A kokainhoz elképesztő gazdagság, intrika, hamis csillogás, vér és nyomor kötődik — mielőtt a szerre rátérnénk, vessünk egy pillantást a növényre, amelyből készül. A tetszetős külsejű kokacserjét Dél-Amerikában legalább nyolcezer éve termesztik. Mindkét fajának, a közönséges és a kolumbiai kokának is két változata van. Valószínűleg mind a négy ugyanattól az őstől származik, melyet egymástól függetlenül háziasítottak több helyütt. Ma Északnyugat-Argentínától Kolumbiáig termesztik, a hozzá kötődő hírekben legtöbbször ez az utóbbi ország szerepel. Kolumbiában egész kiskirályságok alapulnak a kokainon, a legnépszerűbb fejedelem a híres vízilótenyésztő, Pablo Escobar volt.
Erythroxylum novogranatense var. novogranatense. Forrás: Ilmari Karonen - Enn1.jpg, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=7455754
A mezítlábas kokacserje még nagyon messze van a kokaintól. Egyszer egy — teljesen más jellegű — tanfolyamra, amelyen részt vettem, valaki hozott egy zacskó levelet Peruból. Egyszerűen berakta a bőröndbe, ami nem volt éppen körültekintő és veszélytelen művelet, de megúszta. Néhányan kipróbáltuk hát a kokateát, majd egy másik nap a levélrágcsálást. Mind a két módon élénkített, de simábban, fokozatosabban, mint a kávé, és utána nem következett zuhanás. Mintha némi belső melegséget, tettrekészséget és kissé tágabbra nyílt szemet adott volna. Nem tűnt egészségre ártalmasnak (ellentétben mondjuk egy virslivel, amelyben ízlelhetően tolonganak az e-betűk), és ezt a szubjektív érzést sok tanulmány is megerősíti. A kokának többféle gyógyhatást is tulajdonítanak, állítólag különösen alkalmas a hegyi betegség ellen, így jól jön a négyezer méter magasban nehéz munkát kifejtő parasztoknak.
Forrás: Federico Scarionati, Unsplash
Itt egy kis nyelvi kitérőt kell tennünk. Magyarul a drog szó eredetileg növényi hatóanyag-kivonatot jelentett. Ma már ezt az angol drug nyomán beárnyékolja a „kábítószer” jelentés. (Ez utóbbi szóról a Kádár-korszak — amúgy láncdohányos és alkoholista — párttitkára sejlik fel, akinek mindegy volt, hogy egy szer serkent-e vagy nyugtat. Dekadens, nyugati, tehát kábít!) Közben a drug angolul szélesebb értelmű, gyógyszert is jelent. A (többnyire illegális) tudatmódosítószereket e nyelv a „recreational drugs” terminussal jelöli. Szóval jó kis zűrzavar van itt a szavakkal, mint ahogyan a tudatmódosító anyagok körül is.
Témánkhoz ez annyiban kapcsolódik, hogy a kokalevélre leginkább az első magyar jelentés, a „gyógynövény” illik. Az indiánok évezredek óta rágják, akár naponta, és nem tűnik úgy, hogy bármi káros hatása lenne. Peruban filteres formában is kapható kokatea a boltban. Persze az európai törvényhozókat ez nem érdekli, és egy elbírálás alá került a kokainnal, ami olyan, mintha a mákot egy kalap alá vennék a heroinnal. Ide vallási szertartások, oda gyógyhatás, nem kell nekünk semmiféle gyanús kulimász!
Forrás: inkaterra.com
Ahhoz, hogy ezek az ártatlan, sőt, jótékony levelek a hírhedt szerré alakuljanak, benzinbe, kénsavba, ammóniába és hasonló barátságos anyagokba kell áztatni őket, kinyerendő belőlük a kokainhidrokloridot (C17H21NO4). A barna kokapasztát sósavval mossák, káliumsót adnak hozzá és még pancsolgatják egy kicsit. A savakkal aztán nem sokat lárifáriznak, kizuttyantják az egészet az őserdőbe, ami kevéssé segíti elő a mélymulcs kialakulását. Nem három literről beszélünk; vagy fél tonna levélből lesz egy kiló fehér kokainpor, amit a tévében szoktak mutogatni, hogy lám, lecsaptunk a gonosz csempészekre. A lefülelt csempészek többsége valójában egyszerű balek, akit párezer euró ígéretével felfogadnak öszvérnek. Miközben dupla falu bőröndjükben az előre értesített hatóság „megtalálja” a két kiló cuccot, a mázsák parádésan felsétálnak a repülőre. Mindenki jól jár; a kokainbáró fillérekért átküldte a rakományt, a vámos felmutatja a lefülelt zacskókat, és zsebreteszi a jattot. Az európai lúzer pedig, miközben lehúz nyolc évet a perui kóterban, jelentős karakterfejlődésen megy keresztül. A kartelek a multikat megszégyenítő hatékonysággal bonyolítják a termelést, szállítást, terjesztést; az egész megaüzletet.
Az első világba szerencsésen átjutott kokaint jól ismerjük a gazdagok életét mutató művekből. Az anyag hivatalos neve benzoil-ekgonin-metilészter, ami azért mégsem akármi. Ő maga sem akármi — argó nevei közül a koksz tűnik a legtalálóbbnak, minthogy igencsak bedurrant az önbizalom kályhájában. Ha láttál már bekokszozott embert, tudod, miről beszélek. A magyar uralkodó osztály egyes tagjairól is lerí, hogy nem teljesen absztinensek a fehér por tekintetében. Őróluk nem fogunk itt képet közölni, de akinek szeme van, az lát.
Forrás: Red Granite Pictures, Fair use, https://en.wikipedia.org/w/index.php?curid=56629104
Noha nincs bejárásom a felső tízezerbe, egyszer engem is megkínáltak kokainnal. Hosszas hezitálás után győzött a tudományos érdeklődés, és — ha nem is jachton egy kéjnő fenekéről — felszívtam a fehéres port. Eléggé más történt, mint amit vártam. A filmekben látott eufóriából semmi nem jelentkezett. Nem járt módosult érzékeléssel sem. Egyszerűen azt éreztem, hogy most le tudnék ülni a gép elé, és három órán keresztül fókuszálni egy témára, csépelni a billentyűket, miközben egyszer sem kalandoznak el a gondolataim. Csábító lehet azoknak, akiknek mindene a teljesítmény, ráadásul a pénzük is megvan hozzá. Persze az egészségi következmények — a részletezésüktől most talán tekintsünk el — annyira nem biztatók. Szerencsére a kokain ára miatt nem áll fenn a veszély, hogy tömegek szoknak rá az Ormánságban vagy Sajószentpéteren.
Viszont van a kokainnál is lejjebb, mégpedig a crack. Általában nem jó, ha valamire nincs magyar szó, de ebben az esetben nagyot lélegezhetünk, amiért csak hírből ismerjük ezt az istencsapását. A „sima” kokain tulajdonképpen egyfajta só, amelyet valamilyen gyenge bázisos anyaggal (többnyire sütőporral) felhevítenek, hogy leválasszák róla a HCl-csoportot. A keletkező bázisos forma nem oldódik vízben, viszont szívhatóvá válik. A crack név állítólag az égés közbeni ropogásból ered. Kissé szabadon talán a „repesztés” szóval fordíthatnánk le.
Crack-kristályok. Forrás: Commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=70839
A szívható crack azonnal hat, és a leírások szerint erős eufóriát okoz. Csak úgy repeszt a fogyasztó, de nem soká, mert a hatás mindössze vagy tíz percig tart, ami után erős az inger újabb adagra. A „repesztő” a leírások szerint még a kokainnál is addiktívebb és pusztítóbb, ráadásul bagóért vesztegetik. Az egyik ok, ami miatt Amerikában kiment a divatból, az, hogy a felhasználói gyorsan fogynak. A másik: még gonoszabb szerek, például az úgynevezett kristály megjelenése.
A crack a nyolcvanas években ütötte fel a fejét, egyesek szerint Kaliforniában, mások szerint Floridában. Reagan elnök válaszképpen felmelegítette a hírhedt elődje, Nixon által 1971-ben meghirdetett „drogok elleni harcot”. Nixon szerint „a kábítószer az első számú közellenség”. Úgy tűnik, az elnökök fantáziája kevéssé szárnyaló: az ifjabbik Bush a „terrorizmus elleni harc” néven hirdetett szent háborút néhány órával az ikertornyok ledőlése után. Ennek volt néhány millió áldozata a muzulmán országokban, de hát ők nem számítanak. Persze korábban a crack meg a hozzá kötődő bűnözés odahaza ugyanilyen mértékben irtotta a népet, de a négerek sem számítanak. Az USA számos nagyvárosának belső részei a crack-járvány idején kezdtek végképp apokaliptikus scifi-filmmé alakulni. A reagani dzsihád eredményeképpen pedig az USA-ban többszörösére nőtt a börtönnépesség. Mivel ebben az országban a börtön vállalkozás, a GDP örvendetesen gyarapodott.
Az USA hadviselése persze szokás szerint nem csak hazai földön zajlott. Kolumbiában 1992 és 2000 között legalább egymilliárd dollárt költöttek a kábítószer elleni háborúra, és ezt szó szerint kell érteni. Harci helikopterek, szétbombázott indián falvak, civil áldozatok tömegei. Érdekes módon, miközben glifozáttal permetezték az őserdőket, a kokacserje termesztési területe az ötszörösére növekedett. Amúgy a nyolcvanas években Peru és Bolívia volt a legnagyobb termesztő, csak miután itt az USA elkezdett lövöldözni, a csempészek átköltöztek Kolumbiába.
Lehet, hogy ez az óriási hadviselés csak hókusz-pókusz? Elég sajátos elképzelés: Ahhoz, hogy a Wall Streeten ne szippantsanak, az indiánok földjét kell szétmérgezni. Kissé olyan, mintha az alkoholizmust úgy próbálnánk megszüntetni, hogy letaroljuk a szőlővidékeket. János bácsi, félre az útból, jön a gyomirtós helikopter! Sajnos, ez a modern módszer csak a harmadik világban elfogadott. Hollandia is a nemzetközi drogkereskedelem egyik kiemelt állomása, Groningent mégsem vették tűz alá amerikai csapatok.
Forrás: Caesar MariO Garca/Pacific Press via ZUMA Wire
Nixon belügyi főmunkatársa, John Ehrlichman 1994-ben a következőt nyilatkozta a Harper’s Magazine munkatársának: „Tudtuk, nem büntethetjük azt, ha valaki a [vietnami] háború ellen van vagy fekete. Ám azzal, hogy a nép szemében a hippiket a marihuánával, a feketéket pedig a heroinnal kötjük össze, miközben mindkettőt súlyosan büntetendővé tesszük, szét tudjuk bomlasztani ezeket a közösségeket. Letartóztathatjuk a vezetőiket, házkutatást tarthatunk, feloszlathatjuk a gyűléseiket, és minden este szidalmazhatjuk őket a hírekben. Tudtuk, hogy hazudunk a drogokról? Persze, hogy tudtuk.”1
Kissé eltértünk a kokótól, vagy mégsem? A kokain csak a sátán egyik arca, márpedig a kereszténység egyik nagy tanulsága, hogy minél jobban küzdünk az ördög ellen, annál erősebb lesz. A megoldás teljesen máshol rejlik: például lelkesítő életcélt adhatunk a gettónégereknek (vagy, közelebb, a cigányoknak). És még tovább is mennék: Ha tényleg meg akarjuk oldani a társadalmi problémákat, akkor nem csak a szegény, elnyomott, szimpatikus embereknek, az indiánoknak, a hajdani rabszolgák leszármazottainak kell utat mutatnunk. Hanem a Wall Street farkasainak is. Mert ők is emberek, csak lyuk tátong a lelkükön, azt próbálják betömködni atomrakétával meg kokainnal.
Hogyan hathatunk eltévelyedett társainkra? Hát ez ma a lényeges kérdések egyike. A farkasok maguktól biztos, hogy nem lesznek képesek báránnyá változni. Ezért van szükség ránk, léleksimogatókra, töprengő értelmiségiekre, álmodozó művészekre. Még egy vacak géppisztolyunk sincs, de a képzelőerőnk, átérzésünk, lényeglátásunk segíthet szegény nyamvadtakon.
„We knew we couldn’t make it illegal to be either against the war or black, but by getting the public to associate the hippies with marijuana and blacks with heroin, and then criminalizing both heavily, we could disrupt those communities. We could arrest their leaders, raid their homes, break up their meetings, and vilify them night after night on the evening news. Did we know we were lying about the drugs? Of course we did.” Forrás
Köszönöm ezt az összefoglalót is, kedves Péter! Mindig jó olvasni az érdekességeidet, a te különleges stílusodban.