Csend
— Nyár van — mondta a tündér.
— De a hábo… — kezdte Szindbád. A tündér megérintette a mutatóujjával a száját. — Csend…
— Na de a környezetszeny… — kezdte újra Szindbád, ám a tündér ezúttal már az egész kezét rátette kedvesen a szájára. — Igen — bólintott. — Nézd a vizet… A madarakat…Hallod a szél suttogását? Hallod a csendet?
— Repülőzúgást hallok — rázta a fejét Szindbád. — Kocsikat. Láncfűrészt. És a mesterséges intelli…
— Tudom — simította meg a fejét a tündér. — Érzed a lélegzésedet? Tapintsd meg ezt a fakérget… Hallod a csendet?
Szindbád arca elgondolkodóvá vált. — A csendet?
— A csendet — bólintott a tündér.
— Ó — mondta Szindbád. — A csendet.1
A tündér csak a szempillájával helyeselt.
Csend.
Csend.
Csend.
Képek forrása: bess.hamiti@gmail.com, Pixabay