A reklám

Útmutató a Földhöz 19. rész

A reklám fejlett fogyasztói társadalmunk jelképe, hitvallása, esszenciája. A reklámipar húzóágazat, a gazdaság motorja. A Statiszta szerint 2023-ban Magyarország nemzeti össztermékének a négyszeresét, 733 milliárd USA-dollárt költöttek a világon hirdetésre, persze ez a szám nem tartalmazza a burkolt reklámot. És e megtérülő befektetés szerencsésen emelkedik! Miféle terület létezik még a pénzügyi szolgáltatásokon kívül, ahol termelés nélkül lehet meggazdagodni? A reklámok hírt adnak társadalmunk új vívmányairól, segítenek abban, hogy döntéseket hozzunk, felkarolják a harmadik világ elmaradott népét, hogy felzárkózhasson a fejlett Nyugathoz.

Forrás: news24.com

Nyilvánvaló, hogy minél több pénzt költ egy cég reklámra, annál többet törődik a fogyasztóval. A hirdetéseket egyfajta féltő gondoskodásnak is felfoghatjuk, melyekben a jóságos szülő, azaz a multinacionális vállalat megvilágítja a tudatlan gyermek elméjét, hogy mi jó neki. Mármint a gyermeknek, természetesen. Az egyetlen probléma az lehet, hogy amikor végre megértettük, hogy X mosópor a legjobb, jön egy másik reklám, és elmagyarázza, hogy valójában Y mosópor a legjobb! Mit is tegyünk ilyenkor? Legjobb, ha minél nagyobb készletet halmozunk fel mind a kettőből, így nem lehet baj.

Egyes hozzá nem értők azt javasolják, hogy a reklámra fordított összeget inkább a termék fejlesztésére kellene költeni. Ugyan kérem! Ha ezt a logikát továbbvisszük, az jön ki belőle, hogy minél többet reklámoznak valamit, annál gyengébb minőségű. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy egy csoportban a legerőszakosabb ember a legbutább, holott nyilvánvalóan tudjuk, hogy ez nem mindig van így. Dzsingisz Kán például remek stratéga volt és sikeresen megakadályozta a népesség túlszaporodását.

Forrás: https://correctmongolia.com/genghis-khan-statue/

A hirdetések színt hoznak szürke életünkbe. Lássuk be: a reklám tulajdonképpen művészet. Az ízléses hirdetések díszítik köztereinket. Kiemelhetjük a női betétek tiszta lendületét, a migrénes emberek fájdalmas arcának költői mélységét. A gyógyszerreklámok különösen hasznosak. Szedjünk minél több gyógyszert, nehogy megbetegedjünk! Régebben cigarettareklámok is ékesítették városainkat, minő veszteség, hogy a megannyi boldog fiatal képe eltűnt utcáinkról. Igaz, a tüdőkórházban nem pont az ábrázolt módon élvezik az életet az emberek, de mit akarunk, Churchill egész életében szivarozott, mégis kilencven évig élt. Sajnos az egészséglobbi többévtizedes küzdelem után igazságtalanul betiltatta a cigarettareklámot. Ez igen fájó, de vigasztalódjunk: a tömény italok reklámozása ugyanekkor jelentősen nőtt. Tudjuk, hogy a pálinka gyógyszer, ráadásul fertőtlenít.

A káros anyagok hirdetése természetesen nem növeli azok fogyasztását. Az óriásira nagyított műcsoki képe nem ingerli az éhes embert, hogy egészséges étel helyett megvegye a cukorból és e-betűkből készült kulimászt. Kizárólag az a cél, hogy az amúgy is csakis egészségkárosító műcsokit fogyasztó fogyasztó a reklámozó cég által gyártott egészségkárosító műcsokira térjen át. A reklámozók csakis a márkahűség kialakítása érdekében hirdetik terméküket. A hűség kiveszőben levő erény, mily öröm, hogy a márkahűség visszahozza ezt az értéket az életünkbe! Felmerül a kérdés, hogy ha a fogyasztó már úgyis márkahű, akkor mi értelme megpróbálni átcsábítani egy másik céghez, de erre a problémára a mosóporról szóló részben már fény derült.

Visszatérve az esztétikára, korántsem igaz a vád, mely szerint köztereinken túl sok lenne a reklám. Még messze nem értük el a Brazil című filmben látható szintet, ahol az országút mindkét oldalát szegélyező reklámok jótékonyan védik az utazót az elpusztított táj látványától.

Forrás: https://epochemagazine.org

Ráadásul ma már társadalmi célú hirdetések is léteznek. Sőt, bizonyos cikkeknél kiemelik, hogy ezekben nem tartották etikusnak hirdetés elhelyezését. Ez egy pillanatra megingatja a hitünket: lehetséges lenne, hogy a reklám nem mindenhol tökéletesen erkölcsös? Elképzelhető, hogy odaadó szüleink nem mindig jót akarnak nekünk? Verjük ki a fejünkből ezt a dekadens gondolatot! Bizonyára csupán arról van szó, hogy más cikkek még alkalmasabbak az ismeretterjesztő reklámok hordozására.

A politikai hirdetések különleges helyet foglalnak el a reklámok között. Már régen kimutatták, hogy minél több pénzt költ egy jelölt reklámra, annál több szavazatot kap. Beláthatjuk, hogy a nagyobb vagyonnal rendelkező politikus ügyesebb, sikeresebb, tehát jobban fogja irányítani az országot. Különösen igaz ez a már régóta kormányzó pártokra, melyek hozzáférnek az ország közpénzéhez és gigantikus reklámkampányokat folytathatnak. Magyarországon az egyik párt annyira szerény és igazságos, hogy választáskor elsősorban nem is önmagát reklámozza, hanem ellenfeleit.

Forrás: Amerikai Népszava

Ez a különösen ízléses fogás persze más pártok körében is hamar népszerűvé vált, bár ők sajnos csak a saját pénzükhöz férnek hozzá, amely jónéhány nagyságrenddel kisebb a kincstárénál.

Egyes gyanúsítások szerint a reklámba úgynevezett szubliminális üzenetek, csupán a tudattalan elme számára felfogható sugallatok tömegét rejtik el. Ez természetesen nem igaz. Demokratikus társadalmunkban ugyan kinek állna érdekében manipulálni a közönséget? És még ha igaz is lenne, a szubliminálisokat tapintatból helyeznék el, végtére is az embereket talán zavarná, ha tudatosan is felfedeznék a meredt nemi szerveket a gyerekeknek szánt üdítőital-reklámokban. Amikor ugyanis a reklámszakemberek amatőr módon járnak el, az ásatag erkölcscsőszök rögtön felháborodnak.

Forrás: https://www.nyugat.hu/cikk/szexista_oriasplakatok_szombathelyen_kreativ_vagy

A szubliminálisokról amúgy is elterjedt a hír, hogy betiltották őket, és mivel roppant hatékonyak, ugyanakkor kimutathatatlanok, az amúgy nem létező tilalmat nyilvánvalóan be is tartanák, ha lenne. Egyébként sincs miért aggódnunk a tudattalan elmét megcélzó sugallatok miatt, hiszen tudvalevő, hogy az emberek nem érzelmi benyomások alapján élik az életüket, hanem csakis tudatos, racionális döntések mentén. A több, mint egymilliárd dohányzó bármikor letehetné a cigit, ha akarná. A túlsúlyos népesség is akármelyik pillanatban lefogyhatna, csak szándékosan a korpulens testalkatot választja, mert az tetszik neki. A rasszizmus, a vallási gyűlölködés hasonlóképpen nyilvánvaló tényeken alapul, sohasem belénk ivódott képeken, érzéseken, hangulatokon.

Mások a felállványozott házakat belepő óriásreklámokra panaszkodnak, amelyek Magyarországon a szubliminálisokkal ellentétben valóban illegálisak, mégis tele van velük az ország. Túlzott kritikai érzékkel megáldott polgártársaink ezt a demokrácia, a jogállam, és nem utolsósorban az esztétika megcsúfolásaként állítják be, holott valójában társadalmunk nagymértékű szabadságfokát mutatják. Mégiscsak diktatórikus lenne, ha akkora büntetést szabnának ki a jogellenes reklámokra, hogy ne érje meg feltenni őket! Sokáig az újságok egész oldalas cigarettahirdetései is ilyenek voltak, melyekből a sajtó élt. Talán gátakat akarunk szabni a híreknek és a szabad véleménynyilvánításnak?!

Forrás: http://www.hazaitajak.hu/nyugati_ter_01_012-i43309.html

A fiatalok már nem is emlékeznek arra a letűnt korra, amelyben még nem szakították meg hirdetések a filmet a tévében. Szerencsére a haladás, Amerika szelleme már hozzánk is elért! E bevágások az emberek egészségét hivatottak védeni. Izgalmas filmnél nem kell hólyagunkra tett kézzel feszengnünk, nyugodtan kimehetünk könnyíteni magunkon, hiszen a reklámot úgyis halljuk a vécén is, lévén kétszer olyan hangos, mint maga a műsor. A hangerő arra is alkalmas, hogy unalmas filmnél felébredhessünk, ha netán elszunnyadtunk volna. Horrorfilmnél pedig egyenesen életet menthetnek a beillesztett reklámok, lecsillapítva vérnyomásunkat.

A fanyalgás élharcosai persze a tévéreklámokra is kacagtatóan abszurd elméleteket képesek kiagyalni. Az egyik ilyen teória szerint a kereskedelmi tévék és rádiók műsora valójában csupán hordozóanyag a minél több hirdetés számára. Mivel e csatornák a reklámbevételből élnek — szól az összeesküvéselmélet —, az egész működésüket ez irányítja, mindent a hirdetéseknek rendelnek alá. Az ilyen nézetek tarthatatlanságát a kisgyermek is beláthatja. Hiszen ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a boltosnak a legfontosabb a bevétel, nem pedig az, hogy a vásárlóit ellássa. Vagy a háborúzó félnek a lovagias viselkedésnél lényegesebb a győzelem.

Az emberek meg vannak győződve arról, hogy nem hat rájuk a reklám, kizárólag a saját döntésüket követik a vásárlásban, az életmódjukban. Az még esetleg elképzelhető, hogy másokra hat, de énrám bizonyosan nem, gondolja mindenki. Az évi (egyelőre) háromnegyedbillió reklámra költött dollár nyilvánvalóan a cégek úri passziója, nem áll mögötte kőkemény üzleti számítás, csak úgy divatból művelik. Persze olyan paranoid elmék is akadnak, akik azt állítják, hogy a reklám szándékosan bárgyú, ezzel altatja el a figyelmünket és húz csőbe, hiszen a lényeges üzenetei úgyis más tudatszinten mennek át. Az ilyen kárálásra ne hallgassunk, mert a végén még kiderül, hogy önként nyújtjuk a nyakunkat az elénk tett hurokba, márpedig az efféle felismerés árt az önképünknek. Arról nem is szólva, hogy ha nem követnénk a reklám sugallatait, és beszüntetnénk a túlfogyasztást, megállna a gazdaság, nem lenne munkahelyünk, és nem dolgozhatnánk azért, hogy megvegyük a hirdetett felesleges holmikat. Még a végén a gyerekeinkkel kellene időt töltenünk, meg a természet, a kék ég szépségében gyönyörködnünk! Hálistennek most már repülőgéphúzta reklámok is vannak.

Forrás: https://www.enigmaglobal.com/marketing-techniques/advertising-here/