Tiszta sor

Torontóban egyszer kreatív munkakört hirdetett egy cég. Mikor elmentem, kifejtették, hogy legelőszöris meg kell ismernünk a terméket – azaz házaló árusok leszünk. Garantált fizetést adtak – volna, ha a feltételeket teljesíteni lehetett volna. Minden átverés volt, a munkaerőtoborzás, a bemutató, talán maga a nonpluszultra porszívó is, bár ezt nem tudhatom. Szívni tudott. Egy csomag papírtörülközővel kellett becsengetni jobb sorsra érdemes emberekhez azzal, hogy cserébe hadd mutassuk be tíz percben a csodagépet. Majd másfél órát töltöttünk a lakásban, a legkisebb zugból is port szivattyúzva elő. Porzsák helyett négyszögletes textileket kellett helyeznünk a gépre, amelyekben látványos volt a kosz.

Forrás: sciencemuseum.org.uk

A fekete rongyokat szétteregettük a földön, a végén alig lehetett járni tőlük a szobában. A tisztának látszó szőnyegtől a kisbaba ágyáig mindenhonnan port húztunk elő, közben a piszok egészségkárosító hatásaival ijesztgettük a népet. A gép háromezer akkori dollárba került, mikor valószínűleg százért is lehetett porszívót venni. E sajátos eladási modell a szégyentelen profit miatt bizonyára bevált, mármint a tulajdonosnak. Mi eldobható, folyamatosan cserélődő alkatrészek voltunk. A közel egy hét alatt, amíg megpróbáltam helytállni a terepen, összesen egy porszívót adott el a mikrobuszunkból egy kínai.

A látszólag tiszta helyekről elővarázsolt kosz azért elgondolkodtatott. Mikor igazán tiszta valami? És meddig lehet elmenni a tisztaságkeresésben? Mindenkinek van egy távoli rokona vagy ismerőse, akinél a szőnyegre terített védőszőnyeget átlátszó műanyag védi a kopástól és a piszoktól. A komódon glédában állnak a művirágok, a levegőben fertőtlenítő-illat terjeng, és a napsugár hasra esik a parkettán.

A modern társadalomban racionálisnak gondoljuk magunkat, pedig a lényünknek van egy elég erős misztikus oldala is. A közösségi babonáinkat észre sem vesszük, annyira a valóságunk részei. Gondos takarítónéni jó sok szert tesz felmosáskor a vödörbe, hiszen attól lesz tiszta a padló. (Hogy a patak milyen szépen fog habzani, nem az ő dolga.) De mi marad abból a vegyszerből ott, ahol a gyerekek fognak játszani? Ennél is bizarrabb a modern mosogatás. Attól lesz egészséges az edény, amibe a saját ételünket tesszük, hogy bekenjük méreggel! De hát a mosogatószer csak a bacikat irtja, vonnak vállat az emberek, noha nem tudom, hányan olvastak utána, mit tartalmaz. És vajon melyik bacit? Egy átlagos emberben egyes források szerint negyven, más források szerint százbillió baktérium meg efféle lényecske éldegél. Kis ökoszisztémák vagyunk mindnyájan, valóságos bolygók, az utóbbi időben egyre jobban távolodva egymástól, akár a galaxisok.

Forrás: ESA / Hubble, Wikipédia

Most inkább közelítsünk rá a belső részeinkre: a táplálékot feldolgozó életközösségünk bizonyára ujjong, mikor megérkeznek hozzá a pici lények gyilkolására szolgáló vegyszerek. Ugyan, a mosogatószert leöblítjük! Hát, amikor egy pizzázóban dolgoztam, a tálcákat fertőtlenítővel kellett lemosnunk, tilos volt leöblíteni őket, és ezekre tettük a tésztagombócokat. És vajon az otthoni öblítés minden vegyszermaradékot eltüntet? Vagy részben jelképes tett, olyan, mintha ezzel jeleznénk, hogy a méreg már nincs ott? Egyfajta rituálénak is felfoghatjuk a tisztítást, mellyel meggyőzzük magunkat, hogy most már tiszta, bűntelen, áldott, kóser az a bizonyos tárgy.

Forrás: Sasin Tipchai, Pixabay

Tisztaság fél egészség, mondják. Vagy lehet, hogy a tisztaság fél az egészségtől?

Ha már a látszatról van szó, itt a kozmetikai ipar. Ez a derék ágazat Nyugaton már a nyolcvanas években lekaszálta a népet, bár eleinte még inkább csak a nőket. Amikor annak idején megérkeztünk Németországba, kulturálatlan keleteurópai orrunknak feltűnt a jóformán minden nőt kísérő illatfelhő. Észak-Amerikában a samponreklámok nemtől függetlenül mosómedvévé változtattak mindenkit. Az érdekes az volt, hogy minél gyakrabban mostuk a hajunkat, annál zsírosabb lett. Hadd indítsak útnak egy új összeesküvés-elméletet! Nem zárhatjuk ki, hogy a hajmosó valamilyen összetevője szándékosan hozta elő a zsírt, amellyel az egynapi selymességért fizettünk. Kamaszként én is áldozatául estem a divatnak, a végén oda jutva, hogy naponta kellett mosnom a hajamat, ha nem akartam, hogy olyan tapintású legyen, mint a zsíroskenyér. Calgaryban a mínusz harminc fokban félig megszáradt hajjal álltak az emberek a buszmegállóban, hisz a hajmosás a reggeli zuhanyozás mindennapi, természetes része volt.

Forrás: Ryan McGuire, Pixabay

Ami a fürdést illeti, felmerül, hogy a bőrünkön élő szimbiotikus mikrolények lesikálása nem nyitja-e meg az utat a kevésbé jóindulatúak előtt. A víz önmagában valószínűleg még rendben van, egyes elméletek szerint a törzsfejlődésünk egy részében sok időt töltöttünk vízben, egyebek között innen származhat a csecsemő búvárreflexe is. Ha így van, hozzászoktunk a víz gyakori érintéséhez. Bizonyára nem véletlen, hogy az emberek szeretnek víz mellett nyaralni. A kőolajból csiholt, agyonreklámozott tusfürdők meg testápolók pozitív hatása már – tiszta átverés?

A himalájai szádhuknak, szent embereknek nincs ilyen problémájuk. És, miközben nem a napi fürdésükről híresek, az elméjük valószínűleg egy cseppet tisztább a mienknél. Ha már erről beszélünk, a tisztaság területén más szempontok is vannak.

„En lo puro no hay futuro. La pureza es en la mezcla.” (A vegytisztának nincs jövője. A tisztaság a keveredésben rejlik.)

Akár azt a kérdést is feltehetjük, hogy mi valójában a piszok. Angolul a dirt meg a soil szó egyszerre jelent piszkot és talajt. Miért tartjuk Földanyánk testét piszkosnak? A lovaskocsikat részben azért itiltották ki a nagyvárosokból, hogy ne szennyezzék a szép tiszta aszfaltot. Közben meg százezernyi, halálos gázokat pufogó fémdoboz szabadon rohangálhat. Olyan, mintha a tisztaságról alkotott elképzelésünk elakadt volna a középkori szinten, amikor az egyszerű, biológiai szennyeződés volt a probléma, nem a sugárzás meg a vegyi anyagok és mikroműanyagok özöne.

Forrás: Gabriel Jimenez, Unsplash

Ha élhető bolygót akarunk, valószínűleg először a fejünket érdemes kitisztítanunk. Biztos, hogy muszáj hűen szolgálnunk a vegyipart? A tudatmódosító szerekkel ellentétben a vegyszerektől elvonási tünetek nélkül is elkezdhetünk megszabadulni. Végül is valahogy elvoltunk pármillió évig Domestos nélkül.

Persze a legtöbb zöldként hirdetett tisztítószer jó, ha részben az. Ha csak most ébred kíváncsiság benned, hogy tulajdonképpen milyen vegyszereket is viszel be a lakásodba, érdemes lehet megnézni, hogy mit mondanak erről azok, akik érdek nélkül vizsgálják a témát. Lehet, hogy vannak olyan anyagok az ételedben, a ruháid között, a háztartásodban, amelyektől jó ötlet lehet megtisztulni?

Szerencsére a tisztaság terén vannak egyértelműen könnyű megoldások is. Táborban tiszta fahamuval (az állati zsír kivételével) jól el lehet mosogatni. Az ecet meglepően sok konyhai meg fürdőszobai felületet megtisztít. Vagy minek súlyos vegyszerekkel mosni, mikor minden bioboltban kapható mosódió? Röhejesen olcsó, az átlagos városi ruhát simán tisztára mossa, és nulla kárt okoz bennünk meg a környezetben. Nem kapok utána jutalékot, nyugodtan kipróbálhatod.