szaglóképességünk sem éppen kutya. Az iskolában egy 1927-es tanulmány alapján azt tanítják, hogy tízezer szag megkülönböztetésére vagyunk képesek, újabb kísérletek szerint viszont egybillióra.
Forrás: Elly Johnson, Unsplash
Végül is csak nyolc nulla a különbség, azaz semmi. A süketen és vakon született gyerekek a szaga alapján meg tudják állapítani, ha idegen lép a szobába. Vajon mi is képesek lennénk erre, ha jobban odafigyelnénk eme érzékszervünkre?
Az szagok sokféle információt hoznak el biztonságos távolságból akár teljes sötétségben is. A zsákmányállatok megorronthatják a ragadozót az erdőben, az pedig őket. Sőt, egymást is így kerülik el: A konfliktusnál biztonságosabb tiszteletben tartani egymás köreit, elhúzódni a másik nagyfogú, nagykarmú lény elől. A komisz anyagokat is jobb messziről felfedezni, mint amikor már bekaptuk őket. Egyszer megkínáltak amfetaminnal (szpíd, spuri stb.) Kíváncsi lettem volna a hatására, de előbb ösztönösen megszagoltam a fehéres, kristályszerű dolgot. „Nem kérek ilyet!” — rázta a fejét hevesen a szervezetem. Lehet, hogy hiányzik egy élmény, de a testünkre szerintem érdemes hallgatni. Nem teljesen értem, hogy miként képesek az emberek a szájukba venni a gyorséttermi, adalékanyag-illatot árasztó, ételnek nevezett valamiket.
Nátrium-nitrit, E250, a nitrites pácsó alkotórésze. Forrás: Wikimedia Commons
Még érdekesebb, amikor észrevétlenül véd meg a szaglásunk: amikor bizonyos helyeket racionális ok nélkül elkerülünk, az egyik tényező a kipárolgásuk lehet. Erre többnyire fel sem figyelünk tudatosan, egyszerűen kedvünk támad megnézni egy másik utcát, és ügyesen elkerüljük azt, ahol a robbanószer van.
Még akkor is, amikor nemet mondunk egy csábító ajánlatra, előfordulhat, hogy a másik ember gyanús illatába ütközik bele az orrunk. Az érzelmeknek is van ugyanis szaguk, mely hat az emberekre. Kérdés férfiaknak: Előfordult-e már veled, hogy udvarlásból visszatérve ok nélkül beléd kötöttek? Velem többször is. Mész az utcán, szembejön egy hapsi, és érthetetlen, gyűlölködő szóáradattal neked ront. Az egyik lehetséges magyarázat a körülötted lebegő hím-feromonok felhője, ami a másikat a tudata kikerülésével böködi. Azt hisszük, hogy kultúrlények vagyunk, és hát egyesekre ez igaz is. Ám a biológiai lényünk néhány milliárd évvel régebbi és egy cseppet erősebb.
Forrás: Uriel Soberanes, Unsplash
Az idegen szaggal ellentétben az otthonunk, az ismerős emberek szaga megnyugtató. Az ellenkező nemé pedig klasszikus pszichológiai kísérletek szerint vonzó. A peteérés illata az állatoknál vonzalmat vált ki a hímből. Miközben tudatosan mindenféle módszerrel törekszünk a születésszabályozásra, kísérletek szerint ez nálunk is így van. A párválasztásban — szintén tudattalanul — jelentős szerepet tölthet be az orrunk. De még akár a népcsoportok közötti viszonyban is. A fekete afrikaiaknak, a távolkeletieknek más a szaga, ez egyedi esetekben lehet egzotikusan vonzó, a népek szintjén pedig konfliktusforrás.
Bizonyos esetekben tudatosan is észrevesszük a szokatlan kipárolgást, ám a modern társadalomban épp ellenkezőleg, inkább elnyomni igyekszünk a szagjelzéseinket. Vajon miért? Már maga a téma is kissé illetlennek minősül. Fajtársaink feromonjaira gondolva miért a bűzök jutnak eszünkbe, miért nem az illatok? Amikor több, természetben töltött nap után visszatérünk valamilyen lakott helyre, egyetlen kocsi kipufogógázát is fullasztónak érezzük. A városban pedig ebben úszunk, észre sem vesszük. Mi történhetett az emberi tudattal, hogy a halálos gázokat normálisnak tartjuk, az ártalmatlan, természetes szagjelzésekre meg fintorgunk? A hónalj alatti és ágyéki szőrzet feladata, hogy az ott lévő, üzenethordozó mirigyek szagát őrizze. Ezért fejlődik ki, miután elértük az ivarérettséget. Korábban a csecsemő, a gyermek édes szagát árasztjuk, amely kutatók szerint kötődést és elégedettség-érzést vált ki a felnőtt egyedekből.
Forrás: Garrett Jackson, Unsplash
A Biblia szerint már régen elkezdtük szégyellni magunkat, ruhával, szagló anyagokkal elfedni a valóságos énünket. Hazuggá váltunk volna? Vagy olyan sokan élünk együtt a városokban, hogy túl sok lett az inger és nehéz lenne fenntartani a társadalmat? Ma új tényezők is beléptek, például a kozmetikai ipar, mely mindent tőle telhetőt megtesz, hogy ne érezzük elégedettnek magunkat a testünkben, máskülönben nem lenne szükségünk a kőolajból készített trutymákaira.
„Valami bűzlik Dániában” — mondja Marcellus a Hamletben. De nem csak Dániában. Pár nappal azután, hogy a Kádár-korszak vége felé disszidáltunk Németországba, édesanyám megkérdezte: Észrevetted, hogy itt minden nőt pacsuli-felhő kísér? Fintorgattuk az orrunkat, hisz nálunk akkoriban még nem volt szokás a reggeli smink és a velejáró buké. Mivel az emberiség felét nem hagyhatták ki, azóta persze a férfiakra is lecsaptak a kozmetika keselyűi.
A szaglás rengeteg izgalmas, kihasználatlan lehetőséget rejt. A Covid-járvány kezdetén Finnországban és máshol is betanítottak kutyákat, hogy kiszimatolják a fertőzötteket. Egyszerre magától értetődő és zseniális, olcsó és csalhatatlan módszer. Noha pénzügyi meg egyéb érdekek miatt nem ez az eljárás terjedt el, a lehetőség továbbra is fennáll. Az állatok számos erőforrásának a kihasználása önmagában is izgalmas téma, de most a saját szaglásunk van terítéken. Igen, terítéken — az ízek a szagoktól teljesednek ki, magad is tapasztalhattad, hogy náthásan ízetlenebb volt az étel.
Milyen jó, amikor aztán visszajönnek az illatok! Ha visszajönnek. Itt volt például ez a vírus… De legalább felhívta a figyelmet a szaglás fontosságára. Ha már annyit emlegettük a kísérleteket: Meg tudod-e mondani a szaga alapján, hogy melyik ruhadarab melyik családtagodé? Behunyod a szemed, valaki egyenként kiveszi a ruhákat a szennyesből és az orrod elé tartja, anélkül, hogy hozzájuk érnél. Nem tökéletesen tudományos a módszertan, akár még a ruha zizegése is hordozhat információt, de attól még érdekes lehet.
Régi fantáziám beszerezni egy sugárzásmérőt, és megvizsgálni vele a világot. Csak ahhoz kellene egy műszer, és odáig sohasem jutottam el, hogy valóságosan elzarándokoljak egy újabb tárgyért a boltba. Viszont mindannyiunk orrában rejlik egy tudatosan elég kevéssé kihasznált érzékszerv. Nem kell elárulnod senkinek, ha kedvet kapsz, hogy izgalmas kísérleteket végezz vele.
Forrás: Irina Iriser, Unsplash
És a virágok illata vajon miért kellemes? A rovarokat nyilván vonzza a terített asztal, de mi nem nektárral élünk. Nagyon nem tudományos, csak neked mondom, de talán ugyanazért, amiért szépek a hegyek, selymes a nyuszi szőre és élvezetes a fülemüle éneke. Mert a világegyetem jó hely.
A keresztények úgy mondanák: A mennyei atya szeret minket. És hát persze másképp is felfoghatjuk a teremtőerőt, mint szakállas bácsiként, de attól még valamilyen értelemben tényleg a Világegyetem gyermekei vagyunk. Mi is, a szélben játszó hollók, meg az ágaikat a Nap felé nyújtó hársfák is. Itt, Közép-Európában most száll az illatuk.
Forrás: Rasa Kasparaviciene, Unsplash