Ebben az írásban néhány tabut fogunk körüljárni. Figyelem! A vizsgálat nem állítást jelent. Csak kíváncsiságot minden oldalról. Igen, az oltár mögé is bemegyünk, benézünk a szekrénykébe, ahol a kegytárgyakat tartják. Tényleg rejlik itt valami misztérium, vagy csak a pap abrakadabrázik?
Helló májsztró csak két dolog az egyik hogy az "Évmilliókig éltünk néhány tucat fős hordában"-t azt én másképp képzelem és hogy az ősember/barlang stb darwinisztikus képzetek igen mélyen ülnek a tudatalattikban és pl a Harari meg Kurzweil urak elméjében is és ez egy roppant fontos és alapvető dolog ami nem úgy van mert volt Atlantisz, azelőtt meg az égből(magasabb dimenzióból) szálltunk alá vagyis az ember mint olyan fentről jött lefelé,stb....a másik meg egy jópofa Rick és Morty részlet a 911 kapcsán ami pont tegnap jött fel nekem https://www.youtube.com/watch?v=C6f3xkARctA
Hát erről beszélek... Te magasabb dimenzióból szálltál alá, én viszont évmilliók óta a barlangban élek néhány tucat fős hordában. De nem számít, mert hamarosan mindnyájan uborkává változunk.
"Hakuin zen mestert a tiszta életéért csodálták a szomszédjai. A közelében lakott egy gyönyörűséges japán lány, kinek szülei élelmiszerbolt tulajdonosai voltak. Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, a szülők észrevették, hogy leányuk kisbabát vár. Szörnyen megdühödtek, de a lány nem volt hajlandó elárulni, ki a gyermeke apja. Majd hosszas faggatás után, végre kimondta a nevét: "Hakuin az." A szülök dühösen elmentek a mesterhez, aki csak ennyit kérdezett:
- Valóban?
Miután a kisbaba megszületett, elvitték Hakuinhoz. A mester addigra elvesztette jó hírét, ami egyáltalán nem bosszantotta, és a gyermeknek jó gondját viselte. A szomszédjaitól szerzett tejet, és minden mást, amire a kicsinek szüksége volt Egy évvel később a leányanya, gyötrő hallgatását
megtörve, bevallotta szüleinek az igazat A gyermek igazi apja egy fiatal férfi volt, aki a halpiacon dolgozott. A leány anyja és apja nyomban elmentek Hakuinhoz, hogy bocsánatát kérjék. Hosszasan mentegetőztek, és visszakérték a gyermeket. . Hakuin beleegyezett, és a kicsit átadva, mindössze
ennyit kérdezett:
- Valóban?"
(in Zen Flesh, Zen Bones transcribed by Nyogen Senzaki and Paul Reps fordította:
Illetve a minket korulvevo, kenyszerkent megelt valosagot nem akarta feleslegesen ertelmezni, hajlitani, maga kepere alakitani ( ahogy mi tesszuk) azt nem valasztotta hanem elfogadta ,vagy inkabb fuggetlen volt attol- es mindig rakerdezett... ez is segit...
Helló májsztró csak két dolog az egyik hogy az "Évmilliókig éltünk néhány tucat fős hordában"-t azt én másképp képzelem és hogy az ősember/barlang stb darwinisztikus képzetek igen mélyen ülnek a tudatalattikban és pl a Harari meg Kurzweil urak elméjében is és ez egy roppant fontos és alapvető dolog ami nem úgy van mert volt Atlantisz, azelőtt meg az égből(magasabb dimenzióból) szálltunk alá vagyis az ember mint olyan fentről jött lefelé,stb....a másik meg egy jópofa Rick és Morty részlet a 911 kapcsán ami pont tegnap jött fel nekem https://www.youtube.com/watch?v=C6f3xkARctA
Hát erről beszélek... Te magasabb dimenzióból szálltál alá, én viszont évmilliók óta a barlangban élek néhány tucat fős hordában. De nem számít, mert hamarosan mindnyájan uborkává változunk.
Valóban? ...
kibontva egy zen történetben...
"Hakuin zen mestert a tiszta életéért csodálták a szomszédjai. A közelében lakott egy gyönyörűséges japán lány, kinek szülei élelmiszerbolt tulajdonosai voltak. Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, a szülők észrevették, hogy leányuk kisbabát vár. Szörnyen megdühödtek, de a lány nem volt hajlandó elárulni, ki a gyermeke apja. Majd hosszas faggatás után, végre kimondta a nevét: "Hakuin az." A szülök dühösen elmentek a mesterhez, aki csak ennyit kérdezett:
- Valóban?
Miután a kisbaba megszületett, elvitték Hakuinhoz. A mester addigra elvesztette jó hírét, ami egyáltalán nem bosszantotta, és a gyermeknek jó gondját viselte. A szomszédjaitól szerzett tejet, és minden mást, amire a kicsinek szüksége volt Egy évvel később a leányanya, gyötrő hallgatását
megtörve, bevallotta szüleinek az igazat A gyermek igazi apja egy fiatal férfi volt, aki a halpiacon dolgozott. A leány anyja és apja nyomban elmentek Hakuinhoz, hogy bocsánatát kérjék. Hosszasan mentegetőztek, és visszakérték a gyermeket. . Hakuin beleegyezett, és a kicsit átadva, mindössze
ennyit kérdezett:
- Valóban?"
(in Zen Flesh, Zen Bones transcribed by Nyogen Senzaki and Paul Reps fordította:
Szigeti György)
Keresem a kapcsolatot a cikk meg a történet között... Az, hogy a szerzetes szabad volt a gondolataiban és a cselekedeteiben?
Illetve a minket korulvevo, kenyszerkent megelt valosagot nem akarta feleslegesen ertelmezni, hajlitani, maga kepere alakitani ( ahogy mi tesszuk) azt nem valasztotta hanem elfogadta ,vagy inkabb fuggetlen volt attol- es mindig rakerdezett... ez is segit...
Valóban?