A nyelvvel foglalkozó embereken kívül valószínűleg kevesen tudják, hogy az „anyag” szót a nyelvújítók alkották az anyából a latin mater-materia mintájára. Előtte nem létezett a nyelvünkben ilyen fogalom. Végül is a testünk anyagát az anyánktól kapjuk.
Azt is gondolták, hogy minden jelenség anyja az anyag, bár ez vitatott. A tudat és az anyag viszonyáról elég sok szócsatát folytattak filozófusok, fizikusok, papok és alkoholisták. Minket most az utóbbiak érdekelnek, némileg kiterjesztett értelemben. Hogy az anyag és a tudat egy tőről fakad-e, arról megoszlanak a vélemények, de bizonyosfajta „anyag” egyértelműen képes hatni a tudatra. (A fordított irányról majd egy másik alkalommal.)
A tudatmódosító szerek közül eddig beszéltünk már a kávéról, a dohányról, a marihuánáról, a mákszármazékokról, és jönnek egyebek is. Miért fontos ez a téma? Nem tudom, a te környezetedben mi a helyzet, az enyémben a túlnyomó többség rendszeresen pakol magába valamilyen tudatmódosítót. A statisztika szerint Magyarország felnőtt népességének több, mint húsz százaléka (a férfiak 37%-a!) alkoholista. Noha ezek a kategóriák mindig kérdésesek, az alkoholista definíciója valószínűleg inkább túlságosan engedékeny, mint szigorú. És akkor itt van még a cigi, a nyugtató meg a cukor — nálunk nagyjából ezek okoznak tömegesen gondot. Lehet, a cukorra felhördülsz, hogy az nem is tudatmódosító — hát nem olyan látványos, mint a kokain, de a hosszú távú hatás is számít. Amikor egy népességnek több, mint a fele túlsúlyos, az bizony kihat a lelkiállapotára.
A ritka, alkalmankénti és a rendszeres szerhasználat között akkora a különbség, mint egy ciripelő tücsök és a sáskajárás között. Sok kultúrában élnek tudatmódosító anyagokkal gyógyító, tanító célból. Többnyire évszázados tapasztalattal, kialakult procedúrával, megfelelő vezetéssel. Az ajahuaszkát például eredetileg nem is a páciens fogyasztotta, csak a sámán, aki ettől belelátott az illetőbe, és meg tudta állapítani, hogy mi a baja és mire van szüksége. Egyes „hallucinogénnek” titulált szerek olyan érzékelési lehetőségeket nyithatnak meg, amelyek — megfelelő odafigyeléssel — később is megmaradnak.
A cuccot kipróbáló, korábban a szubkultúrában, ma már egyre inkább az átlagos fogyasztói tobzódásban élő fiatalok nemigen rendelkeznek tapasztalt vezetőkkel. Becsöppennek egy tudatmódosító anyagokkal teli világba, és rájuk meg a süsü barátaikra van bízva, hogy mit kezdenek vele. Néhányuknak sikerül megtalálnia az érzékenyítő szereket, az egészséges eljárásokat, a nagyon visszafogott határokat. Mások egy ijesztő élmény után, netán vallási vagy más meggyőződésből mindent elutasítanak. Ez biztonságos és egyszerű módszer, bár a „gyógyszernek” titulált mérgek ezen a szűrőn is gyakran átjutnak. A többség belehullik a kereskedelem csapdájába. Az anyag olcsó, elérhető, izgalmas élményeket ad, aztán meg vakarjuk a fejünket, hogy mi lett velünk. Vagy az egyik anyag okozta galibát a másikkal próbáljuk orvosolni.
Ma Nyugaton a drogokat leggyakrabban mankóként alkalmazzák. Ahelyett, hogy fejlődnének tőlük, és képessé válnának valamire, amire addig nem, a hiányzó képességeiket pótolják velük. Sok a stressz — lehozom magam nyugtatóval. Nem tudom elengedni magam, hogy táncoljak — bedobok egy ekit, és már repülök is.
Anyag és anyag között nyilván nagy a különbség: a többség igencsak destruktív, és az enyhék is mást okoznak rendszeres használat esetén. Sajnos, a pszichoaktív „gyógyszerek”: nyugtatók, antidepresszánsok a legrosszabbak közé tartoznak. Bár ez a kijelentés elsőre homlokráncolást okozhat, ha igazán belegondolunk, feltűnik, milyen kevés összefüggés van egy anyag pusztító hatása és jogi helyzete között.
Valójában hol a határ a „sima” és a tudatmódosító anyagok között? A csokoládé is tudatmódosító? A hibiszkusztea nyitja a mellkast, ez vajon tudatmódosításnak számít? Itt már lassan az ajurvéda megközelítése felé térünk: Minden anyag hat valamilyen módon a testi, és ezen keresztül a lelki állapotunkra. Tehát a bevett táplálékon keresztül optimalizálhatjuk az egészségünket, a tudatunkat, hosszabb távon akár betegségből is meggyógyulhatunk. Lassanként annyira kifinomíthatjuk az érzékelésünket, hogy egyszerűen nem tudunk rémes dolgokat magunkhoz venni, legyen az rövidital vagy műzsíros pizzaszelet.
Ami az „igazi”, erős tudatmódosítókat illeti, ha javítani akarjuk a társadalom egészségi állapotát, muszáj jelentősen csökkentenünk az alkalmazásukat. Egyszerűen nincs más megoldás. Az emberek azért tolnak, mert szeretnének jobb tudatállapotba kerülni, márpedig ehhez rövid távon hozzásegít az anyag. Korunk uralkodó paradigmája alátámasztja ezt a fajta működést, a nyugati orvostudomány például, amióta einstandolták a gyógyszergyárak, szinte erre épül. Ha bajunk van, bedobnak valami vegyi anyagot a szánkba, aztán majd jól meggyógyulunk. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberek a hétköznapi életben ugyanezzel a módszerrel próbálnak jobban lenni. Noha így hosszú távon még egy problémát szereznek, a „drogok elleni harc” nem segít a helyzeten. Ha ellenben megnyitunk előttük másféle utakat, amelyeken elérhetik a kívánt állapotot, nem lesz szükségük anyagra.
Forrás: Sage Friedman, Unsplash
A cucc kissé a géphez hasonlít. Megkönnyít valamit, hát megcsináltatjuk vele, és a végén már arra sem leszünk képesek, ami korábban ment. Minek másszak fel a hegyre, amikor felmehetek kötélvasúttal? Minek tanuljak meg térképet olvasni, ne adj isten, megkérdezni idegeneket, mikor a telefonom megmondja, hogy merre menjek? Minek meditáljak, kapcsolódjak a természethez, alakítsak át lelki folyamatokat, tegyek olyan próbára tevő élményeket az életembe, amelyektől fejlődöm? Bedobok egy izét, és én vagyok a jani.
Ugyan, nincs is semmi bajom, csak bulizni akarok! Hát, akinek istenigazából ragyog a tudatállapota, annak nem kell semmit löknie ahhoz, hogy vidámnak és fesztelennek érezhesse magát. Ismersz olyan embereket, akik maguktól be vannak állva? Steve és Connirae Andreas annak idején kifejlesztett egy NLP-módszert, amely anyag nélkül szimulálja a szer-előidézte állapotot. (Persze csak úgy idézhetünk vissza egy állapotot, ha már átéltük.) Az eljárás nem tartozik a legkönnyebbek közé, de a következmények ismeretében igencsak megéri kísérletezni vele.
Ha végigveszem a környezetem azon fehér hollóit, akik semmilyen szerrel nem élnek, feltűnik, hogy nem csupán az egészségi állapotuk kiemelkedő, de jobban is teljesítenek másoknál. A te köreidben mi a helyzet? A modellek, a jó példák hathatós vonzóerők.
Azért itt a végén bevallom, hogy egy anyagot én is árulok — de legalábbis elárulok. Eufóriát okoz, és a tetejében még nagyon egészséges is. A szervezeted állítja elő hosszú távú fizikai igénybevétel, például úszás, futás során. Igaz, mint minden drognak, a dopaminnak is sok a hátránya. Az egyik, hogy nem növeli a GDP-t. Ha sokat tolsz, kevesebb időd marad cicás videókat nézni. És rádpillantván időnként meg fognak kérni, hogy segíts felvinni a szekrényt az emeletre.