A vallás régen hivatalos világnézet volt, ma ezt a szerepet átvette a materializmus, mely szerint véletlenül keringő égitestek, elektronok és nézetek uralkodnak, kivéve a kapitalizmust, ami szent és örök. Azért a vallásnak is meghagytak egy sarkot, hogy az emberek vigasztalódhassanak valahol, amikor a végrehajtó elveszi a házukat. A templomban legalább nem esik az eső, bár mostanában éjszakára bezárják, el ne lopják az istent ebben a csúf világban. A templom ugyanis Isten háza. Bár a keresztényektől tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van, azért ő se legyen hajléktalan!
A vallás a spiritualitás intézményesített formája, melyben többnyire valamilyen felsőbb hatóság, papi kar, egyház dönti el, hogy milyen az igaz isten, és mi a valóság. Az egyház hasznos, mert megkímél a gondolkodástól, így nem hevül túl az agyunk. Mivel a túlvilágon úgysem lesz rá szükségünk, meggyőz, hogy adjuk oda a pénzünket most. Sajnos, az egyház a modern társadalomban már nem végezheti ki az eretnekeket, de erre nincs is szükség, mert más módszerek gondoskodnak arról, hogy ne figyeljen rájuk senki. Az egyház fontos társadalomszervező feladattal is bír, például iskolákat tart fenn, korábban kórházakat is működtetett, és ma is feladja az utolsó kenetet, hogy az ember emelt fővel mehessen át a túlvilágra.
Forrás: Aleksandr Barsukov, Unsplash
A túlvilág kiemelt szerepet tölt be a vallásokban. Ahhoz képest, hogy onnan még senki nem jött vissza beszámolni, meglehetősen pontos leírást adnak róla. A kereszténységben, és még néhány más vallásban igen fontos a pokol. A pokol a legpokolibb dolog a világon, és örökké tart. Aki nem engedelmeskedik a papoknak, az pokolra jut. A pokol helytartója az ördög, úgy is mondhatjuk, ő a pokol püspöke. A főördögöt Lucifernek hívják, aki nagyon fekete, hiszen a fényt hozta el az embereknek, és tulajdonképpen angyal. Hogy az alördögök honnan lettek, arról a középkorban bizonyára számos elmélet keringett, de manapság ez a téma nincs az érdeklődés középpontjában. Vajon mi magunk válunk ördöggé, ha pokolra jutunk? Akkor tulajdonképpen magunkat kínozzuk; ez kínosan emlékeztet az itteni világra, ahol az emberek szomorúak, ha nincs négy mercédeszük.
Hálistennek létezik mennyország is. A hindu mennyországban dévák leszünk, és nagyon-nagyon sokáig létezünk nagyon-nagyon boldogan, de utána újra egy lentebbi szintre kell újjászületnünk. A mohamedán mennyországba leggyorsabban öngyilkos merénylőként kerülhetünk be, a hurik tánca tisztára megéri. A keresztény mennyország kapuját Szent Péter nyitja, odabent aztán örökké felhőkről lóbáljuk a lábunkat, hallgatjuk az angyalok harsonáit és várjuk a feltámadást. Hogy minek feltámadni, ha már egyszer eljutottunk a mennyországba, az egy kicsit homályos, mint sok minden más a kereszténységben. A keresztények mindig is támogatták a látszerészeket. A rengeteg hulla hirtelen megmozdulása igen látványos lehet, különösen a mai népességi viszonyok mellett. A sírból kiemelkedő emberek nem zombik, illetve igen, de csak a vudu szerint, amit szintén felfoghatunk vallásnak. Más nézet szerint a vudu inkább ellenségeink elintézésére való, bár az az igazság, hogy erre a többi vallás is alkalmas. Az illető bábuját tűvel szurkálni igencsak szórakoztató lehet, képzeljük csak el a Vitéz László-bábjáték haiti változatát!
Forrás: Wikipedia
Újabb fontos tényező a vallásban a bűn. Amint azt a volt rabok karjára tetovált feliratból megtudhatjuk, bűn az élet. A keresztények roppant eredetiek, náluk mindjárt eredeti bűn is létezik. Ez azt jelenti, hogy rossznak születünk, ezért kötelesek vagyunk egész életünkben búslakodni, vezekelni és önmagunkat ostorozni.
Forrás: Dimitris Vetsikas, Pixabay
E remek ötlet örök időkre munkát ad a pszichológusoknak. A keletieknél nincs bűn, de van karma, azaz a cselekedeteink következménye. A rossz karma kissé olyan, mint a bűn, csak nem kell bűntudatot éreznünk, mert magában hordozza a büntetést. A büntetés az, hogy újra születünk ebbe a siralomvölgybe, ahonnan senki sem akar eltávozni. Az erényes tett jó karmát szül, de a végén ez is csak elodázza a megszabadulást.
Sokféle vallás van, a legtöbbet próféták alapították, akik csodákat műveltek. A vallás is csodákat tud művelni, többek között rávesz embereket, hogy háborúba menjenek. A vallásháború különösen olyan felekezetnél logikus, melynek prófétája szeretetet, elfogadást, szelídséget, alázatot hirdetett. Igen! Vállaljuk az áldozatot! Akkor is megmutatjuk a szeretet helyes útját, ha le kell vágni hozzá a fejedet! A három nyugati egyistenhit amúgy is régóta viaskodik egymással, hisz oly különbözők. Vegyük például a hívő még le nem vágott fejét. A templomban a férfiaknak le kell venniük a sapkát. A mecsetbe ellenben csakis sapkában illik bemenni. A zsidók tudják, mitől döglik a légy – rajtuk van is sapka, meg nincs is. (Ebből is látszik, hogy mindenre képesek és világuralomra törekszenek.) Ami a fejfedőt illeti, egyértelmű, hogy csakis a megfelelő előírások betartásával juthatunk el a Végső Lényegig. A keresztények hajadonfővel, a mohamedánok sapkában, a zsidók pedig sapkában is, meg nem is.
Még szerencse, hogy nőknek a templomban is megengedett a kalap:
Az animizmus szerint mindennek lelke van, nem csupán azoknak, akiket mi élőlényeknek tartunk, de a szélnek, a szikláknak, a folyóknak is. A materializmus szerint semminek nincs lelke, képviselői mégis lelkesen igyekeznek megsemmisíteni a még megmaradt animistákat. Ezek nem tudják magukról, hogy animisták voltak, hiszen az animizmus nem a modern értelemben vett vallás, csak az antropológusoknak valahova be kellett sorolniuk őket is. Az animisták eltűnésével eltűnik az animizmus is, nem így az animalizmus!
A sámánizmusban a sámán transzba esik és túlvilági lényekkel kerül kapcsolatba. Ez hasonlít ahhoz, amikor nagyvizitnél a főorvos kinyilatkoztatja a Röntgenkép üzenetét, csak a sámán izgalmasabb mozdulatokkal kíséri az információt, és a ruhája is színesebb. Ha van. A sámán gyakran hangszerek és tudatmódosító anyag segítségével ruccan át más dimenzióba, akárcsak a fesztiválozó fiatalok, viszont jelentős előny, hogy nem kell karszalagra költenie. A haladás jegyében mára a sámánok jelentős részét is kiirtották, hiszen a modernitás korában nem a babonákban hiszünk, hanem a valóságban.
A hinduizmus nagyon bonyolult vallás, mert minden megtalálható benne, egyistenhit, többistenhit, miszticizmus, majomfejű lény és többkarú elefánt. A fej megfelelő fedettsége itt is előtérbe kerülhet, a Himalájában lakó szádhúk szakállal és rasztával küzdenek a megvilágosodásért. A krisnások kopaszok, a krisnások kopaszok. Kopaszok, kopaszok a krisnások, krisnások. A szikh férfiaknak kötelező egyfajta turbánt viselniük, ezzel csatlakoznak a fejfedőkultuszhoz, mutatván, hogy az övék is komoly vallás. A buddhisták nem biztosak abban, hogy ők vallás-e, azt viszont a taoistákkal egyetemben jól tudják, hogy semmi sincs úgy, ahogy van. Buddha aszkéta volt, kárpótlásul kövérnek ábrázolják, és templomokat építenek óriási, fekvő Buddha-szobroknak, melyeknek – talán a feneketlen bölcsességet jelképezve – nincs feneke.
A verbalitás megléte, illetve hiánya szintén jelentős a vallásokban. A kereszténységben imádkozni kell, a keleti vallásokban pedig meditálni. A zen buddhizmusban nyitott szemmel kell transzba merülni, ezzel évezredekkel megelőzik a televíziót, illetve a mobilképernyőt. Sok vallásban rózsafüzér-szerű dolog is segíti a motyogást. Míg a nyugati vallások szájba rágják a vallási tételeket, a zen mester megveti a szavakat. Helyette botjával csapkodva fakaszt megvilágosodást sajgó porhüvelyű tanítványaiban.
A keleti vallások a lélekvándorlásban hisznek, céljuk a megszabadulás, hogy ne szülessünk már többé újra. A nyugati ember viszont a haláltól retteg, és nagyon megnyugodna, ha tudná, hogy újjá fog születni. Mindenkinek jót tenne hát, ha a keletiek és a nyugatiak helyet cserélnének egymással. Ez szerencsére már meg is kezdődött, a kínaiak megindultak hozzánk, a hippik pedig Indiába.
Forrás: Frank Holleman, Unsplash
A vallás tudorai a papok, a jók holtig tanulnak, de utána már ők sem. A papok sokat papolnak, és, noha nem építenek részecskegyorsítókat, hasonlítanak a fizikusokhoz. Mindkét csapat szakterülete a kozmosz, láthatatlan dolgokról regélnek, lehetőleg olyan nyelven, amelyet csak ők értenek. Az orvosok sem állnak távol a papoktól – ők nem a lélekből, hanem a testből űzik ki a sátánt, melyet náluk nem Lucifernek, hanem Covid19-nek hívnak. A pszichológusok vetélkednek a papokkal, hisz ugyanazt a piaci rést, a lelket célozzák meg. Mint tudjuk, a versengés előnyös a fogyasztónak, aki így több termékből választhat. Pillanatnyilag a pszichológusok állnak nyerésre; ha valaki ma nem neurodivergens, az már gyanús.
Visszatérve a papokra, van kispap, főpap, békepap, pópa, pápa, láma, rabbi és ajatollah. Régen barátok is voltak, mára igen megfogyatkoztak, mert a világ már nem olyan barátságos. A kispap lehet hústorony, a békepap lehet harcias, a lényeg, hogy lepaktáljon az éppen uralkodó politikai kurzussal. Amint a plakátok is mutatják, nálunk most óriási a béke. A főpap szerényen uralkodik, akár a vegetáriánus oroszlán. A pópa szakállas, misztikus, és sok pénzt kell neki adni. A pápa Krisztus helytartója, mint a pokolban Lucifer, és mindig van pápaszeme, mert mire megválasztják, már meglehetősen éltes korú. A láma (mind az emberi, mind a patás) közel van Istenhez a magas hegyekben. Az ajatollah szerencsés (mások szerint szerencsétlen) esetben államfővé is válhat. A rabbit sosem látjuk kolbászt enni,
Forrás: Gary Bendig, Unsplash
hiszen titokban teszi. Azért gabonakolbászt a rabbi is ehet, ha kóser, mármint a kolbász. A papsajt nem a papok eledele, a püspökkenyér nem tévesztendő össze a püspökfalattal. A keleti szerzetesek azt eszik, ami a táljukba kerül, és ők nem is papok. Noha vannak többezer éves írásaik, bölcseik, a keletieknél a vallás eléggé csináld magad-módon működik. Kell keresni egy gurut, és, bár nem könnyű, úgy csinálni, hogy be ne guruljon. Egyesek azt mondják, hogy maga a vallás is ilyen csináld magad-dolog, őket néha máglyán megégetik. Mások maguk csinálnak vallást, őket prófétának hívják, és párszáz évvel később a nevükben nyomják el a népet. A kötelező aszkézis, a lehetséges keresztre feszítés és az általános érdektelenség mellett ezért sem érdemes prófétának menni.
És hogy meglegyen a reménykeltés:
nekem az antropozófia sokat segít + ennek vallási területe a Keresztény Közösség: https://akeresztenykozosseg.org/celja-es-mukodese/#
Ezekről nem ejtettél szót...
Hát komolyan, néha napokig halogatom, hogy elolvassak egy-egy részt, mert nem vagyok olyan hangulatban... Aztán elkezdtem olvasni és valahol a 10. mondat olvasása közben ismét fontolóra veszem, hogy inkább leiratkozom a listáról, enélkül is eléggé ki vagyok égve. Aztán valahol mindig megpukkadok a röhögéstől... ("A zen buddhizmusban nyitott szemmel kell transzba merülni, ezzel évezredekkel megelőzik a televíziót, illetve a mobilképernyőt." 😂) Aztán elfogadom, hogy jó ez így, hogy nem tudom sírjak vagy nevessek. Viszont az első részekben emlékeim szerint éreztem némi igyekezetet, hogy a görbe tükör után a végére érkezzen valamiféle feloldás, reménykeltés. Hogy hát ez van, de azért mindig van értelme fáradozni egy jobb világért, még ha csak kicsiben is...Most meg egyszercsak vége, jön a subscribe gomb és csak magamat bíztathatom, hogy jó ez így, ennek van most az ideje...