Nemrégiben megkérdezték tőlem, hogy miért írok olyan gyakran tudatmódosító szerekről. Még olyan cikkekben is, amelyeknek más a fókusza, újra és újra felüti a fejét ez a témakör. Mintha folyamatosan lőnéd magad, hangzott az enyhe korholás, holott még fekete teát sem iszol.
"Halványan világít bennük az őserő" - ez nagyon szép. Bár gépen és kibertéren át jött, azért van ebben az írásban igaziság, amelyet nem lehet megrontani. Végül is az élet melengető sugárzása - bármely formát töltsön is fel egy-egy pillanatban - nem veszíti lényegét.
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy lehet, hogy egy-egy mester, mondjuk jógi fényképén is lehet érzékelni a szeme kisugárzását. Különösek ezek az áttételek.
Amúgy meg azt hiszem, a(z egyik) baj a kibertérrel meg gépekkel meg sok mindennel a hasznosságuk. Még akár a cuccra is igaz lehet ez. Csak milyen áron...
Igaz is. Jó, hogy mondod ezt a jógikról. Még filmen keresztül is átjön - például egyszer láttam egy filmet a Kumbha Méláról, és némelyik jógi a filmvászonon keresztül is végtelenül megindító erőteret közvetített, olyannyira, hogy csak folytak a könnyeim... Mind a hipertér, mind a kibertér lokális annak ellenére, hogy a dolgok távolinak tűnnek dualista figyelmünk számára... Hát igen, a hasznosság és bármilyen vonzóerő (pl. a cuccban) függőséget okozhat központ nélkül lebegő, labilis lelkekben, ami sokakra igaz ebben a természettől elrugaszkodott pillanatban. Rendkívül fontos, amit a föld táperejének megcsappanásáról és a felfújt de erőtlen növényekről írsz - ugyanez igaz az emberek jelentős hányadára is. Az igazság megfogalmazásával ugyanakkor gyógyító hatással vannak rám az írásaid – gondolom többekre. Ez fontos kulcs, mert mindvégig bírunk az egész-ség képességével, csak jó ennek tudatára jönni…
"Lebegő, labilis lelkek" -- ezt lehet, hogy egyszer ellopom.
Erre így nem is gondoltam, hogy az emberek is olyanok, mint a szántóföldi növények -- nagyok és pislákolók. Pedig elég felszállni a buszra, megannyi óriáscsecsemő.
Az igazság megfogalmazása -- hú, ez bonyolult dolog. Például amikor rájöttem, hogy a tőlünk elhurcolt "zsidók" nem zsidók voltak, hanem magyarok. Vagy hogy ez a képződmény itt a Kárpát-medence nyugati felén egy indián rezervátum. Amikor egy-egy ilyen leesik, annyi minden a helyére kerül. Majd ezekről a témákról egyszer írok is. Csak közben vannak másfajta igazságok is, és fontos teret adni azoknak is. Ugyanakkor meg mégiscsak létezik elkenés meg politikai korrektségnek hazudott mellébeszélés, és ezek a felfrissítő nyers metaforák rámutathatnak fontos mintákra.
:) Igen, mindig elkél a felfrissítő nyers mintafeltárás - jót tesz a tenszegritásnak, táplálja az energiatestet, amely csalhatatlan igazság-iránytű... Fú, kíváncsi vagyok a rezervátumos cikkedre!
"Halványan világít bennük az őserő" - ez nagyon szép. Bár gépen és kibertéren át jött, azért van ebben az írásban igaziság, amelyet nem lehet megrontani. Végül is az élet melengető sugárzása - bármely formát töltsön is fel egy-egy pillanatban - nem veszíti lényegét.
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy lehet, hogy egy-egy mester, mondjuk jógi fényképén is lehet érzékelni a szeme kisugárzását. Különösek ezek az áttételek.
Amúgy meg azt hiszem, a(z egyik) baj a kibertérrel meg gépekkel meg sok mindennel a hasznosságuk. Még akár a cuccra is igaz lehet ez. Csak milyen áron...
Igaz is. Jó, hogy mondod ezt a jógikról. Még filmen keresztül is átjön - például egyszer láttam egy filmet a Kumbha Méláról, és némelyik jógi a filmvászonon keresztül is végtelenül megindító erőteret közvetített, olyannyira, hogy csak folytak a könnyeim... Mind a hipertér, mind a kibertér lokális annak ellenére, hogy a dolgok távolinak tűnnek dualista figyelmünk számára... Hát igen, a hasznosság és bármilyen vonzóerő (pl. a cuccban) függőséget okozhat központ nélkül lebegő, labilis lelkekben, ami sokakra igaz ebben a természettől elrugaszkodott pillanatban. Rendkívül fontos, amit a föld táperejének megcsappanásáról és a felfújt de erőtlen növényekről írsz - ugyanez igaz az emberek jelentős hányadára is. Az igazság megfogalmazásával ugyanakkor gyógyító hatással vannak rám az írásaid – gondolom többekre. Ez fontos kulcs, mert mindvégig bírunk az egész-ség képességével, csak jó ennek tudatára jönni…
"Lebegő, labilis lelkek" -- ezt lehet, hogy egyszer ellopom.
Erre így nem is gondoltam, hogy az emberek is olyanok, mint a szántóföldi növények -- nagyok és pislákolók. Pedig elég felszállni a buszra, megannyi óriáscsecsemő.
Az igazság megfogalmazása -- hú, ez bonyolult dolog. Például amikor rájöttem, hogy a tőlünk elhurcolt "zsidók" nem zsidók voltak, hanem magyarok. Vagy hogy ez a képződmény itt a Kárpát-medence nyugati felén egy indián rezervátum. Amikor egy-egy ilyen leesik, annyi minden a helyére kerül. Majd ezekről a témákról egyszer írok is. Csak közben vannak másfajta igazságok is, és fontos teret adni azoknak is. Ugyanakkor meg mégiscsak létezik elkenés meg politikai korrektségnek hazudott mellébeszélés, és ezek a felfrissítő nyers metaforák rámutathatnak fontos mintákra.
Köszönöm a biztatást :)
:) Igen, mindig elkél a felfrissítő nyers mintafeltárás - jót tesz a tenszegritásnak, táplálja az energiatestet, amely csalhatatlan igazság-iránytű... Fú, kíváncsi vagyok a rezervátumos cikkedre!