A nyolcvanas években Calgary egyetemén dívott egy különös szokás. Minden diákhirdetésen hatalmas betűkkel díszelgett a SZEX szó. Ilyenformán: „A SZEX remek dolog és van egy remek eladó biciklim is.” „Ha SZEXről nem is lesz szó, olcsón korrepetálok matekból.” Hát most bizony sajátos SZEXuális magatartásformákról fogunk beszélni. A Tiltott gondolatok című cikkben beharangoztam, hogy időnként megnyitunk egy-egy újabb Pandora-szelencét. Ma elég meleg téma kerül terítékre. Különösen, ha érintett vagy benne, nagy higgadtságot ajánlok. Cikkünk címét egy Korál-számból kölcsönöztük.
A pillanatnyi közhiedelem szerint az emberi homoszexualitás legalábbis részben öröklött. Titokzatos gének okozzák, akár a kék vagy a barna szemet, és így természetesen, akárcsak a szemünk színét, az irányultságunkat sem tudjuk megváltoztatni.
Ehhez képest, ha megvizsgáljuk az emberi szexuális irányultságot, érdekes kérdések merülnek fel. Vajon miért pont a katolikus papok között bukkan fel olyan gyakran a homoszexualitás génje? Az ilyen génnel rendelkező férfiak jobban vonzódnának a papi hivatáshoz és azon belül is épp a katolicizmushoz? Nem esetleg a cölibátushoz, netán a papneveldékhez lehet-e inkább köze?
Az etológusok bevésődésnek nevezik azt a jelenséget, amikor egy fajnál egy adott életkorban rögzül valamilyen viselkedés. A kiskacsák például az életük árán is követik az anyjukat. Kikelés után, felszáradás közben van egy néhány órás időszak, amikor kiválasztják, hogy ki is ez. Ha a bevésődésre érzékeny időszakban nem récét látnak, hanem kotlóstyúkot, akkor azt fogják az anyjuknak tekinteni. Ha műanyag traktort, vagy nagy szőrös kutyát, akkor azt. Az egyetlen kritérium, hogy mozgó dolog legyen. Ettől kezdve ő az anyukájuk, tántoríthatatlanul követik bárhová.
Forrás: https://www.themichaelteaching.com/michael/imprinting-and-personality/
Létezik szexuális bevésődés is, például a madaraknál, illetve az embernél. A gyermek- és kamaszkori környezetünk mellett különösen az első testi élmények meghatározók. Boldogult terapeuta koromban találkoztam jellemző esetekkel. A páciens örökbefogadott, nincsenek hatéves kor előtti emlékei és homoszexuális. Az állami gondozottak között vajon miért jóval nagyobb arányú e jelenség előfordulása, mint az átlagos népességben?
Mindeközben nyilvánvaló, hogy a nemi vonzódásnak vannak öröklött összetevői. Többek között izgató a fiatal felnőtt kor, a „szépség” (például arcszimmetria), az életerő, a dominancia, hisz az ezekkel bíró partnerrel nagyobb eséllyel fogunk sikeresen szaporodni és felnevelni az utódokat. (A két nemnél valószínűleg némileg más a kritériumok egy része.) Ugyanakkor látjuk, hogy az emberi viselkedésben a kódolt jegyek nem teljesen automatikusak, felülíródhatnak az egyéni tapasztalat és a kulturális közeg által. Minden egyénnek, minden társadalomnak, minden kornak megvan a maga férfi- és nőideálja.
Forrás:Bob Brewer, Unsplash
Az ókori egyiptomiak a kopaszra borotvált, parókás női fejet tartották vonzónak. Afrikában sok helyütt a moletteket kedvelik, a karcsú nőt fejletlennek tartják. És itt a rengeteg furcsa gerjedés, most tekintsünk el attól, hogy ezek közül melyiket tartjuk aberrációnak. Mindenesetre létezik szado-mazó meg pedofília, nem beszélve a csipkésbugyi- és számos egyéb fétisről. Ha valaki kizárólag akkor tud elmenni, amikor aktus közben harsány operaária szól, az azért van, mert ilyen gént örökölt a szüleitől? Vagy csak a homoszexualitás különleges, annak jár gén?
A kizárólagos homoszexualitást okozó génnek valóban különlegesnek kellene lennie, ugyanis az ezt birtokló egyednek nincsenek utódai. Így a gén továbbélésére az egyedüli mód a rokonszelekció volna. Ez például a szociális rovaroknál, a méheknél, a hangyáknál fordul elő. A dolgozó önmaga nem szaporodik, viszont segít anyjának, a királynőnek, akinek így sok utódja lehet. A homoszexuális férfinak vagy nőnek egyértelműen meg kellene növelnie közeli rokonai szaporodási sikerét, hogy a szóban forgó gén fennmaradhasson. Ha jól számolom (rB > C)1, minden nem szaporodó homó embernek négy, vagy inkább öt unokahúg vagy -öcs felnevelésében kellene hatékonyan segédkeznie ahhoz, hogy az allél2 ne szelektálódjon ki a populációból.
Biszexualitást okozó gén már lehetséges, hisz az ilyen egyed tovább tudja adni a génjeit az utódainak. Itt van például a bonobó. Erről a csimpánzfajról eléggé köztudott, hogy békés, szexmániás és biszexuális, tökéletesen megtestesíti a „szeretkezz, ne háborúzz!”-szlogent. Mielőtt levonnánk a következtetést, hogy a főemlősök között ez a természetes, azért vessünk egy pillantást a többi rokonra is: a gorilla háremet tart, a csimpánz promiszkuitásban él, a gibbon monogám párkapcsolatban, a szelíd, jobbára magányos orangután pedig megdöbbentő módon képes a nemi erőszakra.
Forrás: vieleineinerhuelle, Pixabay
Hát ezt igazán nem vártuk volna tőle. A bonobó viszont, ha már elkezdünk címkéket aggatni rá, nem csupán biszex, de pedofil is; nála a szexuális viselkedés kortól és nemtől függetlenül egyfajta békéltető szerepet is betölt. Más állatoknál a homoszexualitás sokszor egyszerűen azért jön létre, mert az egyednek nincs más lehetősége. A ketrecben tartott japán fürjkakasokat szétfeszítik a hormonok, így tyúk híján egymásra ugrálnak. A másik okot valószínűleg inkább Konrad Lorenz szerelmes csókája szemlélteti, aki gazdája fülébe dugdosta a szerelmi ajándéknak szánt ízletes kukacokat. Azt hiszem, kevesen vetemednének olyan elmélet felállítására, miszerint a csóka genomjában előfordul egy, az emberre irányuló szexuális allél. Valószínűbb egy tanulási időszak, ahol a környezet dönti el a madár későbbi szexuális érdeklődését. Normális esetben a korai környezet csókákból áll, de ha a fiókát emberek nevelik fel, kifejlett korában emberhez vonzódhat csóka helyett. Éppígy, ha egy lény bevésődési időszakában ellenkező nemű fajtárs helyett saját neműre irányul a figyelem, az válhat célponttá.
Egyes emberi közösségekben bevett dolog a homoszexualitás valamilyen formája. A legismertebb példa az ókori Görögország. A börtönben, a kolostorokban nyilván az egynemű környezet miatt alakul ki ez a szokás, akár a már említett fürjeknél. Vagy itt vannak a mexikói zapoték indiánok, akiknél létezik az úgynevezett harmadik nem, a muxe. A muxe olyan férfi, aki gyakran inkább női munkát végez, nőnek öltözik, és egyéntől függően folytathat szexuális viszonyt férfival, nővel, vagy senkivel. A muxét nem éri hátrányos megkülönböztetés, megbecsült tagja a társadalomnak.
A törekvés, hogy ne bántsunk embereket olyasmiért, amiről nem tehetnek, nálunk is dicsérendő. A homoszexualitás esetében ez működik is, de mi a helyzet például a pedofíliával? Mindenki szenvedélyesen gyűlöli a pedofilokat, a börtönben el kell őket különíteni a többi rabtól, különben kinyírhatják őket. Holott ők éppúgy nem tehetnek a vonzódásukról, mint bárki más! A szexuális irányultság nagyon ritkán tudatosan választott, viszont az egyik legerősebb motivációnk. Mi a megoldás? Lehetne önmegtartóztatás vagy önkielégítés. (Azért egy pillanatra képzeld el, hogy ezt neked teszik kötelezővé egész életeden keresztül.) Vagy a nemi orientáció megváltoztatása, ami ma abszolút tabutéma. Ilyen lehetőséget a homoszexuálisok esetében fel sem lehet vetni, azonnal megköveznek a woke3 ideológusok, akikhez képest az inkvizítorok szelíd bárányok voltak.
Forrás: commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=74846329
A mai dogma szerint az átirányítás lehetetlen. Csakhogy Milton Erickson csinált ilyet. Más kérdés, hogy mennyire próbára tevő a feladat, de ez már a pszichológia és pszichiátria jelenlegi képességeit tükrözi. Őszintén szólva a pedofilok esetében nem tudom, milyen más alternatíva merül fel, esetleg még a guillotine jöhet számításba.
A „woke” nézetek bősz hangoztatása közben pedig nagyon is intenzív átnevelés folyik. Már régen nem a homoszexuális emberek elfogadása a tét. A filmekben már régóta, újabban sok ország hivatalos médiájában is erős propaganda zajlik a homoszexualitás és különféle bonyolult nevű nemi azonosulások népszerűsítése érdekében. Egyes helyeken, például Kanadában ezt állami szintre emelték. A gyerekek, kamaszok körében pedig a kampány látványosan hatékony. Az USA-ban a 45 előtt születetteknek kevesebb, mint 2%-a vallja magát homo- vagy biszexuálisnak, míg a 2000 körül születetteknek már 20%-a. Lehet érvelni, hogy ó, régen is ennyien voltak, csak most mertek kilépni a szekrényből. A génekre is ki lehet találni elméleteket, hogy biztosan mást kódoló gének különleges kombinációja a ludas, vagy állandóan megújul a mutáció, de azért ezek inkább a Piroska meg a farkas kategóriájába tartozó magyarázatok.
Úgyhogy talán időszerű lenne elgondolkodnunk azon, hogy tulajdonképpen mit akarunk a társadalomban. Jó-e nekünk, ha egyre szélesebb rétegek kezdenek vonzódni a saját nemük felé? Fajunk megszállottan püföli szét a bolygót; ebből a szempontból a túlszaporodást csökkentő homoszexualitás természetes, akár üdvözlendő reakció is lehet. (Persze a bérelhető anyaméhekkel ez az előny eltűnik.) Mindenesetre, akár úgy döntünk, hogy ezt akarjuk, akár nem, a mitikus magyarázatoknál hasznosabb elfogulatlanul megvizsgálni ezt a nagy érzelmeket felkavaró témát. Talán tévedek az okokat illetőleg, abban viszont biztos vagyok, hogy harcos részrehajlás meg vallásos tézisek helyett jó lenne tisztába kerülni a valós mozgatórugókkal.
Egy másik kérdés a nagyobb környezet, amelyben e kérdés egyáltalán felmerül. Miért lett ez a téma most olyan rettenetesen fontos? Nem tarthatjuk kizártnak, hogy bizonyos hatalmi körök a figyelmünket akarják elterelni a társadalmi változásokról. Ne a múlt században kiharcolt szabadságjogok fokozatos megnyirbálása, az egyre szélesebbé váló adatgyűjtés foglalkoztasson; öljük egymást amiatt, hogy nőnek öltözött férfiak bemutatót tarthatnak-e az osztályteremben. Vajon bolygónkon, ahol éppen a huszonharmadik háborút nyitják meg, nincsenek fontosabb dolgok?
Szerencsére, amint az alábbi kétperces videóban láthatjuk, a fejlett országokban már meghaladták a két nem dilemmáját. A számos, újonnan felfedezett nem kérdése, akár a „hibás” testek késsel, hormonokkal való átszabása már túllép cikkünk keretein.
C az egyed szaporodási vesztesége, B a kedvezményezett rokon nyeresége, r a rokonsági fok 0 és 1 között. Egy unokahúg/öcs génállománya 25%-ban azonos a miénkkel. Ahhoz, hogy a saját nemszaporodási veszteségünket kompenzáljuk, legalább 100%-ot kell kapnunk.
Egy gén egyik lehetséges változata
Eredetileg a társadalmi igazságtalanság ellen, az elnyomott csoportok, különösen a feketék érdekében fellépő mozgalom az USA-ban. Egyes művelői ma az eredeti célokkal ellentétben a száműzéskultúrával (cancel culture) egyetemben minden, az ő sajátos ideológiájukkal ellentétes véleményt igyekeznek elfojtani.