Atombiztos
Az atomenergia felhasználása, mint annyi minden más, erősen megosztja a társadalmat. Az egyik oldalról nézve fantasztikus varázslat az egész, a fürkésző emberi szellem diadala. A Mindenség mesterei lettünk! Átalakítjuk magát az anyagot! Meghódítjuk a Világegyetemet! Bármilyen furcsának is tűnik most, néhány évtizeddel ezelőtt a társadalom még komolyan hitt a szép jövőben, az emberiség felemelkedésében. Bíztunk a tudósokban, akiknek mintaképe volt Einstein, az érdekes, különc, jópofa zseni.
Forrás: https://rarehistoricalphotos.com/albert-einstein-tongue-1951/
A következő lépés, mondták lelkesen, a csillagok belsejében zajló folyamat, a magfúzió kiaknázása lesz. Hamarosan korlátlan energiában dőzsölünk, és mindent megtehetünk! Csodás kényelmet varázsolunk, nem kell dolgozni. Hegyeket mozgatunk meg, eljutunk az Univerzum távoli zugaiba! Addig pedig, amíg a magfúziót igába nem fogjuk, itt van a maghasadás. Elnyiszáljuk az uránatomokat, pompázatos erőműveket építünk, és fénnyel árasztjuk el a világot!
Forrás: Wikipédia
A nagy lelkesedésben egy aprócska dolgot nem nagyon szoktak emlegetni. Nevezetesen azt, hogy tulajdonképpen miért is fejlesztették ki a maghasítást. Talán azért, hogy jobban nőjenek a cseresznyefák? Nem. Netán alkimista aranytermelésre? Á. Esetleg azért, hogy a szegény embereknek ne kelljen fát vágniuk, mégis meleg szobában ülhessenek télen? Nem, nem, gondolkozz csak még egy kicsit. Ja, izé, tényleg, fegyver céljára a II. Világháborúban. És vajon hol termelik a bombához szükséges plutónium 239-et? Részecskegyorsítóban? Fegyvergyárban? Netán magán a Plútón? Na várj, mindjárt eszembe jut… Ja tényleg, a békés célú atomerőművekben!
Forrás: Mick Truyts,Unsplash
Ez azért egy cseppet más színben tünteti fel az emberiség csodás vízióját. Számítgathatunk, mondhatjuk, hogy ilyen biztonságos az atomenergia meg olyan gazdaságos, csak nem ez az eredeti motiváció, hanem a hasadóanyag-gyártás. Persze a zászlóra ennél szebb dolgokat kell festeni: bőség, biztonság, kényelem, olcsó meleg. Ezeket addig mondogattuk, amíg kinőtt belőlük egy kolosszális, önálló hatalmi központtá vált iparág, az atomerőmű-építés és -üzemeltetés. Nem két fillér van benne, és a lobbiereje is túltesz a Pista bácsién.
A konstruktőrök pozitív világlátása irigylésre méltó. Majd mi kitaláljuk a csalhatatlan, földrengésbiztos rendszert! Igen, és mi van, ha a földrengés után jön egy szökőár, kivágja a teljes elektromos hálózatot, és nem tudjuk hűteni a reaktorokat? Akkor előáll Fukusima1 . Hát erre nem gondoltunk. És vajon mennyire jó ötlet geológiai törésvonalra építeni reaktorokat? A kaliforniai Diablo Canyon (Ördögszurdok) erőművel ez minden tiltakozás ellenére megtörtént, ráadásul nemrég meg is hosszabbították a működési engedélyét. Fő a bizalom az Úrban. A régiek úgy mondták: ember tervez, isten végez.
Jó, de Csernobil emberi hiba volt! Azt hiszem, a mérnökök szakmájából fakadó emberi hiba, hogy nem mindig néznek szembe egy kényelmetlen ténnyel: minden ember által tervezett szerkezetet emberek irányítanak. Még akkor is, amikor mesterséges intelligencia vezérli őket, végső soron az emberektől függenek. Márpedig hülyebiztos gép nem nagyon létezik, ami pedig az embereket illeti, az ütődöttség terén jelentős zsenialitást és találékonyságot tudnak felmutatni.
Tehetséggondozó. Ajtófelirat: Húzni. © Gary Larson - The Far Side
Számolnunk kell hát azzal, hogy a természet produkálhat olyasmit, amit eddig nem, ami pedig elromolhat, az előbb-utóbb el fog romlani. A kérdés, hogy amikor ez bekövetkezik, mekkora veszéllyel jár. A mérnökök ügyesek, maguktól igazán ritkán esnek le repülőgépek az égből. Amikor mégis, meghal párszáz ember, sírunk utánuk, aztán nyugodtan felszállunk a következő gépre és hazarepülünk2. Egy atomerőmű-baleset ezzel szemben milliók életét teheti tönkre, és a következmények beláthatatlan ideig tartanak. Az atomerőmű több értelemben is időzített bomba, például háborúban. Minek vesződjünk atomfegyverrel? Jól szétbombázzuk az ellenség reaktorait, aztán úgy kell neki.
Az atomenergia elszánt hívei között kevés az anyagilag érdekelt, a legtöbben meggyőződésből törnek lándzsát mellette. Ikarosz leesett, de az ember akkor is a mennybe megy! És különben is, hogy jövünk mi, mezei lótófutók ahhoz, hogy ilyen cinikus kérdéseket tegyünk fel, meg hogy egyáltalán beleártsuk magunkat a tudósok dolgába? Hagyjuk ezeket a teológiai tudományos kérdéseket a papokra szakértőkre! Igen, csakhogy attól még, hogy nem értünk az atomfizikához, a sugárzás ránk is hat. (Amint azt a 22-es csapdájából megtudhattuk: attól, hogy paranoid vagyok, még üldözhetnek.) És a társadalom nagy kérdéseiben bizony nem a tudósok döntenek, hanem a politikusok meg egyre inkább a nagytőkések, akik épp annyira vannak otthon a téma részleteiben, mint mi.
Forrás: Sherise Van Dyk, Unsplash
De hát az atomerőmű sokkal tisztább a szénerőműnél! Ez igaz. Normális működés közben az atomerőműnek nem csak a sugárzása elhanyagolható, de a hagyományos szennyezése is csekély. Nem füstöli össze a levegőt, leginkább hőszennyezést bocsát ki, Paksnál például jócskán befűt a Dunának. A szennyezés a bányászat, a szállítás és elsősorban a hulladékelhelyezés során történik. A mecseki uránbányászok egészségügyi állapotáról szóló jelentéseket annak idején lazán titkosították, a környék lakóiéval egyetemben, bizonyára azért, mert mindenki uránbányásznak ment volna, ha megismeri az eredményeket.
A baleset lehetősége mellett az igazán nagy gond a hulladékkal van. A kiégett fűtőelemek még évtízezredekig sugároznak. Ezek mellett van a tengernyi „gyengén sugárzó” hulladék is, gyakorlatilag minden anyag, ami az erőműben időt töltött. Magát az épületet is őrizni kell messze azután, hogy befejezte működését. Óriási, ritkán lakott területekkel rendelkező országokban, mint Kanada vagy Oroszország ilyen szempontból lényegesen jobb a helyzet, mint a minden négyzetcentiméteren lakott Európában. Akkor visszavisszük a kiégett fűtőelemeket Oroszországba! Igen, a szállításuk sokezer kilométerre aztán tényleg biztonságos. Mellesleg Paksról évtizedek óta nem veszik vissza őket, és mivel a tervezett végleges tároló sehol sincs, egyelőre az erőmű területén őrzik a növekvő mennyiséget. Reméljük, a lentinél egy cseppet gondosabban.
Teljesen más kérdés a „gazdaságosság”, melynek számításában néhány tényezőt nagyvonalúan mellőznek. Az egyik a sugárzó hulladék elhelyezésének tényleges költsége, a másik a balesetek következményei, a harmadik pedig a gigantikus állami támogatás, melyet az iparág élvez. Vajon miért szeretik a központosított államok az atomerőműveket? Miért nem a helyi, megújuló rendszerekhez, például a tetőre szerelt napelemekhez, a környezetet nem romboló mini-vízierőművekhez teremtenek hosszú távú biztonságos hátteret és támogatást? A Kádár-rendszer lakótelep-tengere meg távfűtése ötlik fel. A gazdaságtalanságnál, környezetszennyezésnél többet számít, hogy a csap egy mozdulattal elzárható. Fázzanak csak a rebellisek, ha nagyon mocorognak. Még a villanyt sem tudják felkapcsolni, vagy megnézni az internetet, hogy merről jönnek a rendőrök.
Hát akkor mit csináljunk? Kell az energia! Egyre növekszik az energiafelhasználás! Az emberek jobb életre vágynak!
Nem, az emberek az elemi, természetes örömökre vágynak, csak ezektől a modern társadalom elég hatékonyan távol tartja őket. Szétmanipulálják őket reklámmal és elhitetik velük, hogy majd a következő energiafaló kütyü meghozza a hiányzó boldogságot. Egyáltalán nem logikus, hogy egy csökkenő népességű területen miért volna szükség egyre több energiára. Általában minél szegényebb egy ország, annál kevésbé eredményesen használja fel az energiát. Nálunk például fényévekkel lehet javítani az energiahatékonyságon. Az egyik újabb energiahörpölő vívmány a légkondi: huszonöt fokban fagyosra hűtik, télen meg szaunaszerűen felfűtik a vonatot.
A „szénerőmű vagy atomerőmű?” kérdése körülbelül olyan, mintha a nyaktiló meg a kerékbetörés között kellene választanunk. Túlfogyasztás és értelmetlen pazarlás helyett inkább ésszerűen kell bánni az energiával, és akkor nem lesz szükség újabb erőművekre. Szerencsére ezen a területen nem csak a nagyurak jeleskedhetnek, hanem a magunkfajta pórnép is. Házépítésnél például ideális a nyáron hűvös, télen meleg földház, és ennél még kézenfekvőbb lehetőségek is vannak.
Rontó Lili illusztrációja a Gyógyító szavak című könyvben.
Sok éve olvastam, hogy valaki megmérte, mennyi áramot fogyaszt a kikapcsolt modemje, számítógépe, monitorja, nyomtatója stb. éjszakánként, beszorozta egész évre, kiszámolta az árát, és kijött neki tízezer forint. (A mai árakon ennek a sokszorosa lenne.) Az illető elegáns egyszerűséggel járt el: vett egy lecsapható elosztót párszáz forintért, átdugta a gépeket, és minden este megnyomta a piros gombot. Megszűnt a zizegés; a szobában csend és béke lett.
Egy darabig mindenkinek lecsapható elosztót ajándékoztam, és persze magam is követtem a nagybecsű illető példáját. Ha elegen megtesszük, kiválthatunk vele egy erőművet. Ha a bolygó minden lakója így jár el, akkor jó sokat. Nem kell felépíteni őket, nem fognak sem füstölni, sem sugározni, sem a tájban csúfkodni. Igazán atombiztos megoldás. És csak egy gombnyomás az egész.
Manapság elterjedt a nem latin betűs nyelvek szavainak angolos átírása (Fukushima). Én simán írom továbbra is magyarul, mellesleg az Akadémia is ezt írja elő.
A levegő- meg zajszennyezés persze más kérdés.