A műanyag azonos molekulák végtelen ismétlődéséből álló szőttes, hasonlatos a szappanoperák epizódjaihoz. Tökéletesen homogén, tetszés szerint alakítható, akár a jó katonák, elítéltek vagy fogyasztók közössége, így civilizációnk jelképeként is felfoghatjuk. Bal-jobb, előre, csapatok a bevásárlóközpontba!
A poliacetilén polimerláncának modellje. Forrás: Wikipédia
Az emberi kísérletező szellem már a XIX. században tett lépéseket a mesterséges anyag irányába, de az igazi fellendülés a XX. század elején kezdődött az első teljesen szintetikus szereplővel, a bakelittel. Ez ma már klasszikusnak számít, és, bár hanglemezt sohasem készítettek belőle, nimbusza erre is átvonódott. Ma már gyűjtik, hisz szemre tetszetős, egyéni színe, mintázata is lehet, tapintásra kellemes, kissé fához, elefántcsonthoz is hasonlíthat; olyan, mintha átmenetet képezne a régebbi, elavult anyagok meg a nemes polietilén fólia között.
A műanyag elsősorban kőolajból készül, ebből a nagyszerű anyagból, melyet a Föld mélyéből szívunk ki, és égetünk egyre növekvő mértékben. A műanyagnak szánt olajat nem égetjük el, tehát a műanyaggyártás védi a környezetet. A többezerféle modern műanyagot hét fő osztályba sorolják, ezzel is tükrözve mágikus természetüket. A legelterjedtebb mindennapi műanyag a polietilén többfajta változata. Egyes bírálók felhívják a figyelmet, hogy a polietilén-tereftalát, melyet szeretettel csak PET-ként emlegetünk, hosszas tárolás és magas hőmérséklet esetén antimont bocsáthat ki, mely az arzén édestestvére. Szerencsére nem tudjuk, hogyan tárolták, így nincs semmi baj, nyugodtan hazavihetjük az erős műanyag burkolattal összefogott tízdarabos PET-palackos kútvizünket. Micsoda megkönnyebbülés! Mégiscsak korszerűbb, mintha megnyitnánk otthon a csapot! Persze az új házakban már a vízvezeték is műanyag csövön jön. A haladást lehetetlen megállítani!
Forrás: Moshe Harosh, Pixabay
A PVC-t, a régi szegény otthonok klasszikus konyhai padlóbevonóját szintén sok igazságtalan bírálat éri. Ez az anyag nem csupán a gyártás és a lebomlás, de a használat során is mérgező. Éppen ezért készítünk belőle — sok egyéb mellett — gyerekjátékokat és orvosi csöveket, hiszen így edzzük a népességet. Az Európai Közösség már 2000-ben elismerte a PVC toxikusságát, ezért a saját törvényei szerint be kellene tiltania, ám e téren üdítő lazasággal jár el. Oly felszabadító, amikor a merev bürokraták egy kis nagyvonalúságról tesznek tanúbizonyságot! Végül is a gyártóknak is élniük kell valamiből, és az a sok nyávogás különben sem szexi.
Gyárthatnánk természetes anyagokból, például cellulózból is tökéletesen ártalmatlan műanyagot, ami szervesen lebomlana, de akkor hol maradna az olajipar profitja? Erre nem gondolnak a zöld sopánkodók? Senki sem kívánhatja, hogy a felső tízezer polietilén zacskóval a kezében álljon sorban a szegénykonyhán! Vagy műanyag ponyvákból fabrikáljon magának viskót, mint Gázában két bombázás között. Viszont már maga a tény, hogy ilyesmi lehetséges, mutatja a műanyag széleskörű felhasználhatóságát. És e nagyszerű matéria tömege szerencsére évről-évre gyarapszik!
Bolygónk évi valós és projektált műanyagtermelése millió tonnában. A világ több műanyagot állított elő 2000 és 2020 között, mint 2000 előtt összesen. Forrás: plasticsoupfoundation.org
A műanyag olyan, mint egy minden igényünket kielégítő kéjnő. Nem kérhetünk tőle olyat, amit nem hajlandó megtenni nekünk, felvesz bármilyen pózt, megjelenít szempillát és széket, körmöt és kutyapórázt, horgászbotot és háztetőt, lavórt és lopótököt. El tudnád képzelni az életedet műanyag nélkül? Műanyagmentes találkozót legfeljebb a legkattantabb hippik szerveznek nagy nehézségek árán, súlyos vásznakat cipelve erdei táborukba. Fanyelű fogkefét még csak találnak, öngyújtó helyett ott a gyufa, de golyóstolluk már nem lesz, hogy megírhassák lázító kiáltványaikat, nem beszélve a számítógépről, telefonról, meg olyan egyszerű dolgokról, mint a zseblámpáról. Vakoskodjanak csak a maradi fajzatjai! Szerencséjükre hippitáborban a ruha nem kötelező, ugyanis ma a szövetek túlnyomó része is műanyag. Persze nem mindegyik olyan csinos, mint ez a fekete PVC-nadrág.
Forrás: Ralph Schulz, Wikipédia
A műanyagból készült tárgyak számos előnnyel rendelkeznek idejétmúlt, biológiai elődeikhez képest. A művirág sohasem hervad el, és különben is mennyivel nagyobb és színesebb az igazinál. A műfüvet nem kell locsolni, nyírni, mentes a gyomosodástól. A műfa levelét nem kell ősszel összegereblyéznünk. Teljesen fölösleges hát az aggódás amiatt, hogy mi lesz, miután a vegyipar véglegesen kipusztította a természetet. Talán nem tudunk ugyanolyan gyönyörű növényeket és állatokat készíteni műanyagból? A műanyag Jézusok és törpék mellett máris számos gyönyörű konstrukció: műanyag flamingó, tehén, gólya díszíti a falusi kerteket.
A műanyag további óriási pozitívuma, hogy nem pusztítják el a kártevők. A műselyemből szőtt sálnál sohasem kell félnünk, hogy megrágcsálja a moly. Még ha műanyagból gyártunk molyt, az sem! A műlábon nem nő tyúkszem, a műszem nem könnyezik, a műkönny nem károsítja a műkrokodilt. A műanyagból készült mechanikus alkatrészek azért is jók, mert hamar eltörnek, és ekkor új tárgyakkal ajándékozhatjuk meg magunkat. És mindezen praktikus előnyök mellett a műanyag a művészet ihletője is, lásd például Maci, egy műanyag méztartó több évszázadon át ívelő kalandjait. A fő szerepet persze nem az irodalom, hanem a képzőművészet terén tölti be, megszámlálhatatlan esztétikus műalkotás anyagaként szolgálva.
Forrás: Vinson Tan ( 楊 祖 武 ), Pixabay
A műanyag talán leghasznosabb tulajdonsága a rendkívül hosszú élete. Persze mint tárgy hamar megszűnik létezni, a műanyag zacskó csak addig zacskó, amíg hazavisszük benne három szem paradicsomunkat, majd feltépjük és kidobjuk. Szemét formájában viszont rendkívül hosszú ideig fennmarad, munkát adva a szemételtakarító vállalatoknak, melyek például Olaszországban jellemzően a társadalom tartóoszlopa, a maffia leányvállalatai. A harmadik világ szegényeinek is megélhetést ad a gazdag országok odaszállított szemete, melyben immunrendszerüket fejlesztve keresgélhetnek használható tárgyakat. Egyes cégek hirdetnek lebomló műanyagot is, ezen azt kell érteni, hogy az illető tárgy egyre kisebb cafatokra esik szét, és már nem látni. Újabban népszerű a reciklálás, ez azt jelenti, hogy a keletkezett műanyag néhány százalékából még egy alkalommal műanyag készül, amit már nem reciklálnak.
A műanyag legelterjedtebb, és egyik leghaladóbb felhasználási módja a csomagolás. Bolygónk légkörbe csomagolódik, országunk szögesdrótba, a sejtjeink sejthártyába, mi magunk pedig bőrbe, de még azon felül is becsomagoljuk magunkat ruhába. Miért pont a műsajtlapocskák ne lennének becsomagolva ízlésesen polietilén fóliába, majd öt becsomagolt lapocska egy másikba, majd két ötlapos csomagocska egy harmadikba? Persze ez csak az, amit mi látunk belőle, a műsajtcsomag-csomagok csomagjai is be voltak csomagolva, csak a nagy csomagolókat már kidobták a boltban. És a műanyagba csomagolt kidobott étel mennyivel higiénikusabb!
Source: https://mavitecgreenenergy.com/applications/packed-food-waste-2/supermarket-waste/
A műanyag zacskó, más néven Zacsi korunk életünket megkönnyítő, híres vívmánya. Kérnünk sem kell, automatikusan beletesznek mindent, amit vásárolunk, akkor is, ha már eleve műanyagba csomagolták. A tudósokat erősen foglalkoztatja a kérdés, hogy miként maradhatott fenn az emberi faj annyi évezreden át Zacsi nélkül. Vajon hogyan szerezhették be a szükséges dolgokat őseink? Ízületi problémáik minden bizonnyal a kosarak, szatyrok állandó cipeléséből származtak. Kutatók kimutatták, hogy a Római Birodalom összeomlásában is jelentős szerepet játszott a műanyag zacskók hiánya, melyekben a katonák rozsdásodás nélkül szállíthatták volna haza a zsákmányolt fémtárgyakat. Ma is akadnak maradiak, akik a zsebükben, a táskájukban hordanak néhány szatyrot, tartóedényt az esetlegesen vásárolt áru számára, de beláthatjuk, hogy a tömegek számára ilyesfajta előkészület elviselhetetlen áldozat volna. A Zacsiban hazahozott folyékony, ragadós, szétkenődő dolgok, eper, kovászos uborka, túró kievése külön élvezetet okoz a kétéves gyerekeknek.
A Zacsi méltó testvére a műanyag palack, mely hasonlóképpen kiváló tartóeszköz, hiszen nem oldja a beletöltött ital. Illetve csak csekély mértékben oldják a savas dolgok, mint a kóla vagy az ásványvíz, de némi oldottság jól jön a mai merev világban. A Coca-Cola cég bolygónkon percenként 167 000, azaz évi közel 88 milliárd műanyag palackot gyárt. Ezt überelje a grínpísz! Ha a palackokat sorbatennénk, egy hangya több, mint harmincszor mászhatna oda-vissza az így keletkezett úton a Holdig. Már műanyag hangya, természetesen, hiszen csakis a műanyag bírja a világűri körülményeket.
Nem tudhatjuk, hogy más bolygókon található-e műanyag, és ha igen, mekkora szerepet tölt be. Ám filozófusok szerint erősen valószínű, hogy egész műanyag égitestek keringhetnek körös-körül az égbolton. A mi bolygónkon a műanyag, minden további haszna mellett, a tengeri teknősök, bálnák, madarak kedvenc eledele is. Ugye nem akarod megfosztani őket ettől a csemegétől?
Forrás: https://newzealandecology.org/plastic-tide-turning
Persze nem csak a tudatlan állatok fogyasztják a műanyagot, hanem mi, felvilágosodott Homo sapiensek is. Ne az ízletes e-betűkkel dúsított ételekre gondoljunk, elég az a törmelék, ami a csomagolásból, a levegőből, a táplálékból a testünkbe kerül. Mivel immár számos mikroműanyag-darabocska található a szerveinkben, többek között az agyunkban is, tulajdonképpen el is indultunk a műanyaggá válás útján. A következő lépcsőfok, melyre már sok honfitársunk fellépett, a műmosolyú, műmellű plázacica, illetve a műizmú, műdorombolású plázakandúr. A minden ízében műanyag nő egyelőre még főképpen csak a szexuális frusztráltságáról ismert Japánban terjedt el. A logika azt súgja, hogy, ha nem is annyira népszerű, bizonyára létezik már pumpálható péniszű műanyag férfi is. És a háromdimenziós nyomtatók korában immár nincs előttünk lehetetlen! Hamarosan megalkothatjuk önmagunk műanyag mását orrszőrpamacsunkkal, nárcizmusunkkal, aranyerünkkel, diszlexiánkkal meg minden mániáinkkal egyetemben, végre megszabadulva ettől a löttyedt, tömérdek galibát okozó citoplazmától.