Húsbavágó kérdések

A The Smiths 1985-ös, a Conflict punkegyüttes egy számából ihletődött lemeze a Meat is Murder (A hús gyilkosság) címet viseli.

Bár fel-felröppennek hírek fényevőkről, a legtöbbünk egyelőre még nem képes erre. Kénytelenek vagyunk más teremtményeket elfogyasztani. (Hogy feladnánk-e a fény kedvéért a vasárnapi ebédet, az más kérdés.) Gyors emlékeztető: a növények, ha különbözik is a testfelépítésük és a sebességük a miénktől, szintén érző lények. Rendelkeznek érzékszervekkel, kommunikálnak egymással, még az utódaikról is gondoskodnak. Erről többet máskor. Viszont minden kultúrában felmerül a kérdés: Hol húzzuk meg a határt lénytársaink felhabzsolásánál? Ki kerülhet a fazékba, és ki nem?

Egyes törzsek nem sokat lacafacáztak, megsütötték a szomszéd falubelieket is, bár az emberi kannibalizmusban a rituálé többnyire fontosabb volt a fehérjebevitelnél (lásd áldozás a misén). Ezt a táplálkozási szokást ritkán sírjuk vissza, noha cinikus megfigyelők szerint az éhínség mellett mindjárt a túlszaporodást is orvosolná. Azt hiszem, a legtöbben a majomhústól is húzódoznánk, bár van, ahol kedvelt csemege. Sokan semmilyen melegvérűt nem hajlandók a tányérra tenni. A hal bezzeg nem is lelkes állat, gondolják, lelkesen ropogtatva a paprikába forgatott keszeget. Annak idején a Vatikán a venezuelaiak kérésére a jóízű vízi óriásrágcsálót, a kapibarát is halnak nyilvánította, hogy a keresztények böjti időben is fogyaszthassák. Carl von Linné, a rendszertan atyja ezzel nem értene egyet, de ne legyünk vaskalaposak.

Forrás: Felippe Lopes, Unsplash

Majd következik azoknak a mifelénk egyre népesebb tábora, akik azt mondják, hogy szó sem lehet semmiféle cuki lény felfalásáról. Cuki lények alatt az állatokat értik, a gomba, a virág (brokkoli) jöhet, sőt, a tojás is. A vegánok már semmiféle állati eredetűt nem hajlandók a szájukba venni, a keményvonalasak mézet sem. Végül is a dolgozóknak is vannak jogai! A legszigorúbbak a dzsáinisták, akik az ahimsa (nem-ártás) jegyében gyökérzöldséget sem esznek, hisz ezzel megölnék a teljes növényt, nem beszélve a földben élő kis lényekről.

Dzsáin szerzetesek. Forrás: Sanjeev Bothra, Unsplash

Ha arab országban nem kérsz húst, elég gyakran meglepődnek: „De hát ez csirke!” Hallottak már a vegetarianizmusról, de hogy a csirke is állat lenne? Furcsa. Ennél még sokkal furcsább a sejttenyészettel előállított hússzövet, ami igencsak kérdéses belenyúlás az élet szövetébe. Megjelenését mégis üdvözlik egyesek, mert nem kell hozzá állatot ölni. Eszerint a vélekedés szerint az állati sejthalmaz valami más. De mi? Az egész kissé a műanyag karácsonyfára emlékeztet, amit szerencsére kevesen fogyasztanak el.

Mindezidáig a húsevés vagy -nemevés erkölcsi oldaláról beszéltünk. Ami a táplálkozási részét illeti, egyes harcos vegetáriánusok egyenesen azt állítják, hogy a hús mérgező. A tápon tartott, hormonokkal, antibiotikumokkal telenyomott, agyonstresszelt állatok húsa valóban nem lehet ambrózia. Kérdés persze, hogy nem mondhatunk-e hasonlót a nagyüzemi körülmények között termesztett növényekről is. Visszatérve a háziállatokra és még egy kicsit az elvekre, Shaun Monson 2005-ös filmje, a Földlakók (Earthlings) szerintem a kevés olyan rémisztő film egyike, amit minden nehézség ellenére muszáj végignézni. Az átjáróra (linkre) kattintva akár most is megteheted. A film amúgy szép, az már kevésbé, amit a hús- és tejipar művel az állatokkal.

Forrás: Suvrajit 💭 S, Unsplash

Nekünk annak idején úgy tanították, hogy bizonyosfajta, szükséges aminosavak csak a húsban találhatók. Érdekes, Indiában bizonyos vallási csoportok évszázadok óta láthatóan jól megvannak nélkülük. Néhány társadalom, például az eszkimóké, viszont teljesen a húsevésre „szakosodott”. Ilyenfajta széles táplálékbázis az állatok körében meglehetősen ritka. Főképp a rovarok között gyakori, hogy az illető faj egész élete során egyetlen gazdanövényen kívül semmi mást nem fogyaszt. Sok emlősnél kissé elmosódik a határ a növény-, illetve húsevés között, a róka szereti az érett szőlőt, a rénszarvas állítólag az egeret is elropogtatja. A fő táplálékot a fogazat mutatja. Akad néhány igazi mindenevő faj, például a disznó, illetve a medve, amely ragadozásról tért át vegyes táplálkozásra. Most szörnyű felismerés következik: az önmagát szerényen Homo sapiensnek tituláló faj fogazata egyértelműen mindenevést mutat. Persze ha vallásos tételekből indulunk ki, és előre megrendelt végeredményhez keressük a bizonyítékot, ezt tagadhatjuk is. Az ember eredetileg leginkább gyümölcsevő lehetett, aztán amikor a fáról leereszkedett a szavannára, vadászni kezdett. Sajnos, túlságosan is sikeresen.

Az sem mindegy, hogy mennyi húst marcangol valaki. Korábban Európában, és a világ számos egyéb táján leginkább csak a jómódúak asztalára került rendszeresen pecsenye. A népesség nagy része csak olykor-olykor jutott hozzá. Valószínűleg legalább részben innen ered, hogy a fogyasztói társadalomba belépő országokban meredeken felfelé ível a húsfogyasztás. Nem úgy élünk ám, mint a szegények! A fogyasztók derékhada jóformán minden nap, sőt, van, aki minden étkezéshez eszik húst. Különben úgy érzi, nem lakott jól.

Most le kellene vonni a konklúziót, hogy mi az egészséges. A rengeteg, táppal tömött állat, amit a vendéglőben kapunk, aligha. Ha már itt tartunk, találós kérdés: A magyarok többsége miért eszik annyi disznót?¹ Nem, nem azért, mert disznó.

Forrás: Kenneth Schipper Vera, Unsplash

Hogy igazából kinek mikor milyen élelem való, azt legjobban önmaga tudja — persze ehhez kapcsolatban kell lennie a testével. Azt sejtem, hogy ha igazán odafigyelünk a belső érzésünkre, tudjuk, hogy mire van szüksége a szervezetünknek. Kell, hogy legyen annyi tudásunk, mint a koalamacinak, aki érzi, hogy melyik eukaliptuszfaj milyen korú levele jó neki. Ez az odafigyelés jóval messzebb megy az ízlelésnél, a gyomor pillanatnyi kívánságánál; olyan, mintha a sejtjeink sóvárgása irányítana. Mintha éreznénk az egész lényünket egyben, hogy mi hasznos neki hosszú távon. Megkockáztatnám, hogy ezekben a megérzésekben jobban bízhatunk, mint a mások által felállított, bármilyen logikusnak tűnő eszmerendszerekben. Már csak azért is, mert minden ember metabolizmusa, bélflórája, életmódja más. Billentyűnyomogatás közben kevésbé hiányzik a szalonna, mint amikor egész nap suhog a kasza.

Viszont ami az erkölcsöt illeti, van még egy igen fontos kérdés. A nagyipari állattenyésztés kínzókamrája rengeteg erőforrás felhasználásával termel viszonylag kevés élelmet. Növényekkel sokszorta annyi embert tudunk jóllakatni, mint amikor ugyanezzel a növénymennyiséggel állatokat hizlalunk, majd az állatokat faljuk fel. Ma a természet pusztulásának egyik fő oka az élőhelyvesztés: egyszerűen nem marad tér a többi lénynek, mert mindenhol a mi steril mezőgazdasági területeink terpeszkednek és terjeszkednek.

A kiirtott őserdő helyébe telepített olajpálmaültetvény Thaiföldön. Aljnövényzet, madárvilág jóformán nincs benne.

A mezőn legelő, mérsékelt nagyságú nyájnál, a kertben kapirgáló baromfinál ezek a számítások már nem egészen állják meg a helyüket. Egy permakultúrás tanya egész egység, ahol az állatoknak is megvan a helye, és, ha jól csinálják, eléggé hasonlít a természetes ökoszisztémára.

Utoljára hagytuk az élvezetet. Gyermekkorom szocialista otthonának husi-krumpliját aligha nevezhetjük a konyhaművészet csimborasszójának. A magyarországi étteremkultúra ebből a szempontból is ad okot fejcsóválásra. Miközben egy átlagos vendéglőben pár rántott dolgon kívül nemigen lehet húsmentes ételt lelni, nagymamám legalább százféle hús nélküli ételt tudott készíteni. De hát a vendég, aki szépen felöltözve eljön az étterembe, csak nem fog ilyen pórias dolgokat kérni! Sokszor épp az elszegényedett konyhától szerencsésen elszakadt vegetáriánusok között találunk mesteri szakácsokat, akik tényleg figyelnek az ízekre.

REKLÁM! Kreatív konyhakalandok Erdélyben! Egyhetes, vegetáriánus főzőtábor.

A fogyasztói társadalomban a vegetariánizmus bír egy rokonszenves, aszketikus vonással is. Azért is kibújok a kötelező habzsolás legalább egy fajtája alól! A szubkultúrában nincs hiány olyanokból, akik jóformán tudatmódosító szereken élnek, kávén, cukron meg keményebbeken, de húst, azt nem! A mániákus önmegvalósítás birodalmában azt hiszem, fontos, hogy legyenek olyan dolgok, amiket nem vagyunk hajlandók megtenni — vagy megenni. Az önmegtartóztatás aztán egyre szigorúbb formákat is ölthet: csak növény, nyersevés, gyümölcsevés, majd lassan eljutunk a fényhez. Egyre több tápanyagot akarunk lelki erővel helyettesíteni, arra kényszerítjük magunkat, hogy belülről pótoljuk a hiányzó fehérjéket. Itt már kissé átcsapunk a misztikum irányába, de hát — ha nem is mindig tudatosan — az extrémebb étrendekben valahol ez is benne rejlik. Meddig bírom hajlítani a valóságot?

Forrás: Kaffeesüchtig, Pixabay

Akkor most mi a valóság? Együnk állatot vagy ne? Hát ezt a te tested-lelked érzi. Ami mások étrendjét illeti, minden irányból az elfogadást tudom ajánlani. Viszont ha úgy döntesz, hogy eszel húst, korántsem mindegy, hogy az a lény hogyan élt. Földlakó vagy? Nézd meg a rólunk szóló filmet.

1. Valószínűleg a török hódítás miatt. A török minden más állatot elhajtott.